Miracle Workers – Kezdett a 4.évad

Bevallom, nem hittem, hogy a sorozat, de főleg, hogy én eljutok eddig. A 2.évad nagyon nem jött be, de mivel antológia, ezért maradtam, és a 3.évad be is jött. A 4.évad, ami a Végidők alcímet kapta, lehet, hogy tényleg a végső évad lesz, lévén az utolsó pillanatban elhalasztották a tévés premiert, a tulajdonosok pedig durva költségcsökkentéseket eszközöltek, amik eléggé kaszára utaló jelek. Szerencsére HBO Max-ra a meghirdetett dátumban megérkezett, magyar felirattal.

Update: Azóta sajnos lekerült HBO Max-ról is. Ez nem túl jó előjel, és valószínűleg nem is fog érkezni hetiben egy darabig.

Ezúttal a poszt-apokaliptikus filmeket parodizálják ki a készítők. Egy Mad Max-szerű világban játszódik a történet, ahol megelevenedik a Terminátor, de más világvégével kapcsolatos kikacsintásokat is kapunk.

Egyértelmű, hogy továbbra is Daniel Radcliffe és Steve Buscemi viszik a hátukon a sorozatot. Az ő jeleneteik továbbra is fantasztikusak, a közös jeleneteikben pedig érezhetően van kémia. Előbbi most egy Sid nevű magányos vándort alakít, akinek van egy felesége is Freya hadúrnő, Geraldine Viswanathan személyében, Buscemi pedig egy Morris Rubinstein nevű ocskaság kereskedő, akinek ráadásul egy hologram a felesége.

Minden évadban azt láttuk, hogy Radcliffe és Viswanathan karakterei valamilyen úton-módon összejöttek, de most legalább ez az alapszituáció.

Egyelőre a legjobb jelenetek mégis a maradék két állandó szereplőié voltak. Karan Soni, mint Freya rokona, partiarc Terminátort alakítva, és Jon Bosst ezúttal sem kímélték az írók, ő most egy emberi kutyát alakít, teszem hozzá nagyon viccesen.

Továbbra is jó poénnak tartanám, hogy a sorozat végén kiderülne, hogy ők öten végig csak Isten játékát játszották alternatív univerzumokban. Sajnálom, én nem tudok elszakadni ettől az isteni csodatevős száltól, mert azt nagyon szerettem, és szerintem hihetetlenül ötletes is volt.

Fogalmam sincs, hogy milyen irányt akar venni az évad, hiszen Sid és Freya letelepedésén kívül nincs semmi céljuk egyelőre a karaktereknek, de majd a hetek folyamán kiderül, hogy hogyan akarnak ezúttal csodát tenni.

Nem volt rossz tehát a kezdés, de például az előző évadé jobban tetszett. Ettől függetlenül heti maximum 20 percem mindig lesz rá, és ezekért a színészekért meg is éri, ha csak pár jó pillanatot hoznak.

Miracle Workers: Oregon Trail – Vége a 3.évadnak

“Please, stay six feet apart.”

Nem hittem, hogy van visszaút a Miracle Workers számára, de innét volt szép nyerni. Akik régebb óta követnek, azok tudják, hogy nagyon nem voltam oda a 2.évadért, hiszen az 1.évados koncepcióból semmit nem vittek tovább. Így félve vágtam neki az új szezonnak, pláne, hogy az előzetes sem győzött meg. De szerencsére alaposan rám cáfoltak, hiszen már az évadkezdés is tele volt hangosan felnevetős pillanatokkal, és a játékidőt sem húzták, hanem mindig pont annyi volt, amennyit a sztori megkövetelt. (A 2.rész például alig volt 18 perces.) Előljáróban elmondhatom, hogy összességében tetszett az évad, bár voltak itt is döccenések.

Az előző évadban egyértelműen Steve Buscemi karaktere volt a kakukktojás, akit sokszor parkolópályáról kellett visszarangátni, hogy szerepeljen a részekben, ezúttal viszont Karan Soni “Dilinyós” szerepe volt az, akivel előzetesen rosszul kalkuláltak az írók. Ez a fejvadász, akit alakított, tipikusan egy, de maximum két epizód erejéig felbukkanó mellékszereplőként működött volna, így viszont sokszor csak tehernek éreztem. A probléma talán abban keresendő, hogy mivel magányos karakterről volt szó, külön történetszálat nem tudott kapni. Bár érdekes módon Benny esetében ezt sikerült megoldani. Szóval egy-két kellemesebb pillanaton kívül sajnos elpocsékolt lehetőség volt az ő stábban tartása.

Még a Jon Bass által alakított Todd Aberdeen is jobban illeszkedett a történetbe. Az ő karaktere univerzális volt, ennek köszönhetően sok poénforrást, és pláne kikacsintást engedett meg a készítőknek. A kedvencem egyértelműen a választás volt, ahol Trumpot parodizálták ki, és amerikai népet, de az agyatlanul vadászóknak is beszóltak általa.

