A 24 a kedvenc sorozatom, és kár is lenne tagadni. Habár fejből tudom nagyjából az összes részt, tavaly mégis úgy döntöttem, hogy újranézem a sorozatot, nagyjából 10-12 évvel az első rátalálása után. És ha már így tettem, akkor bőszen jegyzeteltem. Ennek eredménye, hogy most viszonylag frissen (azóta már a 2.évaddal is végeztem) tudok nyilatkozni a sorozat nyitó szezonjáról. Érdekes, hogy mennyi mindent máshogy láttam tizenéves fejjel, mint most, a 30 küszöbén. Részletek a tovább mögött. Egyébként úgy tervezem, hogy mindegyik évadról lesz írás, de az évadértékelők úgy fognak következni, ahogy haladok az újranézéssel.
Óriási szerencséje van a sorozatnak, hogy akkoriban még gyerekcipőben jártak a sorozatnézési szokásaim, mert bizony a pilot nem győzött meg. Most már jobban megértem a karakterek közötti dinamikát, és fél mondatokból értem, hogy mi volt korábban, ezt valóban jól csinálták, de például nagyon erőltetetten mutatták be, hogy Jack mennyire nem szabálykövető. A George elleni kábításos akciójának semmi értelmét nem láttam, de baromi látványos volt. De összességében a pilot nem volt nagy szám, pedig nagyon hatásos volt Walsh és Jack párbeszéde arról, hogy áruló lehet az irodában.
Ha már áruló. Érdekes, hogy már a második részben Tony szájába adták, hogy Nina nagyon jól tud hazudni, holott meggyőződésem, hogy az írók ekkor még nem tudták, hogy hova futtatják ki az ő karakterét. Jamie karaktere pedig meglepően menő, és szerethető lett. Nálam már-már Chloeval vetekedett néhol. Kár a sorsáért. Jamie árulását hiába tudtam előre, de mégis annyira jó pillanatban, és hatásosan lett bemutatva, hogy felért egy gyomrossal. A könyvekben sokkal nagyobb és fontosabb szerepet kapott szerencsére, mint itt, ahol 8 rész után ki is írták.
Kim szép lassan rájött, hogy elrabolták, Jack nem bízik senkiben, de mégis próbál haladni a Palmer szenátor elleni merénylet kapcsán. A szenátor fő szála az évad első felében a családja körül forgott, miszerint a fia, Keith megölte a lánya megerőszakolóját, és ezt egy riporter napvilágra akarta hozni. Nem tudott nagyon lekötni ez a szál, habár végig át tudtam érezni a vívódást, ami főleg Dennis Haysbert, vagyis David Palmer játékának volt köszönhető.
A 4-5.részek voltak az évad mélypontjai. Egyszerűen nem haladt semerre a sztori egyik szálon sem, inkább a rendőrök kötekedésével próbálták húzni a történetet. Egy teljes részt arra pazaroltak, hogy Jack egy házban, és a sikátorban üldöz valakit. Később ezt egy 10 perces szegmensben letudták volna. A CTU-nál pedig Mason-t csak azért visszahívták, hogy Nina és Tony karakterét kicsit építsék a kihallgatásos jelenetekkel. Erőltetett volt, de tény, hogy ezután sokkal érthetőbb lett a két szereplő, és közelebb kerültek a nézőkhöz. Ráadásul itt még odafigyeltek arra, hogy a karakterek élethűen viselkedjenek, hiszen Jacken kívül mindenki kávézott, és többször is látni lehetett, hogy esznek, vagy rágnak valamit a gép előtt ülve.
A 6.résztől kezdve aztán beindult az évad. Nem teljes lángon, de határozottan megtalálták a jó irányt. Janett halálát szépen építették fel, ráadásul nagy csavar volt az, hogy az apja nem is az apja. Ez volt talán az első olyan sokkoló pillanat, amikor tudtam, hogy ez egy nagyon jó sorozat lesz. A napkeltét is fokozatosan mutatták, majdnem 1 órán keresztül a horizont világosodott. Ilyet semelyik másik évadban nem csináltak. Itt jegyezném meg, hogy ez az egyetlen évad, ahol a napkelte reggel 6 óra előtt már megtörténik, és Los Angelesben nincs olyan nap, amikor a Nap 6 órakor kel és 7 órakor megy le tavasszal. Ősszel viszont igen, szóval valamikor akkor játszódhat a történet, bár az előválasztások (mindig?) általában tavasszal vannak.
