Rick and Morty – Vége a 7.évadnak

Megvolt az első teljes évad Justin Roiland nélkül. Én végig szinkronnal néztem az évadot, hála annak, hogy az HBO Maxra már egyből magyarul érkezett, úgyhogy sokat nem érzékeltem a hangcseréből. Ellenben a történetben igenis éreztem Roiland hiányát. Vagy ezt vegyük karakterfejlődésnek?

A 7.évad hullámzóbb volt, mint bármelyik korábbi, de mégis valahogy az összkép nekem jobban tetszett, mint mondjuk az 5. vagy 6.évad esetén. Visszanézve azokat se értékeltem rosszra, de a színvonal talán emelkedő tendenciát mutat. Mondjuk a sorozat csúcsát azóta sem sikerült elérni, és valószínűleg nem is fogják már soha, de ha ezt tartják, akkor én elleszek vele, mert még mindig kellemes agymenés.

Sex Education – Vége a 4.évadnak, és a sorozatnak is

Én elég konzervatív családban nőttem fel, és nemhogy a melegek nem kerültek szóba, de még a szexualitás, mint téma is kerülendő volt. Sajnos ez volt az általánosan jellemző az előző korosztályra. Manapság viszont egyre nagyobb teret tör magának a különböző irányzatok iránti elfogadás, és a Sex Education című Netflix sorozat is ezt hivatott meglovagolni. Középsulis sorozat, ami tabu témákat döntöget? Jöhet!

Eredetileg egy szerintem nagyon jó alapötletből indult ki a sorozat. Adott Otis Milburn, aki édesanyja szexuális tanácsadó hivatása miatt maga is igencsak járatos a témában, ez pedig váratlanul a javára válik a középiskolában, ahol Maeve Wiley társulva meglátva a piaci rést, egy illegálisan működő fizetős szexterapeuta szolgáltatást indítanak be.

Az 1.évad a főszereplők bemutatása mellett minden részben egy-egy adott problémára összpontosított, és az egész epizód annak megoldására épült fel, tehát egyfajta heti esetes sorozat volt. Aztán ahogy haladtunk, ez a további évadokban egyre jobban háttérbe szorult, de azért megmaradt, ha nem is olyan nagy hangsúllyal. A 4.évadra pedig már csak érintőlegesen voltak ilyen jellegű problémák.

A hosszas felvezetést követően jöjjön a tovább mögött a spoileres véleményem a záró évadról, ami kapott hideget-meleget, de főleg hideget. Valóban nem ütötte meg az előző évadok színvonalát, de ez nem feltétlenül az LMBTQ+ közösség túlsúlyba kerülése miatt lett így.

How I Met Your Father – Vége a 2.évadnak

Nem hittem, hogy a sorozat vagy akár én eljutok eddig, de itt vagyunk a 2.évad végén, közösen. Az 1.évad nem volt túl erős, de a 2.évad első feléért oda voltam, hogy aztán a második fele megint kicsit visszább vegyen. Egyértelmű, hogy más, mint az anyasorozat, de eljutott arra a pontra a sorozat, hogy már szín tisztán át tudja adni azt, amit a készítők szerettek volna. Más kérdés, hogy a sitcom, amibe bele lett csomagolva, az nem olyan erős.

Most nincs annyi elemezni való, mint az első fele után, de röviden leírom a gondolataimat az évadról spoileresen.

Ted Lasso – Vége a 3.évadnak

És remélem a sorozatnak is.

Nem azért írom ezt, mert ne lett volna olyan jó a 3.évad (bár tény, hogy nem ért fel a 2.évadhoz), hanem inkább azért, mert az utolsó rész annyira tökéletes volt, hogy ritka ilyen befejezést látni. Van rá esély, hogy spin-offként folytatódjon, de ez a jövő zenéje.

Kezdjük a két fő problémával, ami zavart az évaddal kapcsolatban. Az egyik a 12 epizód, a másik egyértelműen a játékidő. A legrövidebb rész az évadkezdés volt, 43 perccel. Ezen kívül négy alkalommal lépték át az 1 órás hosszt, ami az előző évadok rövidebb epizódjaihoz képest már fárasztóan hosszú volt. A 12 epizód pedig azért lett ennyi, mert rengeteg karaktert mozgattak.

A tovább mögött már spoileresen folytatom.

Paradise PD: Vége a 4.évadnak, és a sorozatnak is

Hála az égnek! Ez nem a Paradicsom volt, hanem maga a pokol. Az egész sorozatot igazából nem tudom miért néztem végig. De az biztos, hogy ez után a szenvedés után könnyebben fogok már bármi mást is kaszálni. Szerettem a Brickleberryt. A mai napig viccesnek tartom, jók voltak a karakterek, és pont annyira lépte át a határt az undorító, és alpári humorban, amennyire kellett. Na a Paradise PD, mivel streamingre készült, nem finomkodott. Mindenkibe beleállt, túltolt mindent, és telibe mutatta az összes nemiszervet.

