Megvolt az első teljes évad Justin Roiland nélkül. Én végig szinkronnal néztem az évadot, hála annak, hogy az HBO Maxra már egyből magyarul érkezett, úgyhogy sokat nem érzékeltem a hangcseréből. Ellenben a történetben igenis éreztem Roiland hiányát. Vagy ezt vegyük karakterfejlődésnek?
A 7.évad hullámzóbb volt, mint bármelyik korábbi, de mégis valahogy az összkép nekem jobban tetszett, mint mondjuk az 5. vagy 6.évad esetén. Visszanézve azokat se értékeltem rosszra, de a színvonal talán emelkedő tendenciát mutat. Mondjuk a sorozat csúcsát azóta sem sikerült elérni, és valószínűleg nem is fogják már soha, de ha ezt tartják, akkor én elleszek vele, mert még mindig kellemes agymenés.
Sok szempontból vártuk ezt a szezont. Egyrészt belebegtették az előző évad végén, hogy Rick meg fogja keresni a nemezisét, tehát egyfajta konkrét átívelő szálat kapunk idén, egy főellenséggel. Másrészt Justin Roiland, a két főszereplő hangja kétes ügyekbe keveredett (amikből azóta felmentették), és finoman szólva a stáb egyhangúan megszavazta a távozását. Gyakorlatilag kirúgták mindenhonnét. Ezért szinte mindenki azt várta, hogy milyenek lesznek az új hangok.
Ezek után csalódás volt a nyitány. Rick épphogy elkezdte volna felkutatni az ellenséget, a Smith család megelégelte Mr. Poopybutthole, avagy Kakiskuki Úr jelenlétét a házban, ezért megkérték, hogy csináljon valamit. És erről szólt az egész epizód, hogy milyen úton sikerül kihúzni a gödörből.
Bevallom én sosem bírtam Kakiskuki Urat, és ez most sem változott meg. Ez bizony egy nagy filler rész volt, amiben ráadásul Morty alig szerepelt. Ellenben Hugh Jackman elég sokat, akinek az eredetiben tényleg Hugh Jackman adta a hangját! Ez mennyire menő már. (A magyar szinkronban Gergely Róbert volt, aki kétszer már szinkronizálta őt.)
A másik fontos dolog, hogy milyenek lettek az új hangok. Nos én szinkronnal néztem, hiszen az HBO Max-ra már a premier napján szinkronnal került fel, ahogy az előző évad is, de miután lefutott a rész, belehallgattam az eredetibe is. Rick egyelőre szinte tökéletes. Kevésbé őrült, de az új hangja Ian Cardoni szinte hiba nélkül hozza. Mortyból nem hallottunk sokat, de ott inkább érzem, hogy Harry Belden még nem érzett rá teljesen, hogy milyen hangszínen kell beszélnie Mortyként. De még egyszer jelzem, sokat nem beszélt a karakter, majd talán a folytatásban. Egyébként kicsit csalódtam, hogy semmi kikacsintás nem volt a nézők felé, hogy már újak a hangok, de ugyanolyanok, mint a régiek.
A szinkronban nem változott semmi szerencsére. Háda János még mindig jól hozza Ricket, ami így kicsit más, mint az eredeti, de szerintem abszolút jó párosítás. Baráth István tökéletes Morty még mindig. És a sok visszatérő is mind megkapta a korábbi hangját, így például Madár Személy megint Varga Gábor hangján duruzsolt.
Szerencsére epizódikus a sorozat, úgyhogy ez a gyenge kezdés nem jelent semmit, ezért nem is mentem bele a részletekbe. Bár a régi csapat összeverbuválása jó ötletnek tűnt. Valamint a fűnyíró elszabadulását látva gondoltam, hogy lesz valami drasztikus kimenetele, amit a stáblista után be is mutattak.
Jövő héten új sztori, és talán több Mortyt kapunk. De egyelőre úgy tűnik, hogy Jerry lesz a középpontban, legalábbis a The Jerrick Trap talán erre is utalhat. Az évad végén remélhetőleg jelentkezem. Ha pedig közben lesz egy kiemelkedő rész, akkor arról lesz külön poszt is.
Újra jó a sorozat? Az biztos, hogy ezt az évadot sokkal jobban élveztem, mint az előző kettőt, bár ez lehet, hogy annak is köszönhető volt, hogy az HBO Max-ra a premier napján szinkronnal érkezett, és így jobban oda tudtam figyelni az őrületes kalandokra. Márpedig abból idén sem volt hiány.
