Mindenek előtt azt tudni kell rólam, hogy nem igazán szeretem és ebből kifolyólag nem is nézek magyar filmeket. Nagyon nagy ritkán teszek kivételt. Legutóbb még 2015-ben láttam a Liza, a rókatündért, és az tetszett, de azóta nem nyúltam hazai műhöz. Még a Kincsemhez, pedig abban elvileg szerepelek és még látszódok is (majd ha megjelenik, megkeresem magam és kivágom a képet). Ezúttal viszont elég erős és személyes indíttatásaim voltak, hogy megnézzem Antal Nimród filmjét, és mennyire jól tettem. Alig várom, hogy újrázhassam! “A Viszkis kritika” Tovább olvasása
Hónap: 2017 november
Strike Back 6×05 – Haláli temetés
Végiggondoltam a korábban adott pontszámokat, és a héten mindegyikből levontam sajnos egy pontot. Mert bár első nézésre jó élmény volt, de visszagondolva, nem szívesen nézném vissza például az évad első két epizódját. Ezen a héten viszont olyat kaptunk, amiből van-egy két olyan akció, pillanat, amit bizony újranéztem, mert király volt!
The Walking Dead 8×06 – Áh, hagyjuk…
Amikor múlt héten megnéztem az eheti rész előzetesét, már tudtam, hogy most jön a klasszik filler rész, amit utálni fogok. Ma amikor felkeltem és ránéztem a pontszámokra, amit kapott, megerősítette a félelmemet, és még a kedvem is elment az epizódtól. Ennek ellenére megnéztem, mert végül is mégis csak 3 rész van hátra a félévadból. Tipikus olyan rész, hogy megnézem, leokézom, még ide is írok róla, majd elfelejtem.
Az Igazság Ligája kritika (Spoileres!)
Francba az értékelős oldalakkal, a kritikusokkal. Már sokadjára bizonyosodik be, hogy egyáltalán nem egyezik a véleményünk, és totálisan félre akarnak vezetni. Tudom, hogy sokaknál ez alaposan ki fogja verni a biztosítékot, de nekem ez a film jobban bejött, mint a Thor: Ragnarök. Habár itt is egyes karakterek túltolták a poénkodást, de nem lett elviccelve semmi komolyabb esemény. A lazaság túl lett tolva, és túl rövid volt ez a 2 órás játékidő, de voltak nagyon jó pillanatok, és főleg karakterek is. Spoileresen részletezem a gondolataimat a tovább mögött. De csak akkor kattints, ha toleráns vagy, mert én ezzel a filmmel kapcsolatban az voltam.
Ki vagyok én és mi leszek, ha nagy leszek?
1 hónapom van a szakdolgozat leadásának határidejéig, kicsit több, mint 2 hónapom pedig az államvizsgáig. Egész nyáron azon gondolkodtam, hogy mihez fogok kezdeni azután, hogy megszerzem a diplomát, és nem tudtam rájönni. És az egyetem vége rohamosan közeledett, rajtam pedig egyre nagyobb lett a nyomás, a szülők részéről, hogy végre befejezzem az iskolát, a tanáraim részéről, hogy minőségi szakdolgozatot írjak, a magam részéről, hogy találjak munkát. Pedig valójában nem is akarok a környezetvédelemmel ilyen mélyrehatóan foglalkozni, mint ahogyan most tanulok. Az én sorsom, hogy színész legyek. De hogy miként jutottam erre a döntésre? És miért próbáltam a jeleket ignorálni? Hát elmagyarázom.
“Ki vagyok én és mi leszek, ha nagy leszek?” Tovább olvasása
Strike Back 6×04 – A régi recept
Azt hiszem mondhatjuk, hogy ezen a héten kaptunk egy klasszikus Strike Back epizódot, ami működött, jók voltak az akciók, és a karakterek sem idegesítettek. Sőt, ebben a részben néha olyan volt, mintha Anthony Starrt láttam volna Daniel MacPherson, vagyis Wyatt helyett. És a Bansheet szerettem, úgyhogy ennek a felismerésnek örültem.
The Walking Dead 8×05 – Ellenséges terület
Kezdjük ott, hogy igen, értem a koncepciót, hogy mit akartak volna átadni nekünk az írók és a rendező ebben a részben, de nekem ez most nem jött át. Ráadásul olyan szereplők voltak kiemelve, akiknek a sorsa távolról sem érdekel. Gabriel atya, Gregory? Ugyan már! Szerencsére nem egy teljes részt kaptak, bár így is megszenvedtem az 51 perces játékidővel és a 15.percben érkező introt is fájdalmas volt kivárni. De azért történtek itt érdekesebb dolgok is a háttérben.
“The Walking Dead 8×05 – Ellenséges terület” Tovább olvasása
A későn érkező: Dokik
“A későn érkező” címen olyan sorozatokról fogok írni, amik már mennek egy jó ideje, vagy már be is fejeződtek, de hozzám csak most jutottak el. Ilyen a 2001-ben indult Dokik is. Mivel még csak az 1.évad végén tartok, így nagy átfogó képet nem tudok adni a sorozatról, de sokan etalonként emlegetik, és pár rész után rá is jöttem, hogy miért.
Thor: Ragnarök – A képregényfilmek alkonya
Most rögtön az elején leszögezném, hogy sokaknak nem fog tetszeni a véleményem, ezért leírom, hogy ahány ember, annyi vélemény. Sok olyan film van, ami nekem tetszik, pedig kikiáltották bűn rossznak és fordítva. Az a helyzet, hogy a Thor: Ragnarök (a Wonder Woman mellett) az a fajta film, ami nekem nem tetszett, hiába nevettem rajta sokat. És itt nem az elkészítésre, vagy a színészi játékra gondolok, hanem a megközelítésre. A Wonder Womannél meg csak szimplán annyi volt a bajom, hogy lekopizták a Marvel receptet, látszólag bejött, mert a kritikusok ajnározzák, pedig nem volt nagy szám. Klasszikus eredetsztori. Akkor leírom spoileresen, hogy mi is volt a bajom a Thor trilógia záró darabjával.
“Thor: Ragnarök – A képregényfilmek alkonya” Tovább olvasása