Könyvkritika: 24 Deadline – Élj egy új napért

Aki ismer, vagy régóta olvassa a blogot, az tudja, hogy a hardcore 24 fan vagyok, ez a sorozat tett engem sorozatfüggővé, ez a kedvenc sorozatom. Minden évadot többször láttam, viszont van egy nagy hiányosságom, hogy a 24 világában játszódó könyveket nem olvastam. (Ellenben megvannak.) Tudtam, hogy a könyvek nem érik el a sorozat színvonalát, de a 24: Deadline még azt a minimális elvárásomat is alulmúlta. De azért akadtak benne jó dolgok is.

Kezdjük ott, hogy a 24 alaptézise, hogy van Jack Bauer (vagy nincs, lásd 24 Legacy). Van egy terrorfenyegetettség, és egy politikai szál. Jobb esetben CTU is. No meg valós idő, ketyegő óra, és természetesen 24 óra eseményeit meséli el (akár 12 résben is)! Ebben a könyvben ezek közül semmi nincs!

A történet elvileg pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a 8.évad befejeződött. Jack Bauert mindenki üldözi, de kapott 24 órát, hogy eltűnjön az országból. Az író nyilvánvalóan látta az összes évadot, és tisztában volt az eseményekkel, mégis úgy éreztem, hogy nincs meg a 24 hangulat.

Többek között ez amiatt is lehetett, mert hiába állt 24 fejezetből a könyv, ez nem 24 órát ölelt fel, pláne nem 1 fejezet 1 óra felosztásban. Sőt, azt se tudtuk, hogy mennyi az idő, mikor kezdődött a történet, hol járunk éppen. Néha egy-egy elejtett szóból (naplemente, éjszakai sötétség, csillagok) tudhattuk meg, hogy milyen napszakban járunk, de az is fájt, hogy hiába írta le az író, hogy az egyik karakter ránézett az órára, nem írta le, hogy mennyi az idő.

Jack Bauer karakterét nem mindig sikerült eltalálni. Sőt, szerintem a könyv nagy részében egy Jackhez nagyon hasonló szereplőt kaptunk, de mégsem volt meg karaktere. A szava járása sem illett rá (Jack sosem mondott olyat a sorozatban, hogy szevasz). Oké, ebben a könyvben evett, ivott, aludt(!), de nem is ez volt vele a bajom.

Hanem a motivációja. Ez nem spoiler, de ha úgy érzitek, hogy ennyit sem akartok tudni, akkor ugorjatok a következő bekezdésre. Jack, ahelyett, hogy minél előbb lelépne Amerikából, inkább meg egyszer utoljára szeretné látni a lányát, hogy elmondhassa neki, hogy szereti. Egyrészt a sorozatban ez volt kifejezetten az utolsó kívánsága Chloetól, hogy vigyázzon a családjára, mert velük fogják sakkban tartani. Erre rögtön hozzájuk akar rohanni, akiket nyilvánvalóan megfigyelnek. A családja pedig Los Angelesben van, úgyhogy a keleti partról el kell jutnia a nyugati partra.

A történet elvileg azt meséli el, hogy Jack miként jut ki az országból, de ez 4 fejezetig tart, amíg kijut New Yorkból, utána egy teljesen random, a nagy egészhez hozzá nem adó történetet kapunk, ahol másodmagával egy motors bandával kerül összetűzésbe. Ez egészen a 19.fejezetig tart, ahol ezt a szálat elvarrja az író, és újra az üldözésé lesz a főszerep.

Ráadásul több régi karaktert is visszahoz a történet, akik közül van, akit halottnak hittünk. Pont ő az, aki a legnagyobb szerepet kapja, és mégis, nem vitte előre a történetet, cserébe méltatlanul lett lezárva az ő szála. Az ilyenért kár volt visszahozni.

3/5 csillagot adtam rá, mert ha elvonatkoztatunk attól, hogy ez egy 24 könyv, és hogy azt kellett volna elmesélnie, hogy Jack Bauer hogyan szökik meg Amerikából a következő 24 órában, akkor jó sztori volt. De nem vonatkoztathatok el, mert ezzel reklámozta magát a könyv. Szerencsére az utolsó nagyjából 5 fejezete megint jó, és fordulatos, de ez nem mentette meg a könyvet a csalódásomtól.

A következő részt már más író írta, és belelapozva örömmel láttam, hogy minden fejezet egy órát mesél el, és ebből kifolyólag a történet 24 óra alatt játszódik, szóval ez már bizakodásra ad okot. De nem fogok sietni, hogy elolvassam, az is biztos.

