Nem sok sorozatot néztem 2020-ban sajnos, de mivel a Netflixre felkerült szinkronnal, ezért adtam neki egy esélyt. Valamiért azt hittem, amióta csak hallottam a sorozatról, hogy ez egy gimis sorozat, ahol egy kiközösített fiú gyilkolászik az iskolában. Szerencsére nagyon nem erről volt szó. Sokkal jobb, átgondoltabb, csavarosabb, lebilincselőbb volt amit kaptam. Egy vérbeli nyomozós macska-egér játékot kaptunk egy kis természetfelettivel.
A történetről röviden azok számára, akik nem ismerik hozzám hasonlóan. Egy halálisten ledobja a listáját a Földre. Aki megtalálja, annak hatalmában áll bárkit megölni, mindössze annyit kell tenni, hogy beírja a nevet a listába. Fontos, hogy nem elég csak a név, az arcát is ismernie kell, így elkerülhető, hogy az azonos nevűek meghaljanak. Ezen kívül, ha meg lehet adni a halál módját is, de ha nincs megadva, akkor minden esetben szívinfarktus végez az illetővel.
Ez a lista egy bizonyos Jagami Lighthoz kerül, aki az iskola legokosabb diákja, és erős igazságérzettel rendelkezik. Úgy dönt a lista tulajdonosaként, hogy elítéli azokat a bűnözőket, akiket vagy nem tud elkapni a rendőrség, vagy -az ő értékrendje szerint- halálbüntetést érdemelne. Az isteni hatalom egyhamar megrészegíti Jagamit. Egyszerre kívánjuk a bukását, de közben meg abszolút meg tudjuk érteni, hogy mit miért tesz.
Persze a gyilkosságsorozatra a rendőrség is felfigyel. Az érdekesség, hogy a rendőrség és a média által Kira névre keresztelt gyilkos utáni nyomozást, maga Jagami apja vezeti. Mivel nem jutnak egyről a kettőre, és nem értik, hogy mi történik, ezért felfogadják a szuperdetektívet, L-t, akivel még nem volt olyan, hogy ne tudott volna egy ügyet megoldani. L karaktere is nagyon érdekes. Nehezen barátkoztam meg vele, és Jagami még mindig szimpatikusabb, de vitathatatlan, hogy zseniálisan meg lett alkotva. A stílusa, az észjárása, a személyisége.
Amitől zseniális ez a sorozat, az az, ahogy egyes helyzeteket milyen pazarul old meg. A lista elrejtése, a megfigyelés kijátszása, a gyanú elterelése, de legfőképpen Jagami és L gondolkodásának bemutatása, ahogy a két ellentétes pólus ugyanazt a dolgot két ellentétes irányból közelíti meg, de végül mindketten ugyanoda jutnak, így egyik sem tud a másik eszén túljárni.
Bevallom, engem nagyon meglepett, hogy egy anime ennyire jó, és ennyire komoly. Persze belecsempésztek japán elemeket, és tiniket bevonzó szálakat, Amane Misza karakterével, de egyáltalán nem tolták túl. Pont annyit kaptunk, amit még el lehetett viselni.
Nem is akarok jobban belemenni, mert ezt átélni kell. 1 évadosnak írják, ami 37 részt jelent, de én kettészedném a történetet. Van valahol a fele után egy nagy törés a sorozatban, ami után kvázi második évad kezdődik. 22 percesek a részek, amiből az első másfél perc az intro, és az utolsó nagyjából 1 perc a stáblista, szóval 18-19 perc egy epizód. Könnyen darálható, nem húzza az időt. Ha az első 3 rész elkap, akkor nagyon fogja a néző élvezni, mert mindig újabb és újabb dolgokra derül fény, újabb konfliktusok jelentkeznek és újabb kérdéseket vet fel, amire válaszokat ad. És mindez teljesen logikusan következik.
Kétség kívül az egyik legjobb anime lett, aminek az első harmada szerintem a valaha volt legjobb anime sorozat, utána kicsit kevésbé érződik tökéletesnek, míg az utolsó harmad inkább csak korrekt. 8/10-et adok a sorozatra.
negyedikfalblog.wordpress.com 