Rick and Morty – Vége az 5.évadnak

Wubba Lubba Dub Dub! Majdnem pontosan 1 évvel a 4.évad fináléja után megérkezett a folytatás, amire ezúttal nem kellett másfél, vagy két évet várni. Ez a világjárvány egyik pozitívuma, hiszen így bőven volt idejük az íróknak is, valamint a hangoknak is dolgozni a folytatáson, ráadásul nem szedték ketté az évadot, amiért hálás vagyok. Tartsák meg ezt a jó szokásukat!

Ezúttal (fogjuk rá, hogy) szándékosan hagytam magamnak pár napot, hogy ülepedjen az évad, hogy lássam, valójában mi maradt meg ebből a 10 részből. Úgy érzem, hogy az eleje, és a vége, vagyis az első- és utolsó két rész nagyon erősen sikeredett, a többi epizód pedig klasszikussá vált filmek, vagy sorozatok ebbe a világba ültetése, vagy paródiája lett. Ami azért sajnálatos, mert ez a sorozat igenis tud ennél többet.

Én odavagyok az agyatlan lövöldözésért, és minél nagyon tétre menő harcokért, de egyszerűen a 7.rész, ahol szinte egész végig ez ment, egyszerűen untatott. Ennek ellensúlyozása a 10.rész volt, ami bár parádés volt, és hihetetlenül komplex, de mégsem bírtam sokszor már követni, hogy mi miért történik. Nyilván újranézés után (pláne szinkronnal, ahol nem kell egyszerre a feliratot is olvasnom, és a hallott angol szöveget fejben tudat alatt automatikusan fordítva) jobban kitisztul a kép. Mindemellett számomra akkor jó egy epizód -nem csak R&M, hanem akármelyik-, ha első nézésre ad valamit, majd amikor később újra megnézem, már felfedezek benne új, és mélyebb dolgokat. Az évadzáró márpedig kétség kívül ilyen lett.

A családból idén mintha kicsit kevesebbet kaptunk volna. Summer karakterfejlődése megkérdőjelezhetetlen, és jó (vagy pont, hogy rossz?) úton halad, hogy Rick nyomdokaiba lépjen, de azért kifejezetten hálás vagyok, hogy Beth és Jerry házassági huza-vonáját egy mellékszál kivételével elhagytuk. Lehet ennél jobbat is írni nekik, én érzem.

Rick és Morty kapcsolata szerintem soha nem lesz már olyan, mint régen volt. Kérdés, hogy ki hogyan fog ebből kijönni, de az biztos, hogy egy olyan irányt indítottak el ezzel, ami bőven tartogat magában vicces, elgondolkodtató, de főleg drámai pillanatokat. Kíváncsian várom, hogy merre tovább. Az is érdekes, hogy feltűnően kevesebbet volt részeg Rick ebben az évadban. Ez ugyan feltűnt, de a miértjére már nem tudnám megmondani a választ.

Összességében tehát számomra jobb volt az 5.évad, több kreativitással, viszont egy fokkal kevesebb koherenciával, mint az előző, 4.évad volt. Annak viszont nagyon örülök, hogy ennyi epizód után is fel tudnak mutatni olyan részeket, és történeket, ami evidensnek kellene, hogy legyen (legjobb barátok, legnagyobb nemezis), de mégsem hiányoztak eddig, és most milyen jó, hogy láttuk őket. A lényeg, hogy visszatért a hitem, hogy igenis megérdemelten lett berendelve az a 70 epizód.

House of Cards – Ez volt az 5.évad

Az utolsó, vagyis 6.évad előtt szerettem volna írni egyet a Netflix legerősebb politikai drámájáról, a Kártyavárról, de ahogy látjátok nem sikerült. Igen, megint későn érkeztem, hiszen az évad már 1 éve véget ért, de a közepes kritikai visszhang miatt vonakodtam megnézni. Mielőtt leírnám, hogy igazuk volt-e a kritikusoknak, pár gondolatot engedjetek meg a sorozattal és a szereplőkkel kapcsolatban.

Ez volt az első olyan évad, amit teljes egészében szinkronnal néztem meg. Még mielőtt elkezdték volna szinkronizálni, én Epres Attilát és Spilák Klárát tippeltem a két főszereplő hangjának, ezért nagyon örültem, amikor a hivatalos verzióban is ők lettek a magyarhangok, bár az évek előre haladtával és Underwood öregedésével Epres Attila hangja néha leesett. Igaz, ez lehet annak is köszönhető, hogy a szinkronhang elmondása alapján nehéz visszaszokni a sorozathoz, és ez érezhető volt a 4.évadban is (amit nem szinkronnal láttam). Az előtte lévő 3 évadot egymás után szinkronizálták le, tehát benne tudott maradni a szerepben.

