Alex Rider – Kezdett a 3.évad

Nagyon úgy fest, hogy egyben az utolsó évad is, amiért nagy kár, mert azon ritka kivételek egyike ez a sorozat, ami javított a könyv bájosan naiv és egyszerű szerkezetén. A Láthatatlan Kard című regény, ami a sorozat ötödik darabja -tehát gyakorlatilag a teljes széria féltávja- került ezúttal feldolgozásra. Eddig szépen kanyarította a széria a történetet úgy, hogy itt csúcsosodjon ki minden, amivel eddig Alex Ridernek dolga volt, és a Scorpia nevű terrorszervezettel való harc végére is pont kerülhet.

Hiszem, hogy ha sokáig futott volna a sorozat, akkor kaptunk volna egy fiatal James Bondot, csak éppen menő kémcuccok nélkül. Az eszközök hiányát a mai napig bánom, mert a könyv tele volt kreatívabbnál kreatívabb felszerelésekkel. Ezzel ellentétben maga a kémvilág sokkal komplexebb, kidolgozottabb és realisztikusabb. Alex is kezd azzá válni, akit a könyvekből ismerhetünk, de mégis más, ami nem probléma, hiszen itt jó pár évvel idősebb.

A szezonpremier egy központi téma körül forgott, nevezetesen Jaszen Gregorovics utolsó szavai körül, aki azt kérte Alextől az előző évad végén, hogy találja meg az özvegyet, és akkor megtalálja a Scorpiat is, vele együtt a végzetét is. A fiú, Tommal és Kyraval kiegészülve Máltára utazott, hogy megtalálja ezt a bizonyos özvegyet. Gyakorlatilag ennyi.

Mindkét karaktert a lehető legjobban mozgatták. Tom a kissé bolondos szerepet hozta, amitől nekem libabőrös a hátam, de itt most speciel a bátyja, akinél megszálltak, annyira túltolta a laza, bohókás stílust, hogy mellette Tom egész kedvelhetőnek tűnt. Kyra pedig feketeöves billentyűzet-püfölőként segíti Alexet, és az érzelmi szálat is építgetik a két fiatal között.

Szóba került már most a Láthatatlan Kard nevű szuperfegyver, amivel az özvegy térdre tudja kényszeríteni a brit kormányt, és láthattuk a nagyon sejtelmes, már-már megmosolyogtató, 90-es éveket idéző árnyékba burkolózó, eltorzított hangú Scorpia vezetést is.

Nem titok, hogy az évad központi szereplője ez a terrorszervezet lesz, ennek a működésébe fogunk jobban belelátni. Remélhetőleg mégsem ez lesz a végső szezon, mert sok könyv van még, amit fel lehet dolgozni, ráadásul az író, Anthony Horowitz folytatta a regényeket, szóval alapanyag lenne még bőven. A kezdés nem volt semmi különös, felvezette az évadot. Mivel a teljes évad elérhető, óvatosan kell a netet figyelni, mert belefuthatunk spoilerekbe. Én is igyekszek a végignézésével, nem csak a fent említett okból, hanem mert tényleg élvezem a sorozatot.

X-Men ’97 – Kezdett az 1.évad

Vagy 6.évad? Folytatódott a sorozat? Mert gyakorlatilag, ahogy a címből is kiderül, ez az 1997-ben befejeződött 5.évad közvetlen folytatása. Én a Fox Kidsnek hála félig-meddig ismertem a történetet, bár egyben az egészet sosem láttam, pláne nem az utolsó évadot, ami magyar szinkronnal nem is jelent meg soha. Pedig a 3-4.évad új szinkronhangokkal folytatódott.

Ennek ellenére belevágtam, mert kaptunk egy összefoglalót, és manapság úgyis olyan kevés a rajzolt(nak tűnő?) sorozat. Ehhez képest nemcsak látványban, de történetben is meglepően betalált nálam az X-ek kalandja.

Először is pont annyit újítottak a rajzolt látványon, hogy modernnek, tisztábbnak érződjön, de illeszkedik a majd’ 30 évvel ezelőtt kezdődött elődjéhez. Másodszor a már akkor is a társadalom által kirekesztett mutánsok problémáját nem is kellett a pilotban nagyon túltolni, így is átérezhető volt a rasszizmus. Ez a második részben még nagyobbat üt Magneto által.

Xavier halálával (spoilernek számít ez?) Küklopsz, vagyis Scott Summers vette át a csapat irányítását. Vele sosem tudtam a filmekben azonosulni, se nem tartottam karakteres figurának, itt viszont maximálisan elviszi a hátán a vezér szerepét, Ciklonnal karöltve. Szerencsére Rozsomák (oh igen, a szinkronban így hívják, és nem Farkasnak, vagy Pézsmapatkánynak) is az a különc maradt, akire régről emlékeztem, és Napsugár is több szerepet kap, akire őszintén szólva egyáltalán nem emlékeztem.

