A későn érkező: A Szökés – Ilyen volt az 1.évad

Három nagy meghatározó sorozat van az életemben. Kettőről már volt írás (24, Smallville), de a harmadikról egyelőre nem. Legalábbis az 5.évadon kívül, hiszen annak létezését szeretném inkább letagadni. Bizony a Prison Break, vagyis magyarul a Szökésről van szó. Emiatt a sorozat miatt döntöttem a mérnöki pálya mellett, mert Michael Scofield ennyire nagy hatást tett rám.

A Disney+ra induláskor felkerült a sorozat, úgyhogy nosztalgiából bele akartam nézni, de azon kaptam magam, hogy elképesztően élvezem, és magába szippant még ennyi idő távlatában is a sorozat. A tempó, a karakterek, és a 10 percenkénti mini-cliffhangerek. Ráadásul az évad közepén is mertek olyan dolgokat húzni, amiket manapság csak szezonfinálékban látunk. És nem éreztem egyetlen jelenetet sem feleslegesnek. Minden karakterépítő pillanatnak jelentősége volt. Hát csodálkozik bárki, hogy számomra a 2000-es évek volt a sorozatok aranykora, nem a mostani évek?

Loki – Vége az 1.évadnak

Megfogadtam magamnak, hogy kiszállok a Marvel moziverzumából a 3.fázis végén, mivel a 4.fázis egyáltalán nem volt kecsegtető, egy-két kivétellel (Pókember), ráadásul a legjobb karakterektől és hősöktől elbúcsúztunk a nagy fináléban. Aztán a WandaVision-nek adtam egy esélyt, és végül is bejött. A filmeknek is adtam esélyeket (Fekete Özvegy, Dr. Strange 2), de valahogy nem tudták hozni azt az érzést, ami a Marvel filmekre jellemző volt. Ráadásul nem értettem, hogy hová akar építkezni ez a fázis. A Lokiról annyi szépet és jót hallottam, hogy egy unalmas vasárnap adtam neki egy esélyt, és pillanat alatt beszippantott. De olyannyira, hogy az első 3 részt egy ültő helyemben megnéztem. Innentől spoiler a sorozatra és a filmekre egyaránt.