Teri karaktere meglepett. Egy talpraesett erős nőt láthattunk szinte végig, aki nem is volt annyira szerencsétlen és elesett, mint ahogy az emlékeimben élt. Az ál-Alen Yorkot is egy csellel kiütötte, és ez nagyon tetszett. Kimben is végig tartotta a lelket, és amikor kellett, akkor feláldozta magát a lányáért, és utána becsülettel tartotta magát. A megerőszakolás feldolgozását is remekül mutatta be a színésznő. Szóval le a kalappal előtte, már bánom, hogy ennyire nem kedveltem, mert a történetszál, amit kapott, bizony erős volt.
Az első nagy csúcspont egyértelműen a 13.rész volt, ami az eredeti szezonfinálé lett volna, hiszen a csatorna csak 13 részt rendelt be, de a sikert látva kiegészítették egy teljes 24 részes évadra a megrendelést. A 13.rész viszont gyönyörűen lezárta mindazt, amit addig építettek. Az áruló meglett, Palmer elleni merénylet meghiúsult, Jack megmentette a családját, és Palmer is bekeményített. A “győznöm kell” mondata pedig hidegrázósra sikeredett, hiszen az addigi jószívű elnökjelöltből előjött a valódi politikus, de nem rossz értelemben.
A 14.résztől kezdve mintha egy teljes más stáb készítette volna a sorozatot. Más az epizódok tempója, és átgondoltabbak a jelenetek. Látszott, hogy már tudják, hogy mennyi epizóddal kell számolniuk. Habár már a 11.rész körül megemlítették Drazen nevét, akit végül itt, az évad második felében hoznak be. Ezt nem tudom, hogy utólag rakták bele, vagy a következő évadra tartogatták. Kicsit fura, de egészen a 15.részig kellett várni, hogy Jack Bauer és David Palmer találkozzanak. Ez viszont mindent elsöprő volt. A sorozat két húzókaraktere tökéletes duót alkotott, és öröm volt minden pillanatukat nézni a képernyőn.
A következő nagyobb szegmens azt hiszem egyértelműen az Alexa Drazen-es szál volt. Nemcsak azért, mert ő lett volna a következő merénylő (az első merénylőről amúgy teljesen elfeledkeztek, elmenekült, nem is lett meg, nem is foglalkozott vele utána a sorozat), hanem a szerelmi szála miatt is. A hotelszobás jelenet az egyik legfeszültebb, legintenzívebb élmény, amit a sorozat okozott. Hiába tudom, hogy Elizabeth le fogja szúrni Alexa-t, annyira szépen adagolja a feszültséget a jelenet, hogy minden alkalommal izgulok a nézése közben.
Az utolsó 5 rész pedig már könnyen lecsúszott, mert ugyan három szál maradt, de mindegyik bitang erős lett. David és Sherry kapcsolatát a csúcsra járatták, és kihozták egymásból színészileg a maximumot. Amikor David ráförmed a feleségére a fürdő ajtajában, az egy nagyon erős pillanat volt. De különben is, Sherry egy imádnivaló rohadék volt. Nem csak ebben, de a későbbi évadokban is.
Habár nem volt tökéletes, de mindenképpen nagyon jó volt Jack és a Drazen család közti harc. A bunkeres rész félelmetes és nagyon hatásos volt, utána egy kicsit leült a tempó, de legalább Victor megmutatta, hogy miért ő a maffiavezér, és példát statuált. Az Alexa csere is izgalmas volt, és itt Mason már egy sokkal szimpatikusabb karakter volt. Kim is tökös lett a végére, de amit Victor csinált Jackkel érzelmi szinten, azért meg is érdemelte a leszámolást. És ez az igazán nagy támadás. Amikor az ember szívét támadják. És ebben az évadban ezt többszörösen is meg tudták oldani az írók, és hiába próbálkoztak később, ennyire erősen sosem tudták átadni.
Nem volt tökéletes az évad, sőt, erősnek, vagy kiemelkedőnek se mondanám, de tudom, hogy akkoriban ez abszolút formabontó volt, és messze felülmúlta a többi futó szériát, és ezt is csak azért mondom, mert már ismerem a teljes sorozatot, ahol évadról-évadra emelték a tétet. Ez egy kicsit személyesebb, karakterközpontúbb szezon volt, a következőben már inkább a terrortámadás és az összeesküvés lett a középpontba helyezve.
6,5/10 lett az évad átlagpontszáma. A legmagasabban értékelt epizódom az 1×24 lett, 9/10 pontszámmal, utána a 8/10-es részek az 1×08, 1×12 és az 1×23 voltak. A legrosszabbra értékelt epizódom pedig az 1×05 lett, amire csupán 4/10-et adtam.
Ui: Több kamerás baki is volt a sorozatban, de az eredeti sugárzáskor egyik operatőr sem volt látható, mert 4:3-as volt a képarány. A DVD-re kerüléskor szélesítették ki a képet, és ekkor már belógtak.
negyedikfalblog.wordpress.com 