Gondolkodtam, hogy írjak-e bejegyzést ennek a sorozatnak a kapcsán, mivel a Szilícium-Völgy az a fajta sorozat, amit élvezek nézni, a felszínt kapargatom, elszórakozok rajta, de a mélyebb részeit nem értem. Akárcsak a House of Cardsnál a politikai csatározást. Mégis úgy döntöttem, hogy pötyögök róla pár sort, mert vannak gondolataim a sorozat kapcsán.
Amikor elkezdtem nézni, azt hittem, hogy geek Breaking Bad lesz, vagyis van a szerény visszahúzódó srác, aki kitalál valami nagy dolgot, és a siker, a hírnév és a velejárója befeketíti a lelkét, és a kedvelt főszereplőből egy undorító főnök válik. Azonban az elmúlt évadokban a fináléra mindig visszatáncoltak, és visszaállították a status quo-t. Az 5.évad viszont megindult azon az úton, amin már jó pár éve meg kellett volna. Egyrészt szerintem jót tett, hogy csak 8 részt kaptunk, másrészt Richardnak leszálltak a golyói, és tett pár elég szemét, de szükséges lépést. Vagyis végre elkezdtek fejlődni a karakterek. Azt viszont nem tudom, hogy jó vagy rossz, hogy nem hozták össze Monicaval. Egyelőre talán inkább jó döntésnek mondanám. Habár az egyik legjobb karaktert, Elrichet kiírták, de az ebből adódó komikumok, gondolok itt a disznóhamvakra, szerintem ütöttek.
A Silicon Valley tehát még mindig szórakoztat. Nem hangosan és sírva nevetős módon, hanem inkább léleksimogatóan. És örömmel látom, hogy halad is végre valahová a csapat. A kérdés, hogy ezt meddig lehet húzni. Amíg viszont hozzák ezt a konstans szintet, addig mindenképpen maradni fogok. Amúgy az 5.évad szerintem jobb lett, mint az elődje, szóval még remény is van a jobb folytatásra.
negyedikfalblog.wordpress.com 