Ígéretes volt a kezdés, jó újra rajzfilmet nézni. Állítólag a nézettségi és kritikai pozitív siker kapcsán lehet, hogy a 90-es évekbeli Pókember rajzfilm folytatása is zöld utat kaphat. Vagy talán már itt is beköszön? Elvégre egy univerzum. De egyelőre nem kellenek a cameok, mert így is sok minden elmesélendő van az X-Menek kapcsán, amit én kíváncsian várok.

Ui: Ugye, hogy a főcímdal nektek is sokáig bennemaradt a fületekben. Én a mai napig dúdoltam, és néha visszanéztem.

The Night Agent – Vége az 1.évadnak

Végre egy olyan akciósorozat, amiről úgy érzem, hogy bele fog illeni a kedvenceim sorába. Habár itt is sok minden lehetett volna jobb, és közel sem hibátlan, én bevallom, hogy nagyon élveztem, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. 24 utódként emlegetik néhányan, és bevallom én is sokszor hasonlítottam ahhoz fejben, de csak mert az számomra az etalon. Most viszont inkább arról számolok be, hogy milyen is volt a Netflix minden idők negyedik legnézettebb angol nyelvű Netflix-újonca, a The Night Agent 1.évada.

The Walking Dead: The Ones Who Live – Kezdett a sorozat

Visszatért Rick, visszatértem én is, és szerencsére a The Walking Dead hangulat is!

Amikor Rick kiszállt a 9.évad 5.részében, akkor én is úgy éreztem, hogy itt a kiszállási lehetőségem, mert már nagyon megfáradtnak éreztem a sorozatot, habár akkor pont felfrissült. De azóta sem bántam meg, és egyáltalán nem nyúltam semmihez, ami ehhez a világhoz tartozik. (Kivéve a képregények, azokat olvasom, és mennyire jók még mindig!)

Ugyebár Andrew Lincoln azért szállt ki eredetileg, mert belefáradt a szerepbe, és inkább a családjával szeretett volna lenni Angliában, nem pedig az Államokban forgatni egész évben. Kicsit aggódtam, hogy mennyit fogunk kapni magából a főszereplőből, mivel mint ismert ennek a sorozatnak a másik fő karaktere Michonne lesz. Róla csak nagy körvonalakban tudom, hogy mi történt vele, mivel a 10.évad közepén elindult megkeresni Ricket, de hogy addig mi történt vele, nem tudom pontosan. Hátha a sorozatból kiderül.

De szerencsére ez a rész teljes egészében Rickről szólt. Rengeteg információt kaptunk, hogy hová lett, mi az a CRM, és végre az is kiderült, hogy ki az “A” és ki a “B”. Viszont mindezt nem lineáris sorrendben mutatták be, amit sosem szerettem a sorozatnál. Na meg az álomjeleneket. Abból is kaptunk szerencsére.

Trigger Point: Kezdett a 2.évad

Ugyan a brit bombaszakértős sorozat 2.évada egyben kijött, de lassan fogok vele haladni, ezért írok a kezdésről. Mondjuk a tv-ben heti vetítéssel még nem ért véget az évad, úgyhogy talán nem vagyok annyira megcsúszva.

Ahogy a The Capture esetében is a második évad sikerült erősebbre, úgy itt is abban reménykedek, hogy a második esély jobban sül el, pláne, hogy már nem kell a karaktereket felvezetni, és megkedveltetni a nézőkkel. És ez a kezdés is olyan ígéretes volt, mint ahogy az 1.évad, de ott utána erős lejtmenet következett. De valamiért most úgy érzem, hogy nem így lesz. Remélem bejön.

Lana visszatért Londonba a fél éves kényszerpihenője után, hogy egy szakmai előadáson vegyen részt, amit aztán félbe kell szakítani egy drónos terrortámadás miatt. A helyszínen kiderül, hogy természetesen a létesítmény kapujában egy bomba van csapdának állítva, úgyhogy rögtön egy hatástalanításos jelenetbe ugrunk. Ahogy eddig eljutottunk, az tempóra pont jól volt adagolva.

Aztán kapunk egy szerelmi háromszöget, és közben gyorsan építik a karaktereket. Ami számomra is furcsa volt, hogy az 1.évad főgonosza visszatért a jó oldalon, mert állítólag megjavult, de ezt se Lana, se én nem hittem el. És persze itt van Thom is, akinek azóta lett egy új társa Hannah, aki nem csak a munkában, de a magánéletben is partnere. Danny bizonytalankodása is levedlésre került, bár még mindig benne érzek egy kis hiteltelenséget. Egy ilyen komoly feladatot ellátó csapatnál nem szabad teketóriázni. A gyanús számomra az új főnök, de gondolom szándékosan az, hogy félrevezessenek, bár az előző szezonban is sajnos a legkézenfekvőbb megoldás volt a válasz.

