Retrospektív 2020 – Az eddig bejárt út

Mondta Isten a Supernaturalban. 2012, 2016 és 2020. Visszatekintve 4 évente jön egy olyan év, ami átrendezi a dolgokat. Végül is 2008-at is ide vehetjük, bár arra annyira nem emlékszem, csak egy-két dologra. Egy biztos, hogy a 2020-as év az egyik legnagyobb kihívást jelentette, és hatással lesz a következő évekre. Még a Mars-évének (2016) sem sikerült ilyen gyökeres változást elérnie. Na de nem megyek el asztrológiai irányba, mert nem értek hozzá. Inkább lássuk, hogy nekem milyen évem volt. Mindenki és mindenhonnét azt mondta, hogy minden 2020 hibája. De valóban? És tényleg csak negatív dolgok történtek? Egy biztos, megterhelő volt.

Idén is jelzem, hogy ez egy személyes bejegyzés lesz, nem fogok benne sorozatokról, filmekről, könyvekről írni, szóval csak az kattintson a továbbra, akit érdekel a 2020-as évem.

Retrospektív 2019 – Az eddig bejárt út

Itt van ismét az év vége, eltelt egy újabb “évad” (Erről tavaly bővebben írtam, hogy miért gondolok így rá.) Mi lesz veled blogom? Habár ősszel volt egy kisebb fellángolás, a blogot idén nagyon hanyagoltam. De ettől függetlenül ezt az összefoglalót minden évben megírom 2014 óta, és ez most sem maradhat ki.

Idén is felhívom a kedves olvasók figyelmét, hogy személyes bejegyzés következik, szóval akiket csak a sorozatok és filmek érdekelnek, azok nyugodtan görgessenek tovább.

2017 Retrospektív – Az eddig bejárt út

A Retrospektívem története ott indult, amikor 2014 végén arra jöttem rá, hogy annyi minden történt az adott évben, hogy össze kell írnom. A tavalyi évig tumblr-re írtam, mert más értelmét nem láttam annak az oldalnak, idén viszont már létezik ez a blogom, úgyhogy ide írom. Rendkívül személyes lesz, úgyhogy csak az olvassa tovább, akit nem zavar, hogy hosszú sorokon keresztül az elmúlt 12 hónapomat fogom összefoglalni és elemezni.

Ki vagyok én és mi leszek, ha nagy leszek?

1 hónapom van a szakdolgozat leadásának határidejéig, kicsit több, mint 2 hónapom pedig az államvizsgáig. Egész nyáron azon gondolkodtam, hogy mihez fogok kezdeni azután, hogy megszerzem a diplomát, és nem tudtam rájönni. És az egyetem vége rohamosan közeledett, rajtam pedig egyre nagyobb lett a nyomás, a szülők részéről, hogy végre befejezzem az iskolát, a tanáraim részéről, hogy minőségi szakdolgozatot írjak, a magam részéről, hogy találjak munkát. Pedig valójában nem is akarok a környezetvédelemmel ilyen mélyrehatóan foglalkozni, mint ahogyan most tanulok. Az én sorsom, hogy színész legyek. De hogy miként jutottam erre a döntésre? És miért próbáltam a jeleket ignorálni? Hát elmagyarázom.

A Twitch árnyoldala és a magyar virtus

Hadd osszak meg veletek egy jelenséget, ami mélységesen felháborított, és a legrosszabb, hogy nem egyetlen emberről van szó, hanem egy komplett társadalomról. Sokan mondják ránk magyarokra, hogy leleményesek vagyunk, pénzéhesek, utálkozók. Azonban ami kezd kialakulni az én (20-30 éves) korosztályomban, az már több, mint gusztustalan.

Az idei évben eléggé megszerettem a twitch közösséget, mivel a tavalyi kommentátori karrieremnek köszönhetően sokan tudták, hogy ki vagyok. Így hát oda mentem, ahol a közösség is volt. Találtam több olyan minőségi streamet is, aminél úgy gondoltam, hogy a közvetítő megérdemli a pénzem, mert olyan minőségi tartalmat gyárt. Úgyhogy feliratkoztam. Havonta cirka 1600-1800 Ft-om ment el arra, hogy támogassam a streamert. Nem nagyon voltunk megkülönböztetve azoktól, akik nem tettek ugyanígy. Aztán az alkalmi munkáimnak vége lett, úgyhogy nem tudtam már tovább előfizető maradni. Én hülye még bocsánatot is kértem, hogy nem tudok tovább fizetni. Aztán innentől jött a feketeleves.