Nem terveztem ezt a posztot megírni, de egyszerűen annyira csalódás volt a Winchesters 2.része, hogy muszáj kiadnom magamból azt a sok fájdalmat, amit a sorozat elkövetett. Elvileg Jensen Ackles felügyeli a sorozatot, de olyan, mintha a készítőknek nem állt volna rendelkezésére 15 évadnyi Supernatural.
Kezdjük ott, hogy ez a korszak nagyon nem az én ízlésemnek való. Aztán a karakterek közti dinamika döcög. Carlos és Latika közt legalább érződik valami spontán, de egy idő után nagyon fárasztó előbbi viselkedése, aki jóformán semmit nem tesz hozzá az egészhez. Csinált két kamu igazolványt, de hogy hogyan, arra már nem tértek ki. Mintha olyan könnyű lenne hamisítani.
De a sorozat legnagyobb hibája számomra, Mary. A castingot továbbra sem tudom elfogadni. Rettenetesen túltolja a kemény csajt, nem vicces, nem laza. A karakter kidolgozása nagyon felületesnek tűnik, és olyan, mintha beleszóltak volna egy szinttel feljebbről, hogy milyen legyen.
Az egyetlen jó dolog, ami kisült a sorozatból, az John Winchester és még azt hiszem az anyja. Ők jól lettek castingolva, sőt John tökéletes még mindig, de legalább megvan köztük a kémia, ami nem mondható el Johnról és Maryről.
A CGI még az eredeti sorozat első részein is túltesz pocsékságban. Egyszerűen nevetségesen néznek ki a szörnyek. Ráadásul a megölését ennek a lénynek egy könyvből találják ki, amit soha nem ölt még meg senki, de ők két perc alatt rájönnek. Mellesleg rém gagyi volt a megoldás. A Supernatural sosem követett el ilyen hibát.
A világ, a hangulat, a vadászat jó lehetne, de nem képesek kihozni belőle még az elvárt szintet sem. Dean pedig alig narrál valamit. Sokkal hangsúlyosabbnak kéne lennie. Ebben a részben is csak az epizód elején mondott nagyjából két mondatot. Még egy részt adok, és ha azt sem fogom szeretni, sőt unom is, akkor ideje korán búcsúzom a Winchester szülők történetétől, mert egyszerűen nem köt le.
negyedikfalblog.wordpress.com 