Trigger Point – Ilyen volt az 1.évad

Az immáron 2 évvel ezelőtti pilot után nem írtam évadértékelőt az új szemszögből bemutatott brit akciósorozatnak, ahol a tűzszerészek nem mindennapjait követhetjük nyomon.

Az a helyzet, hogy a kezdeti lelkesedésem, ami a pilotnál megvolt, gyorsan földbe állt, mivel a történet nem abba az irányba ment el, amerre vártam, vagy szerettem volna, ennek oka pedig az 1.rész végi robbanás, és annak áldozatai.

A történet bot egyszerű volt. Adott egy radikális szélsőséges csoport, akik robbantgatni akarnak London-szerte, és minden részben egy ilyen támadást próbálnak megállítani. A gond az, hogy ezt lehetett volna izgalmasra és fordulatosra is megírni, de nem sikerült. Nagyrészt untam a részeket, pedig voltak jó ötletek, de például a tettes kiléte nem hozott meglepetést, ami miatt nagyon haragszom a sorozatra. Ebben remélem, hogy fejlődik a 2.évadra, ami január végén érkezik.

Vicky McClurera nem lehet panasz. Ő kisujjból hozta Lana Washingtont, a profi tűzszerészt, aki ilyen-olyan mentális problémákkal, és balhés tesóval küszködik. Ez is borzasztó sablonos volt, ahogy az is, hogy amikor neki volt igaza, nem hittek neki, aztán megmentette a napot, és rájött mindenki, hogy mégis érdemes rá figyelni.

A mellékszereplők közül sajnálom, hogy az 1.részbeli partnere nem maradt, és egy fiatalabb, kevésbé karizmatikus, és élvezhető karaktert kapott maga mellé. A pasijával való szenvedést rossz volt nézni. Karlból, akit a Strike Backből ismert Warren Brown alakított, többet ki lehetett volna hozni. Én végig azt hittem, hogy ő lesz az egész feje. Ez is kihagyott lehetőség volt.

Ami viszont tetszett, és külön sorozatot kéne kapnia, az a terrorelhárító csoport. Tetszett a jelenlétük, elsősorban a vezetőjüknek Lee Robinsnak köszönhetően. Bár őt is gyanúsnak tartottam, és az is ütött volna, hogy ha ő a főellenség, de így talán viszont látjuk a folytatásban. Meg különben is, spin-offot a csapatnak!

Összességében rettentő sekélyes, és semleges sorozat volt, 5/10-et adok az évadra. Nehezen vettem rá magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést, annyira nem hagyott bennem nyomot. Mégis várom a 2.évadot, mert a Capturenél is bejött, hogy kapott folytatást. Itt is reménykedek egy erősebb 2.szezonban. Az évadkezdésnél mindenképp ott leszek, és írok róla.

The Capture – Vége a 2.évadnak

Hihetetlen, hogy ezt írom, de számomra az év egyik legnagyobb pozitív meglepetése, sőt top 3-as évada az a Capture 2.évad. Az a fejlődés, és minőség, amit láthattunk, az megér minden dicséretet. Kár, hogy kevesen ismerik, és kevesen nézik, főleg hazánkban, de elvileg a nézettsége volt olyan jó, hogy lesz folytatás.

Maradtak elvarratlan szálak, viszont akár véget is érhetne itt a sorozat, de amennyire király volt ez az évad, szívesen nézném tovább. Mert amit lehetett, kihoztak a videó manipulációs szálból.

Ezzel az írással próbálom egy kicsit reklámozni, mert minimális előismeret elég hozzá, tehát nem muszáj megnézni az 1.évadot, ráadásul az első pár percben kapunk is egy részletes összefoglalót, ami szükséges is, lévén, hogy 3 éve láthattuk az előző szezont. De a történet középpontjában továbbra is Rachel Carey áll, és a szervezet, akik a correction megnevezésű, valós idejű videómanipulációs technológiát használják.

The Capture – Kezdett a 2.évad

Nem kap elég nagy figyelmet, pedig az angliai gyártású sorozatok közül szépen kúszik felfelé a The Capture, ami 3 év után folytatódott. Az 1.évad elején lelkes voltam, aztán alábbhagyott ez a lendületem, de összességében szerintem egy jó évadot kaptunk, érdekes morális kérdésekkel. Akkor hiányérzetem volt, valamint úgy voltam vele, hogy ebből többet is ki lehetne hozni. Aztán megláttam a 2.évad előzetesét, és tudtam, hogy végre olyan irányba indulnak el, ami nekem be fog jönni.