A későn érkező: 24 – Ilyen volt az 2.évad

Napra pontosan 20 éve ért véget a 24 2.évada, vagyis 2003. május 20-án. Már-már úgy volt, hogy nem születik meg erről az évadról is az értékelésem, de a 3.évad nézése közben (arról is lesz összefoglaló) jöttem rá, hogy a 2.évad közelít talán a leginkább a tökéleteshez, ami a 24 történetét illeti. Nyilván voltak benne olyan szálak, epizódok, amik töltelékek voltak, és húzták az időt, de ha visszaemlékszem a sorozatra, itt volt a legtöbb igazán meghatározó jelenet, vagy rész. Ráadásul (ha minden igaz) az egyetlen számomra 10/10-es epizódot is ennek az évadnak köszönhetem.

Kezdjük ott, hogy úgy érzem, hogy ennek az évadnak a felépítése és ritmusa volt a legjobb. Jó, az 5.évadéval nem tud versenyezni, de az egy külön kategória, ráadásul ez földhöz ragadtabb volt. Talán egyszer arról is lesz írás. A lényeg, hogy bármennyire is unom a lassú kezdést, mégis ezeket szeretem a leginkább, amikor szép lassan pörögnek fel az események, és bontják ki a sztorit. Márpedig itt pontosan ez történt.

A későn érkező: 24 – Ilyen volt az 1.évad

A 24 a kedvenc sorozatom, és kár is lenne tagadni. Habár fejből tudom nagyjából az összes részt, tavaly mégis úgy döntöttem, hogy újranézem a sorozatot, nagyjából 10-12 évvel az első rátalálása után. És ha már így tettem, akkor bőszen jegyzeteltem. Ennek eredménye, hogy most viszonylag frissen (azóta már a 2.évaddal is végeztem) tudok nyilatkozni a sorozat nyitó szezonjáról. Érdekes, hogy mennyi mindent máshogy láttam tizenéves fejjel, mint most, a 30 küszöbén. Részletek a tovább mögött. Egyébként úgy tervezem, hogy mindegyik évadról lesz írás, de az évadértékelők úgy fognak következni, ahogy haladok az újranézéssel.

24: 20 éve kezdődött a sorozat

“Terroristák az egyik elnökjelölt életére törnek. A feleségemet és a lányomat elrabolták, és lehet, hogy a munkatársaimnak mindkettőhöz közük van. Jack Bauer szövetségi ügynök vagyok. És ez életem leghosszabb napja.”

Minden egy kaliforniai elnöki előválasztással kezdődött, a többi már csak történelem. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez volt a sorozat, ami újraalkotta mindazt, amit előtte a tévézésről gondoltunk. Mint olyan sokakat, engem is ez a sorozat tett igazi junkievá. A 9+1 évadot (8 teljes és egy “fél” évadot, valamint egy rebootot) megélt széria forradalmit alkotott az osztott képernyős és valós idejű események bemutatásával, valamint a patika pontossággal megírt cliffhangereivel, ami miatt nem lehetett abbahagyni a nézését. Ez volt a 24, ami 2001. november 6-án kezdődött a FOX csatornán.

Története során természetesen sem a stáb, sem maga a sorozat nem maradt díjazás nélkül. Amíg műsoron volt, minden évben kapott Golden Globe, illetve Emmy-jelölést, kivéve 2008-at, mert abban az évben a forgatókönyvírók sztrájkja miatt nem volt új évad. Ebből a 203 jelölésből 70-et pedig bizony be is zsebelt; a Legjobb Televíziós Dráma, a Legjobb Színészi Alakítás, zene, hang, kaszkadőr, mellékszereplő, vágás és még sorolhatnám, hogy milyen kategóriákban. Összességében mondhatjuk, hogy a készítők mindent elértek a sorozattal, amit szerettek volna.

A főszereplő az ikonikus Jack Bauer, a Terror-Elhárítás szövetségi ügynöke volt, akit Kiefer Sutherland alakított. Rengeteget változott az évadok során mind kinézetében, mind játékban, mind személyi kultuszában. Ahogy szezononként nőtt a tét, úgy az eleinte családapa, aki csak vissza akarta kapni a családját, végül Amerika egyik legnagyobb és elpusztíthatatlan hősévé nőtte ki magát. A “Damn it” kifejezés pedig már szállóigévé vált a rajongók számára, de sokan a mai napig ővele azonosítják. (Sokszor mondták a rajongók vicceskedve, hogy „Jack Bauer for the president!”, hát tessék, a Designated Surivorben az lett!)