A rész második fele egy aknamezőről való kijutással telt, és bevallom, Thom tesze-toszasága a szorult helyzetben elgondolkodtatott, hogy talán meghúzzák az előző évados csavart, és kiírják a két főszereplőt. De az előtte lévő robbanás, azzal a két halállal mindenképpen hatásos volt.

Szóval a kezdés jó volt, érdekes a videós szál is. Nekem továbbra is a hangulattal van bajom, amire nem tudok ráhangolódni. Túl steril, túlságosan zártnak érződik az egész. Plusz a karakterek se szimpatikusak, bármennyire próbálnak érzelmeket adni nekik. De mindenképpen folytatom, mert a kezdés jó volt, és talán kapunk egy érdekes főellenséget, egyedi motivációval. Talán…

Rick and Morty – Vége a 7.évadnak

Megvolt az első teljes évad Justin Roiland nélkül. Én végig szinkronnal néztem az évadot, hála annak, hogy az HBO Maxra már egyből magyarul érkezett, úgyhogy sokat nem érzékeltem a hangcseréből. Ellenben a történetben igenis éreztem Roiland hiányát. Vagy ezt vegyük karakterfejlődésnek?

A 7.évad hullámzóbb volt, mint bármelyik korábbi, de mégis valahogy az összkép nekem jobban tetszett, mint mondjuk az 5. vagy 6.évad esetén. Visszanézve azokat se értékeltem rosszra, de a színvonal talán emelkedő tendenciát mutat. Mondjuk a sorozat csúcsát azóta sem sikerült elérni, és valószínűleg nem is fogják már soha, de ha ezt tartják, akkor én elleszek vele, mert még mindig kellemes agymenés.

Trigger Point – Ilyen volt az 1.évad

Az immáron 2 évvel ezelőtti pilot után nem írtam évadértékelőt az új szemszögből bemutatott brit akciósorozatnak, ahol a tűzszerészek nem mindennapjait követhetjük nyomon.

Az a helyzet, hogy a kezdeti lelkesedésem, ami a pilotnál megvolt, gyorsan földbe állt, mivel a történet nem abba az irányba ment el, amerre vártam, vagy szerettem volna, ennek oka pedig az 1.rész végi robbanás, és annak áldozatai.

A történet bot egyszerű volt. Adott egy radikális szélsőséges csoport, akik robbantgatni akarnak London-szerte, és minden részben egy ilyen támadást próbálnak megállítani. A gond az, hogy ezt lehetett volna izgalmasra és fordulatosra is megírni, de nem sikerült. Nagyrészt untam a részeket, pedig voltak jó ötletek, de például a tettes kiléte nem hozott meglepetést, ami miatt nagyon haragszom a sorozatra. Ebben remélem, hogy fejlődik a 2.évadra, ami január végén érkezik.

Vicky McClurera nem lehet panasz. Ő kisujjból hozta Lana Washingtont, a profi tűzszerészt, aki ilyen-olyan mentális problémákkal, és balhés tesóval küszködik. Ez is borzasztó sablonos volt, ahogy az is, hogy amikor neki volt igaza, nem hittek neki, aztán megmentette a napot, és rájött mindenki, hogy mégis érdemes rá figyelni.

A mellékszereplők közül sajnálom, hogy az 1.részbeli partnere nem maradt, és egy fiatalabb, kevésbé karizmatikus, és élvezhető karaktert kapott maga mellé. A pasijával való szenvedést rossz volt nézni. Karlból, akit a Strike Backből ismert Warren Brown alakított, többet ki lehetett volna hozni. Én végig azt hittem, hogy ő lesz az egész feje. Ez is kihagyott lehetőség volt.

Ami viszont tetszett, és külön sorozatot kéne kapnia, az a terrorelhárító csoport. Tetszett a jelenlétük, elsősorban a vezetőjüknek Lee Robinsnak köszönhetően. Bár őt is gyanúsnak tartottam, és az is ütött volna, hogy ha ő a főellenség, de így talán viszont látjuk a folytatásban. Meg különben is, spin-offot a csapatnak!

Összességében rettentő sekélyes, és semleges sorozat volt, 5/10-et adok az évadra. Nehezen vettem rá magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést, annyira nem hagyott bennem nyomot. Mégis várom a 2.évadot, mert a Capturenél is bejött, hogy kapott folytatást. Itt is reménykedek egy erősebb 2.szezonban. Az évadkezdésnél mindenképp ott leszek, és írok róla.