Trigger Point: Kezdett az 1.évad

Jed Mercurio neve ismerősen csenghet, hiszen hozzá fűződik a Line of Duty, vagy épp a Bodyguard. Ezúttal pedig egy kirobbanó, vagyis pont, hogy nem robbanó sorozattal érkezett, ahova hozta magával, a lassan az angolok akcióhősnőjévé avanzsáló Vicky McClure-t, aki most egy bombaszakértő bőrébe bújt. Az alap tehát adott, és a végeredmény is többé-kevésbé jóra sikeredett. Szerintem nem fog akkora sikere lenni, mint a fent említett két sorozatnak, de ne kiabáljuk el előre.

SAS: Red Notice kritika

Vagy ami a magyar címe lett SAS: Vonatrablás a Csatorna-alagútban. Nem értem miért nem lehetett SAS: Vörös kód. Mondjuk tény, hogy beszédesebb és figyelemfelkeltőbb a kapott cím.

Még a premierkor, vagyis márciusban láttam, és írni is akartam róla, de végül lusta voltam, mert annyit nem ért. Most viszont a magyar premier (Netflixre augusztus 27-én került fel szinkronnal! (a szinrkonról lejjebb még írok)) kapcsán aktualizálhatom a gondolataimat.

Az előzetese igencsak felkeltette az érdeklődésemet, mert a Sky készítette, és kemény akciót ígért, ráadásul a története tetszett is, úgyhogy szinte számoltam vissza a napokat a premierig. Majd az imdb és a trakt.tv pontszámok alapján igencsak megcsappant a lelkesedésem. Imdb-n a kritika írásának pillanatában több, mint 7000 szavazat után kereken 5/10-es értékelésen áll. Szóval egy borzalmas filmre számítottam, de végül nem lett az. A számok nem hazudnak, de nem ez volt vele a baj.

A csatornák… mármint világok harca

A BBC és a FOX egy napon tette ki ugyanazon, G.Wells által írt War of the worlds könyvének adaptációjának előzetesét, és posztereit. Így valamikor az ősz folyamán (a FOX esetében már tudjuk, hogy november 3-án) érkezik mindkét sorozat. Első ránézésre engem a FOX verziója jobban érdekel.

A tovább mögött mindkét verzió trailere, és a FOX által kiadott promóképek találhatók.

The Capture 1×01

Egyre inkább úgy gondolom, hogy nekem inkább az angol sorozatokat kéne néznem, mert a tavalyi Bodyguard is kiemelkedő volt, és most megérkezett a The Capture, ami szintén sok potenciált rejt magában. Valamiért úgy érzem, mintha az amerikai csatornák egyfajta biztonsági játékot űznének, amikor sorozatot írnának, vagy egészében nézik a teljes évadot, így rosszul vannak adagolva az adott részek eseményei. Tisztelet a kivételnek, de én ezt érzem. Szerencsére a The Capture pilotja nem az utóbbiakhoz tartozik.

Rég élveztem már ennyire pilotot. Pontosabban tavaly, a Bodyguard-ét. Na így kell kezdeni egy sorozatot, ahogy a The Capture tette! Az első jelenet berántott, és sikerült elültetnie az agyamban azt a gondolatot, hogy mi a franc történhetett? Egy biztonsági kamerát figyelők szobájában kezdődik a történet, ahol is az egyik megfigyelő lát egy bűnesetet. Vagy mégsem? Aztán megkaptuk az introt, ami tiszta Person of Interest volt, és itt már tudtam, hogy tetszeni fog ez az 55 perc.

A börtönből frissen szabadult Shawn Michael Emery tárgyalása során már felmerül a videómanipuláció lehetősége, ami előre vetíti a későbbi eseményeket. Amiket aztán szépen elbizonytalanítanak. Nagyon ügyesen lavírozik az írás. Amikor azt hisszük, hogy végre rájöttünk, hogy melyik irányba kell elindulnunk, akkor bedobnak egy olyan csontot, ami felveti a másik opció lehetőségét is. Legutoljára ilyenre a Homeland volt nálam képes, ami nagyon hiányzik már. De amúgy is hasonló az alapfelállás az amerikai sorozathoz. Veterán katona, aki visszatér a társadalomba, és egy női nyomozó elkezd nyomozni az ügyben, aminek a szálai hozzá vezetnek. A csodaszép Hannah Roberts (Laura Haddock) karaktere egy pillanat alatt megfogott, és szépen lett ő is építgetve. Az ő eltűnésébe keveredik bele az eseményekbe Shawn. Egyelőre nem írok gyilkosságot, mert a holttest nem került elő. (Nagy örömömre.)