A CTU (Counter Terrorist Unit), vagyis a Terror-Elhárítás volt a 7.évad kivételével (mert akkor az FBI volt) mindig a fő kormányzati szerv, akik az aktuális terrortámadást meg akarták állítani, és megóvni a hazát. Ez többségében sikerült is. A CTU helyszíne az első 6 évadban Los Angeles volt, de utána láttuk a New York-i irodát a 8.évadban, a Live Another Day-ben a Londonba kihelyezett állomásukat, valamint a Legacy rebootban a Washington-i csapatot. Minden évadban más és más a probléma került terítékre, bár egy idő után úgy érezhettük, hogy ugyanazt látjuk, csak más köntösben. Sokan felrótták hibának, hogy nem eléggé változatos, de közben mégis új és új dolgokat találtak ki az írók. Láthattunk bosszútól kezdve atombombán át, biológiai- és vírustámadásig mindent. Mindeközben pedig nem egy elnököt elfogyasztott a széria, akiket vagy eltávolítottak a posztjukból, vagy eltettek láb alól.

Megkockáztatom, hogy a 24 volt az első sorozat, ahol az Amerikai Egyesült Államok elnöke fekete volt. Az első évad tulajdonképpen egy kis részben eköré a téma köré is épül. Ez ugyanis akkoriban eléggé furcsa gondolat volt, míg napjainkban elmondhatjuk, hogy Barack Obama nyolc évet is ült az Ovális Irodában. (Halkan megjegyzem, hogy a hetedik és nyolcadik évadban az USA elnökét Cherry Jones alakította, aki egyes vonásaiban eléggé hasonlít az elnöki posztért is versengő Hillary Clintonra. Akkoriban fel is rótták a sorozatnak, hogy burkoltan próbáltak hatni a szavazókra.)

David Palmer, akit Dennis Haysber játszott, az egyik legközkedveltebb elnök volt a szériában és a televíziós sorozatokban egyaránt. Karakteres figura, remek színészi játékkal, tökéletesen illett a szerepre. Akit még érdemes kiemelni, az az egyik utódja, méghozzá a Charles Logan elnököt alakító Gregory Itzint. Remekül játszotta ugyanis a kissé bizonytalan vezetőt, aki bármennyire is alacsony volt, mégis nagynak akart látszani. A rajongók is imádták gyűlölni, hiszen későbbi évadokban is viszont láttuk.

A 24 Jack Baueren kívül is tudott mindig nagyot alkotni főbb szereplők terén. Jack lánya, Kim állandóan bajba került a korai évadokban (puma!), amiért foghattuk a fejünket. Tony Almeida karaktere lett a legárnyaltabb és többször váltott oldalt a jó és a rossz között, mint bárki a sorozat történetében. Jack nagyjából két-három évadonként „elhasznált” egy barátnőt is. Szegényeknek nem volt jó soruk. Ahogy pedig az a sorozatban is elhangzott James Heller szájából, akihez Jack hozzáért, az előbb-utóbb meghalt. Ez persze nem volt mindig így, de elég sokszor sajnos igen. Bár ellenpéldát nem tudnék mondani.

A kivételek sorát erősíti Chloe O’Brian, aki az első számú kedvence volt a rajongóknak. Ő volt Jack jobbkeze, a számítógépzseni, aki nélkül főhősünk sokszor bajban maradt volna. De megemlíthetném még az első három évadból Cherry Palmert, akit imádtunk utálni. Számos nagyobb, ismertebb név is megfordult az évadokban, így láthattuk a jó, vagy éppen a rossz oldalon többek között Xander Berkeleyt, William Devane-t, Katee Sackhoff-ot, Freddie Prince Jr.-t, Anil Kapoor-t, Arnold Vosloo-t, Dennis Hopper-t vagy éppen Jon Voight-ot is.

Ha kedvenc évadot kellene választanom, akkor nehéz lenne a döntésem, ugyanis mindegyik valami miatt kiemelkedő. Igen, még a sokak által gyengének tartott hatodik évad is, mert mindenhol voltak hullámvölgyek. Egyébként az írók az egyik Comic Conon elárulták, hogy egy aktuális évad megalkotásakor nagyjából 17 epizódnyi történetet találnak ki, így a többit, azaz plusz hét részt fel kellett tölteniük mellékszálakkal, és időhúzással. Ezért kényelmesebb számukra a 12 részes formátum, ami a 24: Legacy-ban nem feltétlenül sült el jól.

És ha már 24: Legacy. A FOX csatorna úgy döntött 2016-ban, hogy feltámasztja a sorozatot, de ezúttal Kiefer Sutherland nélkül egy új szereplő történetét mesélik el. Új város, új szereplők, új veszély és rövidebb forma. Sajnos a színvonalat már nem tudták hozni, és a nézettség sem hozta még a korrekt szintet sem, úgyhogy Eric Carter (Corey Hawkins) története véget ért egyetlen évad után. Talán nem is baj. Indiában, épp az említett Anil Kapoor főszereplésével, megvették a jogokat, és két évad el is készült az eredeti alapján, bár jó pár változtatással.