Yu Yu Hakusho – Vége az 1.évadnak

Csupán 5 részes volt a legendás anime Netflixes adaptációja, ami kevésnek tűnik, és valójában az is volt. Azt viszont gyorsan kiemelném, hogy az előzetes félelmeim ellenére nem csalódtam, sőt szinte végig egy konstans szintet hozott, amit már a pilotban is tetszett.

Persze jó kérdés, hogy aki nem ismeri az animet, az mennyire fogja érteni, mert a történet iszonyatos sebességgel halad előre, és ugrál át olyan szálakat, amik fontosak lettek volna a karakterépítés és a közöttük lévő dinamika és kémia megalkotásához.

Röviden a történet (hiszen az 5 rész miatt hosszabban el sem lehetne mesélni) annyi, hogy Urameshi Yusuke meghal, miközben megment egy fiút. A rosszfiú álarc mögött azonban gyorsan kiderül, hogy van érző lélek, aki törődik másokkal, csak hát ő ilyen flegma. A szellemvilágból megjelenik Koenma, hogy közölje vele, kaphat egy újabb esélyt, ha vállalja, hogy nyomozó lesz. Yusuke elvállalja az első ügyét, és innen indulnak a kalandok. Először három ellopott tárgy után kutat, majd egy elrabolt lány esete is személyessé válik, ami során szembe kerül a Toguro fivérekkel.

Yu Yu Hakusho – Kezdett az 1.évad

Habár az évad csupán csak 5 rész, és epizódonként 40-55 percesek, nem tudom, hogy mikor érek a végére, úgyhogy mindenképpen szerettem volna lelkendezni egy picit. Mert megérkezett egy újabb klasszikus anime feldolgozása a Netflixre, és a One Piece nagy sikere után Yusuke Urameshi kalandjai jöttek a sorban.

Az, hogy a készítők japánok, annak már örültem, mert sokkal hitelesebben tudták bemutatni a tradícionális japán hangulatot, de az első előzetesek alapján kicsit elveszett a lelkesedésem, mert nagyon nem olyannak tűnt, amire számítottam. Tisztában voltam vele, hogy a könnyed anime hangulatot nem fogják átadni, és nem is ez volt a gondom, sőt, a sötétebb tónusnak még jobban is örültem. Sokkal inkább féltem a történettől, és a megvalósítástól, valamint, hogy mennyire térnek el az eredeti mangatól (mert ugyebár az volt előbb) és animetől.

Nos, szerencsére nekem bejött a feldolgozás. Yusuke yusukébb, mint valaha. Kicsit túltolta az eredeti karaktert, de így még jobban áll a színésznek. Ez a kívül rosszfiú, belül jófiú nagyon jól átjön. Kuwabara egyelőre nagyon más, mint az animeben. Megvannak azok a pillanatok, de nem az igazi. Majd erre az évad vége után fogok tudni igazi választ adni. Koenma ugyan nem csecsemő, hanem rögtön felnőtt testben van, de nem zavaró. Keiko egyelőre abszolút nem olyan, de még nem is most kell fontos szereplőnek lennie.

Az első rész rögtön 4-5 anime epizódot dolgoz fel. Tudtuk, hogy több történetszálat fognak összevonni, csak az a kérdés, hogy hány volume-ot. Az első részt ezt egyelőre ügyesen oldotta meg, pörgött, de mégis érintett minden fontos pontot. Mintha kivágták volna az összes felesleges mondatot, szálat. Tetszett a tempója, és úgy érzem, hogy ez kerek is lett.

A CGI néhol lélegzetelállítóan gyönyörű, főleg amikor átmennek a szellemvilágba, vagy magában a szellemvilágban. Máshol viszont az agyonhasznált, és képernyőről nagyon leeső megoldást használják.

A szinkron teljesen jó lett. Ember Márk tökéletesen hozza a flegma Yusuket, Pál Tamás is nagyon karakteres Koenma, Botan hangja is nagyon hasonlít az animeben lévőjéhez, egyedül Kuwabara, aki Patkós Marci lett, ami egyelőre nagyon fura.

Hangulatában nem esett át a ló túloldalára, nem lett nagyon távol-keleti, és ez mentette meg a sorozatot. Meg az, hogy nem is lett nyugati. Remekül keveri a japán elemeket a nyugati filmkészítési elemekkel. Egyelőre elégedett vagyok, és a pilotra egy erős 8/10-et adok. Megyek is nézni a folytatást! Szerencsére az átlagnézők is szeretik. A kérdés már csak az, hogy melyik történetszálig jutunk el az évad végére.

Ui: Ha már nem tartották meg a sorozatnak, azért berakták cameonak az anime főcímdalát, ami a rádióban szólt, és kvázi ez után indultak be az eseményeket.