Nehéz írnom a Rick and Mortyról, mert imádom nézni a csavarosabbnál csavarosabb történeteket, de közben elhiteti velem, hogy csak a felszínét kapargatom annak, amit látok. Pedig lehet, hogy nincs mögötte több. Ami valószínűleg nincs így, amire a rengeteg easter egg a bizonyíték.
Az előző évad végén elpusztult a Citadella, és az évad rögtön itt veszi fel a fonalat. Rickék pedig nem tudnak elmenekülni, mert elromlott a portálvető, ami egyébként egy nagyon jó ötlet a status quo-ból való kiszakadáshoz. Márpedig erre szükség is van, mert a 3.évad zsenialitása óta fokozatosan apad a lelkesedésem a sorozat iránt. Szó sincs arról, hogy kaszálni akarom, csak már nem váltja ki belőlem azt a lelkesedési szintet. De talán majd idén!
Wubba Lubba Dub Dub! Majdnem pontosan 1 évvel a 4.évad fináléja után megérkezett a folytatás, amire ezúttal nem kellett másfél, vagy két évet várni. Ez a világjárvány egyik pozitívuma, hiszen így bőven volt idejük az íróknak is, valamint a hangoknak is dolgozni a folytatáson, ráadásul nem szedték ketté az évadot, amiért hálás vagyok. Tartsák meg ezt a jó szokásukat!
Ezúttal (fogjuk rá, hogy) szándékosan hagytam magamnak pár napot, hogy ülepedjen az évad, hogy lássam, valójában mi maradt meg ebből a 10 részből. Úgy érzem, hogy az eleje, és a vége, vagyis az első- és utolsó két rész nagyon erősen sikeredett, a többi epizód pedig klasszikussá vált filmek, vagy sorozatok ebbe a világba ültetése, vagy paródiája lett. Ami azért sajnálatos, mert ez a sorozat igenis tud ennél többet.
Én odavagyok az agyatlan lövöldözésért, és minél nagyon tétre menő harcokért, de egyszerűen a 7.rész, ahol szinte egész végig ez ment, egyszerűen untatott. Ennek ellensúlyozása a 10.rész volt, ami bár parádés volt, és hihetetlenül komplex, de mégsem bírtam sokszor már követni, hogy mi miért történik. Nyilván újranézés után (pláne szinkronnal, ahol nem kell egyszerre a feliratot is olvasnom, és a hallott angol szöveget fejben tudat alatt automatikusan fordítva) jobban kitisztul a kép. Mindemellett számomra akkor jó egy epizód -nem csak R&M, hanem akármelyik-, ha első nézésre ad valamit, majd amikor később újra megnézem, már felfedezek benne új, és mélyebb dolgokat. Az évadzáró márpedig kétség kívül ilyen lett.
A családból idén mintha kicsit kevesebbet kaptunk volna. Summer karakterfejlődése megkérdőjelezhetetlen, és jó (vagy pont, hogy rossz?) úton halad, hogy Rick nyomdokaiba lépjen, de azért kifejezetten hálás vagyok, hogy Beth és Jerry házassági huza-vonáját egy mellékszál kivételével elhagytuk. Lehet ennél jobbat is írni nekik, én érzem.
Rick és Morty kapcsolata szerintem soha nem lesz már olyan, mint régen volt. Kérdés, hogy ki hogyan fog ebből kijönni, de az biztos, hogy egy olyan irányt indítottak el ezzel, ami bőven tartogat magában vicces, elgondolkodtató, de főleg drámai pillanatokat. Kíváncsian várom, hogy merre tovább. Az is érdekes, hogy feltűnően kevesebbet volt részeg Rick ebben az évadban. Ez ugyan feltűnt, de a miértjére már nem tudnám megmondani a választ.
Összességében tehát számomra jobb volt az 5.évad, több kreativitással, viszont egy fokkal kevesebb koherenciával, mint az előző, 4.évad volt. Annak viszont nagyon örülök, hogy ennyi epizód után is fel tudnak mutatni olyan részeket, és történeket, ami evidensnek kellene, hogy legyen (legjobb barátok, legnagyobb nemezis), de mégsem hiányoztak eddig, és most milyen jó, hogy láttuk őket. A lényeg, hogy visszatért a hitem, hogy igenis megérdemelten lett berendelve az a 70 epizód.
negyedikfalblog.wordpress.com 