Lehet, hogy a nosztalgia beszél belőlem, de tekintve, hogy az utóbbi 1 évben újranéztem az első 2 évadot kijelenthetem, hogy manapság kihalt ez az ilyen magas fordulatszámú, vérbeli akciósorozatok műfaja, amit én nagyon sajnálok. Amíg Kiefer Sutherland aktív, addig én reménykedek, hogy valaha készül egy végső lezáró film, habár a 9.évad végébe bele lehet magyarázni, hogy mi lett Jack sorsa, de úgy gondolom, hogy pont az Oroszországba való szállítása adna lehetőséget egy esetleges kettős ügynök történetszálra. Hiszen mi lenne nagyobb csavar, ha nem az, hogy Amerika hőse válna ezúttal az országa első számú terrorfenyegetettségévé. Erre kevés esély van, és látva a feltámasztásokat, lehet, hogy jobb is ennyiben hagyni a sorozatot, mert így marad meg szép emlékként.

A felmelegített sorozat már nem olyan finom, avagy 2017 a rebootok éve

24: Újratöltve, Szökés 5.évad, Válaszcsapás 6.évad, de akár mondhatnám a Twin Peakset, sőt a Kacsameséket is szélsőséges példaként. Kétség kívül úgy érezhetjük, hogy a 2017-es év a televíziózásban a rebootok, vagy a feltámasztások éve volt. Én az első 3 említett sorozatot követtem nyomon idén, mivel mindhárom anyasorozata nagy kedvenc volt számomra. Érthető okokból sajnáltam, amikor elkaszálták őket, és titkon reméltem, hogy valamikor folytatják majd őket. Így is lett. De a végeredményt látva azt mondom, hogy talán mégsem kellett volna. Egyik sem úgy sült el, ahogy azt fejben elképzeltem. Régi recept, régi hibákkal, rég elunt történettel. Még a Válaszcsapás volt a legközelebb a pozitív végeredményhez, abból viszont nem láthattuk a teljes évadot egyelőre. A tovább mögött részletesen kifejtem, hogy mi bajom volt ezekkel a sorozatokkal, ugyanis meglepő módon más-más hibákat követtek el, amik könnyűvé tették számomra a kedvenceimtől való végső búcsút.

24: Legacy – 1×11 – 10:00 p.m. – 11:00 p.m.

Ja hogy ez már az utolsó előtti rész volt az évadból? A történet alakulásából nem erre következtettem. Szerintem az írók megint abban reménykedtek, hogy megkapják a teljes évados berendelést, amit nem értek, mert az első pillanattól kezdve lehetett tudni, hogy 12 részes évad lesz. Nem volt időugrás, ráadásul ebben a részben úgy összekavarták a szálakat, hogy az utolsó részben (hiába is öleljen fel 12 órát) nagyon nehezen és kapkodva lehet csak lezárni az évadot.

24: Legacy 1×10 – 09:00 p.m. – 10:00 p.m.

Kezdjük ott, hogy nem volt rossz ez a rész. Ami valahol jó, valahol rossz. Mert a 10.résznél járunk már, és itt már tényleg a legnagyobb ütőkártyáikat kéne az íróknak előhúzni. De az évadot összességében nézve meg tényleg nem volt rossz. Végre volt igazi akció, ami nem is volt rosszul megkomponálva, bár bele lehetne kötni, de hadd ne tegyem. Viszont megint csak az epizód utolsó ötödében, ami igencsak frusztráló.

24: Legacy – TONYYYYY!

Végre kaptunk egy trailert, amiben látjuk Tony Almeidat (Carlos Bernard), és nem korábbi felvételen. A tovább mögött van még egy videó, ahol 3 percben beszélnek a szereplők és a készítők az évadról. Annak az az érdekessége, hogy rengeteg új képkockát kapunk az évadból.

24: Legacy 1×01 promóképek és előzetes

Szokjatok hozzá, a következő hetekben, főleg a premier után, rengeteg cikk fog érkezni a 24: Legacyról. A 24 tett engem sorozatfüggővé, és most, hogy feltámasztják, meg vagyok őrülve (jó értelemben). Kaptunk egy rakás képet az 1.részből, és egy új előzetest, új jelenetekkel és az utolsó pár másodperc… nos nagyot dobbant a szívem. A tovább mögött ott van minden, sőt még egy epizódleírás is.