Érdekes, hogy harmadjára is Daniel Radcliffe és Geraldine Viswanathan karakterei közt alkottak szerelmi szálat az írók. Sokat nem gondolkodtak a női szereplőn, szinte egy az egyben átemelték az értelmiségi, az átlagból kiemelkedő gondolkodású szerepet a 2.évadból. Sokszor katalizátora volt az eseményeknek, hogy Radcliffe tündököljön.

Mert hát valljuk be, ezt az évadot Ezékiel atya és Benny a kölyök, vagyis Steve Buscemi vitték el a hátukon. És jaj, mennyire jó, hogy így történt. Mindkét színész lubickolt a szerepben, és jobbnál jobb pillanatokat köszönhetünk nekik. Az atyával végre visszatértünk a csodatevés felé, amiért hálás vagyok, hiszen így hűek maradtak a sorozat címéhez. Az pedig, hogy Buscemi, mint kiélt, öreg banditát alakít, aki megtartotta a “The Teen” nevet, hát minden alkalommal felfelé kanyarította a szám szélét, hiszen a 30 Rockos “How do you do, fellow kids?” mém jutott eszembe.

A végére még kiemelném azt, amikor kikacsintottak az 1.évadra azzal, hogy Buscemi, mint Isten hangja szólt le Zeke atyához a kéményen keresztül, valamint a járványra is utaltak poénosan, mind rögtön az 1.részben, mind pedig a mormonos epizódban. Ezen kívül szerintem a főcím szenzációsan el lett találva, tökéletesen leutánozta a régi verziókat. Végül a szándékosan gagyi CGI. Gondolom lesz olyan, akit zavart, de nekem nem volt vele bajom. Az, hogy ebbe a korba, és ebben a stílusba helyezték el, sokkal elfogadhatóbb volt, és így talán könnyebben megoldották a járványügyi akadályokat is, valamint kevesebb tényleges külső helyszínen kellett forgatniuk.

Ez a jó tehát az antalógia sorozatokban, hogy bármikor vissza tudnak térni. Ez az évad sem volt annyira jó, mint az 1.évad, főleg az évad második fele kezdett sokszor unalomba átcsapni, de számomra mindenképpen jobbra sikerült, mint az előző, és ez főleg a két húzónévnek köszönhető. Berendelésről egyelőre nincs hír, úgyhogy ha ennyi volt, akkor főként kellemesen szórakoztam, de ha lesz folytatás, akkor mindenképpen ott leszek.

Miracle Workers – Vége a 2.évadnak

A Daniel Radcliffe és Steve Buscemi húzónevekkel képernyőre kerülő Miracle Workers 1.évadát imádtam. Friss volt, könnyen fogyasztható, néhol szívet melengető, és kreatív. Imádtam a formátumot, hogy a mennyország egy nagy cég, amit működtetni kell, és van egy részleg, akik a csodákért felelősek. Amikor pedig bejelentették, hogy jön a 2.évad, nagyon örültem neki, pláne, hogy azt lebegtették be, hogy ezúttal a középkorban fog majd játszódni. Minden adott volt egy újabb remek szezonhoz… és hát innét sikerült egy szépet bukni. Legalábbis az én szememben. De nézzük is, hogy mik voltak a gondok.

Miracle Workers: Dark Ages – Avagy kezdett a 2.évad

Kérdőjellel is írhattam volna a címet, ugyanis az előző évados Csodatevőkhöz vajmi köze van ennek a történetnek. Egyelőre. Én azért picit remélem, hogy valahogyan visszakanyarodunk az előző évadhoz, de jelen pillanatban hatalmas csalódás számomra a Dark Ages. Mert ez már nem a Miracle Workers, csak a színészek maradtak.

Antalógiáról van szó, tehát minden évadban más történet, de én ezt úgy értelmeztem, hogy más helyzetet kell megoldaniuk a főszereplőknek, akár más korban. Ezért is lelkesedtem annyira, amikor olvastam a hírt, hogy nem csak hogy folytatódik a tavalyi év egyik meglepetése, hanem ráadásul más korban. Persze bele lehet magyarázni, hogy csoda, ha elérik a szereplők a céljaikat, de számomra nem így jött át az 1.évad. Persze, ez lehet, hogy az én hibám, mivel nagyon ragaszkodok az előző etaphoz. De hát ha egyszer ez a sorozat címe?

Ahogy az előbb említettem, más korban, pontosan a sötét középkorban járnak a szereplőink. Az oktatásos jelenet vicces volt, és az orvosos szegmens is. De nem az a hatalmas nevetéssel járó, csak az a “hm, ez kreatív volt” jellegű. A pozitívumok, hogy Daniel Radcliffe számomra már rég nem Harry Potter, és kifejezetten jól áll neki ez a bárgyú herceg. És hát Steve Buscemi, akit még mindig nem értem, hogy hogyan tartottak meg, üde színfoltja a sorozatnak.

A potenciál a történetben is ott van, de sajnos egyelőre nagyon nem aknázzák ki, pedig ezt az értékelést 2 rész után írom. Az előző szezon 7 részes volt, ez úgy tűnik, hogy 8 lesz, és maradok, mert heti 20 percet rá tudok szánni. A kezdésre 6/10-et adtam, a folytatásra már csak 4/10-et, mert egyáltalán nem kötött le. Félek, hogy mi vár még ránk.