Nem hittem, hogy a sorozat vagy akár én eljutok eddig, de itt vagyunk a 2.évad végén, közösen. Az 1.évad nem volt túl erős, de a 2.évad első feléért oda voltam, hogy aztán a második fele megint kicsit visszább vegyen. Egyértelmű, hogy más, mint az anyasorozat, de eljutott arra a pontra a sorozat, hogy már szín tisztán át tudja adni azt, amit a készítők szerettek volna. Más kérdés, hogy a sitcom, amibe bele lett csomagolva, az nem olyan erős.
Most nincs annyi elemezni való, mint az első fele után, de röviden leírom a gondolataimat az évadról spoileresen.
Végre most már tényleg jó a sorozat! Ezzel az első mondattal akarom meghozni azok kedvét, akik nem akarták elkezdeni az Így jártam apátokkalt, vagy az 1.évad után kaszálták. Nagyon sajnálom, hogy szünetre megy, mert ráéreztek az írók, és a készítők, hogy mitől működik ez a formátum. Az eredetihez nyilván nem ér fel, de a saját útján mélyebbről indulva már elért egy olyan szintet, hogy igenis élvezhető.
Az az érdekes, hogy úgy érzem, sokkal nem lett jobb a sorozat, csupán hozzászoktunk a karakterekhez, és nem kell foglalkozni a szereplők és a történet építésével, vagyis legalább már nincs alapozás. Innentől kezdve jöhettek a heti apró események a csapat életében, a szokások, játékok, rituálék, amik igazi egységgé tudják kovácsolni őket, a nézőt pedig berántja ez a furcsa ötlet.
Sokat nem haladtunk a történettel a premier óta, most inkább csak lubickolt a félévad második felében a sorozat abban, hogy elszállhatott az írók fantáziája. Kaptunk flashbackes Valentinos részt, ami sajnos csak egy epizódig volt hangsúlyos, pedig a visszaemlékezések sokkal jobb ritmust adnak az epizódoknak.
Sophie, miután nem jött összes Jessevel két rövidebb kapcsolati szálat kapott, aminek kapcsán összefutott (pontosabban belefutott) Barneyval, akinek a behozatala kissé feleslegesnek tűnt. Azt hiszem a régi szereplők felbukkanását egyfajta katalizátorként fogják használni, hogy előrébb mozdítsák a történéseket.
Az apukeresés tehát most kissé háttérbe szorult, bár annyival előrébb vagyunk a Valentinos résznek hála, hogy tudjuk, hogy nem a három férfi főszereplő közül lesz valaki a befutó, mivel mondta a Sophie fia, hogy nem is mesélt abban a részben az apjáról. De nem is bánom, mert most annyira elemében van az utóbbi pár részben a sorozat, hogy jobban élvezem ezt nézni, mint a randizgatásokat és a drámákat.
Magát az apukeresés fogalmát is kiforgatták, és most Sophie fogja keresni az apját, és nem a gyerekének az apjával teszi mindezt. Én szentül hittem, hogy Barney lesz az, de úgy tűnik, hogy nem. De még Barney apja lehet az ő apja is. Továbbra is gyanús számomra, hogy mennyire hasonlítanak, és míg eddig apa-lánya kapcsolatot feltételeztem, most már féltestvérre gyanakszom.
Jesse eleinte Meredith-szel turbékolt, és turnézott, de a lelketlen csajjal végül szakított. Azért remélem még visszatér Meredith, mert mindig összekuszálja a csapatdinamikát a jelenléte. Amikor Ellen hangsúlyosabb szerepet kap, akkor még mindig rohadt kínos. Igen, a vállalatos lépcsős részre gondolok. De ha csak a háttérbe húzódik, és néha beszól egy-egy viccesnek szánt aforizmát, akkor legalább már elviselhető.
Valentinaval és Charlieval látványosan nem tudnak mit kezdeni az írók. Előbbinek azért tudnak munkahelyi szálakat írni, és ott halad is előre. Csak nekem tűnik úgy, vagy ilyen a színésznő játéka, hogy sokszor majdnem elneveti magát, vagy legalábbis erőből kell visszatartania a mosolygását egy vicces jelenetben? A bárpultosunk viszont csak keresi a helyét és a szerepét a sorozatban és az életben.
Sid még mindig nagyon fura, hogy külön él az immáron feleségétől, és ezt a karakterrel is kimondatják, szóval az írók is tudják. Pont ezért a félévadzárós repülőgépes csaj szálának behozatala viszont nagyon izgalmasnak tűnik, hiszen komoly drámapotenciál rejlik az esetleges megcsalás szálban.
Fura, mert eddig a humor nem ment nekik, és a dráma igen, most viszont amikor drámára került a sor, nekem annyira nem működött, cserébe az utolsó pár epizódban többször felnevettem, amire itt talán még nem is volt példa. Érdemes tehát még egy esélyt adni az Így jártam apátokkalnak, és senkit ne riasszon el a pontszám, amiket szórnak rá. Magára talált a sorozat. Máson van a hangsúly, mások az arányok, de kitaposta a saját ösvényét, és remélhetőleg ezen fog továbbmenni. Különben is, mi szükség volt erre a szünetre?
Érdekes az Így jártam anyátokkal spin-offja, mert nem voltam oda az 1.évadért, konkrétan úgy szenvedtem át magam rajta, és nem értettem miért készült el, sőt belül picit vágytam is a kaszájára. Aztán ahogy véget ért az évad, és telt az idő, úgy ülepedett, és az utálatom átfordult.