Sokszor láttunk már ilyesmit, úgyhogy az az elméletem, hogy valaki bosszút akar állni a katona felmentése miatt rajtuk, és a mentálisan amúgy is instabil Shawnra akarja kenni a bűntényt. Meglátjuk, hogy hova lyukadunk ki. Rengeteg apró dolog van még a pilotban, például Rachel Carey, a nyomozónő viszonya, vagy Shawn családja és a lányával való kapcsolata, de nem akarom ezeket addig elemezgetni, amíg ki nem derül, hogy melyik lesz fontos a későbbiekben.

Ez a majd 1 óra elröppent, nagyon élveztem, és csak remélni tudom, hogy a folytatás is ilyen lesz. Márpedig ha ezt a szintet tartja, akkor kizártnak tartom, hogy csak egy mini-sorozatról legyen szó, ahogy az az imdb-n fel van tűntetve. 6 rész, tehát gyorsan a végére érünk, de ezt már megszokhattunk az angoloktól, de talán jobb is ez így. 8/10-et adok rá, de ha még feljebb tudják vinni a minőséget, akkor lehet, hogy lejjebb kell majd vinnem ezt a pontszámot, hogy a többit magasabbra tudjam értékelni. Mindenesetre baromira bejött, alig várom a folytatást!

Bodyguard 1×01 – Megvan a brit Homeland?

Néha annyira jól esik angol sorozatokat nézni. Teljesen más a színvilág, a részek dinamikája, újdonságokat tudnak mutatni a karakterek szempontjából, és néha mocskosul, sőt húsba vágóan reálisak tudnak lenni. Amiket leírtam, azok pontosan illenek a Bodyguard pilotjára, ami számomra a semmiből érkezett. Jókat olvastam róla, meg hogy mennyire sokkolta a nézőket, úgyhogy tudtam, nekem ezt be kell próbálnom.

A befeszített állkapocs az új lebiggyesztett száj? Csak viccelek természetesen. Habár valóban van párhuzam Jack Bauer és David Budd között, de azért ne kezdjünk el egyből hasonlítgatásokba belemenni. Elég erős 20 perccel indított a sorozat, amivel bemutatták nekünk a főszereplőt, a már említett David Budd őrmestert. Akinek ismerősnek tűnik a színész, az azért lehet, mert ő volt Rob Stark a Trónok Harcából. Meglepődtem, hogy mennyire jól tudta árnyalni, az amúgy sablonnak tűnő karakterét, és mennyire reálisra hozta a figurát. Főleg az egyedül töltött pillanataiban, amikor nem a testőr szerepét játszotta, hanem igazi, emberi érzéseket mutatott a Közel-Keleten szerzett poszttraumás stressz miatt. A magánéleti szála pedig nekem talán a kelleténél jobban betalált. Amikor a konyhában beszélgetett, és szépen lassan megszületett a felismerés, na az engem is gyomorba vágott. (Ezeket a sorokat leírva is érzem a feszültséget és a diszkomfort érzést a mellkasomban.)

Pont ezek az apró események tették különösen pikánssá, hogy a labilis lelki állapotában egy politikailag más nézeteket valló minisztert kell megvédenie, aki a tetteivel és a mondataival még hatalmi harcot szíthat a brit parlamentben. Ennek kifejtését valószínűleg majd a folytatásban láthatjuk. Julia Montague belügyminiszter és az ő testőre David közti ellentét eleinte csak szimplán a másik fél nem ismerésének volt köszönhető, azonban a televíziós interjú után lévő párbeszédük úgy hullámzott érzelmileg, hogy az többet ért, mint az elején a feszült helyzet. Az utolsó pár mondat és utána a csend egészen durva volt.

És itt jutunk el oda, hogy miért érzem ezt a sorozatot az új Homelandnek. Senki nem fekete és fehér. És ez a főszereplőre, az elvileg jófiúra is igaz, akinek a tettei a jövőben alaposan kiszámíthatatlanok lesznek, tudván, hogy mi a feladata és közben mit gondol. Így hát erős kezdést kaptunk, az 57 perc elillant elég gyorsan, és mivel angol sorozatról van szó, ezért 6 epizód érkezik csak, amit ketten rendeznek 3-3 részes felosztásban. Egy újabb kiváló dráma körvonalazódik, és hiszem, hogy a minőségre sem lesz panasz. 7/10-re értékelném a pilotot, de ez csalóka, mert sokkal erősebb volt, én viszont akciófilmeken és politikai thrillereken edződtem. Aki szereti az angol sorozatokat, pláne ha komorabb, annak mindenképpen be kell próbálnia.