Magáról az évadról azt tudnám mondani, hogy ez lett talán a leggyengébb. Új showrunner érkezett, és szinte végig azt éreztem, hogy előkészítik maguknak a ziccereket, az áll leesős pillanatokat, amiért szerettük a sorozatot, majd sorra kihagyják azokat. Az első részekben mindig azt néztem, és azt éreztem, hogy na talán most jön valami, de kihátráltak, valószínűleg időhúzás céljából. A legjobban a választás napja utáni 9 hetes időugrás bosszantott fel, aminek az eseményeit csak Frank narratívájából tudtunk meg. Szó se róla, Spaceynek még mindig piszkosul jól áll az, ahogy kipillant jelentőségteljesen a nézőkre, nélküle nem is tudom, hogy milyen lett a sorozat, állítólag pocsék, úgyhogy azt már tényleg nem nézem meg. Amúgy Frank kevesebbet ármánykodott, inkább csak sodródott az árral, ami nem volt rá jellemző eddig. Nem tudott az ellenfelei előtt járni egy lépéssel sem. Conway karakterét elpazarolták és ledegradálták, amiért haragszom, mert egy potenciális utódja lehetett volna “kedvenc” elnökünknek. Ehelyett Claire kapott nagyobb szerepet. Az ő és Frank közötti hintázásra épült az évad fő érzelmi forrása, és ez sajnos nem volt elég. Robin Wright tehetséges, és jó színésznő, de nem tud a hátán elvinni egy ekkora volumenű sorozatot.

Ami a politikai szálat illeti, a végén történt pálfordulás érzésem szerint nem lett eléggé megalapozva, így számomra kissé légből kapott lett. De tény, hogy ez fordította rá az évadot arra az utolsó 3-4 részre, ami a sorozat legerősebb pillanataira emlékeztetett. Előtte jóformán értékelhetetlen időhúzást láthattunk, azonban a vége szerencsére kárpótolt, és így viszonylag jó szájízzel búcsúzom a sorozattól. Mert az utolsó évadra már nem térek vissza, Spacey kiszállása, valamint a borzalmas pontszámok és kritikák miatt. A House of Cards ennyi volt, az 5.évad kicsit már kesernyés volt, de így is beírta magát a sorozatok történelmébe, méghozzá okkal.

Brooklyn 99: Vége az 5.évadnak

És a sorozatnak is.
Megvolt a szokásos 4 hónap szünet, de én nem tértem vissza azonnal a nemszázas körzet irodájába, inkább összevártam a félévadot. Ami rögtön az elején feltűnt, hogy a szünet utáni első két részen többet nevettem, mint szerintem a 4.évadon összesen. És összességében is, valahogy az 5.évad jobbra sikeredett, mint az elődje. Ha lapos volt a sztori, akkor mindig jött valaki, aki mutatott valami őrültséget, vagy volt pár jó egysorosa az adott epizódban, és ezzel mentette a menthetőt.

Silicon Valley – Vége az 5.évadnak

Gondolkodtam, hogy írjak-e bejegyzést ennek a sorozatnak a kapcsán, mivel a Szilícium-Völgy az a fajta sorozat, amit élvezek nézni, a felszínt kapargatom, elszórakozok rajta, de a mélyebb részeit nem értem. Akárcsak a House of Cardsnál a politikai csatározást. Mégis úgy döntöttem, hogy pötyögök róla pár sort, mert vannak gondolataim a sorozat kapcsán.

Amikor elkezdtem nézni, azt hittem, hogy geek Breaking Bad lesz, vagyis van a szerény visszahúzódó srác, aki kitalál valami nagy dolgot, és a siker, a hírnév és a velejárója befeketíti a lelkét, és a kedvelt főszereplőből egy undorító főnök válik. Azonban az elmúlt évadokban a fináléra mindig visszatáncoltak, és visszaállították a status quo-t. Az 5.évad viszont megindult azon az úton, amin már jó pár éve meg kellett volna. Egyrészt szerintem jót tett, hogy csak 8 részt kaptunk, másrészt Richardnak leszálltak a golyói, és tett pár elég szemét, de szükséges lépést. Vagyis végre elkezdtek fejlődni a karakterek. Azt viszont nem tudom, hogy jó vagy rossz, hogy nem hozták össze Monicaval. Egyelőre talán inkább jó döntésnek mondanám. Habár az egyik legjobb karaktert, Elrichet kiírták, de az ebből adódó komikumok, gondolok itt a disznóhamvakra, szerintem ütöttek.

A Silicon Valley tehát még mindig szórakoztat. Nem hangosan és sírva nevetős módon, hanem inkább léleksimogatóan. És örömmel látom, hogy halad is végre valahová a csapat. A kérdés, hogy ezt meddig lehet húzni. Amíg viszont hozzák ezt a konstans szintet, addig mindenképpen maradni fogok. Amúgy az 5.évad szerintem jobb lett, mint az elődje, szóval még remény is van a jobb folytatásra.

Brooklyn 99 – Az 5.évad feléhez érve

Őszintén, nem voltam elájulva a Brooklyn 99 4.évadától. Talán a leggyengébb évad lett, aminek még az sem tett jót, hogy 4 hónapos szünetet tartottak. Idén viszont mintha észrevették volna a hibákat, és azokat korrigálták volna, csakhogy egyértelműen fárad a sorozat. Csak azt sajnálom, hogy pont a 99.rész volt az emlékezetes, egész csapatot összerántó, és nem pedig a kultikus 100. Bár, ha belegondolunk, pont ez a 99-es szám a sorozat védjegye, úgyhogy ezen nem is akadok fenn.