Annyit agyaltam rajta, hogy miért nem tetszik, hogy rájöttem, hogy miről szól. Ez bizony egyáltalán nem az a sorozat, ami az anyasorozat volt (akkor ez most az apasorozat?). Itt a karakterek már megtalálták a helyüket az életben, de párkapcsolati problémáik azért még akadnak. És ez az Így jártam apátokkal, a 30-as korosztály egzisztenciális válságát mutatja meg, és hogy már tudnak érett döntéseket hozni a karakterek, amire ebben a premierben is volt egy kiváló példa.
A sorozat a Disney+ magyarországi indulásakor rögtön nézhető, ráadásul magyar szinkronnal!
Az 1.rész után noha cinikus voltam, de a végeredmény jobb lett, mint vártam. Aztán utána elkezdett egy kicsit lefelé ívelni a sorozat, mert nem tudta megtalálni a hangját, az identitását, a karaktereit. Abban sem voltam biztos, hogy végig fogom nézni mind a 10 részt. De valahogy minden részben volt valami, ami felnőttessé tette az egészet.
Ez a sorozat tulajdonképpen úgy az Így jártam anyátokkal-nak az új verziója, hogy már nem a 20-as, hanem inkább a 30-as éveiről szól a benne szereplőknek. Ott pedig már nem minden a bulikról, hülyéskedésről, tét nélküli tettekről szól a pozitív jövőkép mellett, hanem inkább egy kis pánikról, a 30.életév betöltéséről, és arról, hogy valamit kezdeni kell az élettel, hogy tudjunk tenni valamit ezen a világon. Én is itt járok az életben, és talán pont ezért tudtam a végére azonosulni ezekkel az érzésekkel, és tartott meg a végéig.
Ami sokak számára a Jóbarátok, az a 2000-es évek fiataljainak, és egyben nekem is az Így jártam anyátokkal volt. Nagyon szeretem azt a sorozatot, és végtelenszer újra tudnám nézni, és hála a Comedy Centralnak, ezt be is bizonyítottam magamnak, hiszen amíg ott adták, addig rendületlenül néztem. Amikor viszont jött a hír, hogy érkezik ennyi idő elteltével az Így jártam apátokkal, a másik szemszögből, egyszerre érdekelt, és féltem tőle. Az első előzetes nem győzött meg, és a karakterek sem voltak túl szimpatikusak.
A végeredmény azonban jobb lett, mint vártam. Sokkal jobban megvan az eredeti (ANYAsorozat haha) hangulat, látvány és dinamika, mint ahogy azt előre sejtették a nézőkkel. A karakterek nem elrugaszkodottak, de nyilván a humorforrások kedvéért muszáj kikarikírozni a sztereotípiákat. A konzervnevetés hál’ istennek megmaradt, hiába nem utalt rá előtte semmi. És a látvány is illeszkedik abba a világba, ahol Tedék éltek. Apropó, ez ugyanabban az univerzumban játszódik, ahol ők is léteznek, szóval remélhetőleg majd valamikor látunk ismerős arcokat, ha már a legismertebb helyszínt rögtön az első rész végén el is lőtték, ami nagyot dobbantott a szívemen.
De hogy ne csak éltessem a sorozatot. Annyira azért nem volt jó, inkább csak közepes. A karakterek ugyan jók, de mindet láttuk már. Van olyan, aki két karakter egybegyúrása, míg másnál csak a nemet változtatták meg. Hilary Duff Sophieja ugyan jó, de nem tudok az érzéseivel azonosulni, holott amikor az eredeti széria futott, akkor a közelében nem voltam a szereplők életkorához, és mégis át tudtam érezni Ted vívódását. Ellen egyelőre teljesen felesleges karakternek tűnik, amolyan kötelező LMBT szereplő. Sid eljegyezte a barátnőjét, de utána teljesen parkolópályára tették ezt a szálat és a lányt (és a 2.részben sem volt, sőt, szóba se került). A legjobb, vagyis legtöbb humorforrást magában rejlő szereplő szerintem Charlie, de félek, hogy gyorsan el fog fogyni a puskapor nála.
Az viszont érdekes koncepció, hogy ezúttal magát az idős Anyát látjuk, hogy elmeséli a fiának az apjával való összejövés történetét, így kevesebb a probléma az öregedő tinikkel. Ráadásul az is jó ötlet, hogy már tudjuk, hogy valaki az első részből lesz Sophie párja, tehát párhuzamosan tudják megkedveltetni a nézőkkel a két karaktert, akik a végén egymásra találnak, és nem az utolsó pillanatban rántják be, hogy tessék, itt van, őt kell szeretni. Emellett az is kényelmes az írók számára, hogy ha mindenkivel egyesével összehozzák Anyut, és mondjuk elkaszálják idő előtt a sorozatot, mondhatják, hogy eredetileg is őt tervezték Apunak.
Szóval elkezdődött az új párkeresés, de úgy érzem, hogy ez nem fog 9 évadig tartani, mint a HIMYM, márcsak az újdonság varázsának hiánya miatt sem. Ha viszont tudnak valami mást, frissességet vinni, akkor talán el tud jutni sokáig a sorozat. A kezdésre 6,5/10-et adok. Egyébként az eredeti sorozat 1.évadát se kedveltem, legalábbis az elején. Úgyhogy mindenképpen adok neki még esélyt, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.
negyedikfalblog.wordpress.com 