The Walking Dead: The Ones Who Live – Kezdett a sorozat

Visszatért Rick, visszatértem én is, és szerencsére a The Walking Dead hangulat is!

Amikor Rick kiszállt a 9.évad 5.részében, akkor én is úgy éreztem, hogy itt a kiszállási lehetőségem, mert már nagyon megfáradtnak éreztem a sorozatot, habár akkor pont felfrissült. De azóta sem bántam meg, és egyáltalán nem nyúltam semmihez, ami ehhez a világhoz tartozik. (Kivéve a képregények, azokat olvasom, és mennyire jók még mindig!)

Ugyebár Andrew Lincoln azért szállt ki eredetileg, mert belefáradt a szerepbe, és inkább a családjával szeretett volna lenni Angliában, nem pedig az Államokban forgatni egész évben. Kicsit aggódtam, hogy mennyit fogunk kapni magából a főszereplőből, mivel mint ismert ennek a sorozatnak a másik fő karaktere Michonne lesz. Róla csak nagy körvonalakban tudom, hogy mi történt vele, mivel a 10.évad közepén elindult megkeresni Ricket, de hogy addig mi történt vele, nem tudom pontosan. Hátha a sorozatból kiderül.

De szerencsére ez a rész teljes egészében Rickről szólt. Rengeteg információt kaptunk, hogy hová lett, mi az a CRM, és végre az is kiderült, hogy ki az “A” és ki a “B”. Viszont mindezt nem lineáris sorrendben mutatták be, amit sosem szerettem a sorozatnál. Na meg az álomjeleneket. Abból is kaptunk szerencsére.

Maga az epizód piszkosul bejött. Újra azt éreztem, hogy valami újdonságot látok, az intro borzongató volt, a résztől pedig vártam, hogy mi fog következni. Rick energiája visszatért, Andrew Lincoln nagyszerűen játszott, a fényképezés jól nézett ki, a CGI is rendben volt, a járkálók is változatosak voltak. Emellett pedig bővítették a világot, felvázoltak egy új koncepciót, lefektettek az alapokat, behoztak új karaktereket, és meglepően véres volt. Nagyon mozgalmas volt, mégis kielégítette a figyelmem minden szempontból.

Ami zavart, az az, amitől féltem, a Michonne-os szál. Én nem érzem a két karakter között azt az elemi szerelmet, ami egy országon át összetartja őket, és mindent megtennének a másikért. Inkább egyfajta egymásra támaszkodást, és megértést érzek. Ráadásul Rick annyira mondogatta, hogy mennyire nagyon szereti őt, hogy nagyon szájba rágóssá vált számomra.

A kezdés egy erős 8/10 volt. Hiányzott már Rick. Az AMC-re a vasárnapi premier után másnap már szinkronnal jön, és én ezt fogom követni. Plusz pont, hogy a magyar változatban keményen káromkodnak, míg tudtommal az eredetiben nem nagyon. Hihetetlen, de várom a jövő hétfőt, hogy folytassam. Ugye, hogy milyen jó hétről hétre várni egy epizódot, és nem egyben ledarálni, és utána elfelejteni pár hét múlva?