Bevallom ezt az utolsó évadot már csak azért néztem végig egy esős hétvégén, mert le akartam zárni a sorozatot, és írni akartam róla egy lezáró kritikát. Mert pozitívumot nem nagyon tudnék felsorolni. Ahogy láttam a többi kritikát, mindenkinek mellément.

Liaison – Vége a sorozatnak

Sokszor vagyok olyan helyzetben, hogy egy sorozat nem tetszik, de valamilyen külső vagy belső erő arra késztet, hogy folytassam. Ez általában vagy az, hogy kritikailag sikeres az adott széria, vagy egyszerűen nem tudok kaszálni, esetleg annyira rövid, hogy nem bánom, ha végignézem, mert minimális időt vesz csak el. És emellett az a baj, hogy próbálom magam meggyőzni, hogy de igenis van valami jó a sorozatban. Pedig belül érzem, hogy csak szenvedek nézés közben.

Na utóbbi volt a Liaison, az AppleTV+ első francia produkciója. A francba is, az alaptörténet tetszett, és igazából csak emiatt tartottam ki végig a sorozatnál. Egy szírai hacker rájön, hogy kibertámadás van készülőben Európa ellen. Mikor ez bekövetkezik őt teszik felelőssé, és hajtóvadászat indul meg utána. Közben a másik szálon egy nagyhatalmú kiberbiztonsági cég próbál egyezséget kötni az Unióval, hogy az ő rendszerüket használják védelem gyanánt. Tehát egy abszolút globális színtéren játszódik a történet.

The Last of Us – Vége az 1.évadnak

Játékadaptációt csinálni könnyű. Jó adaptációt már nehéz. Kritikailag tökéleteset, szinte lehetetlen. A The Last of Us mégis úgy lett képernyőre átültetve, hogy nem lehet egy rossz szavunk sem. Megkaptuk végre azt, amire már rég vágytunk. Egy az egyben leforgatták a játék élőszereplős változatát, minden előnyével és hátrányával. Persze maradtak ki részek, és néhány szálat átírtak, de a fő történet, és út megmaradt, valamint kaptunk egy tökéletes castingot Joelre és Elliere.

Én mégsem vagyok elégedett a végeredménnyel. Sajnos engem nem érintett meg a sorozat, valahogy végig úgy éreztem, hogy ez egy kötelező néznivaló, amit le kell tudnom. Tudom, hogy bennem van a hiba. Ha viszont az én ízlésemnek megfelelően készítették volna el, akkor nem lett volna ennyire sikeres. Ezt tudom, és elfogadom, nem is szidom a sorozatot, mert ennél jobban aligha tudták volna elkészíteni. Na jó, talán egy kicsit több akcióval, fertőzöttekkel, horrorral és darkossággal. De ami a lényege a The Last of Us-nak, vagyis Joel és Ellie kapcsolata, azt megkapta mindenki.

Stranger Things – Vége a 4.évadnak

A Netflix aranytojást tojó tyúkja a 4.évadra érte el a csúcsát. Legalábbis számomra. Sok minden értelmet nyert az előző 3 évadból, és minden szinten hozta a maximumot.

Bevallom, én az 1.évadot nagyon nem szerettem. Szerintem az első 4, de talán 5 rész rém unalmas és lassú volt, de valahogy mégis átszenvedtem magam rajta. A 2.évad volt eddig a kedvencem, mert már történtek olyan események is, amik nem csak alapozták, de tovább is vitték a történetet, és emellé a sötét tónus is megmaradt. A 3.évad talán pont ezért nem volt számomra olyan erős, mert bár ez sokkal fogyaszthatóbb volt, mint az előzőek, mégis a csili-vili világ, az erős színek, és a pozitívabb hangulat miatt elvesztette a báját.

A 4.évad ugyan részben ezt vitte tovább, de mégis vissza tudott hozni valamit az első 2 évadból, miközben elkezdtünk válaszokat kapni szinte mindenre. Nem volt tökéletes ez az évad sem, de nagyon közel járt ahhoz. Ahogyan a négy párhuzamosan futó főbb történetet vitték, és végül találkoztak a végén, azt nagyon profin csinálták. Igaz, lehetett volna egy-egy szál gyorsabb, eseménydúsabb, illetve néhány karakter találkozhatott volna korábban is, de a végére így minden a helyére került.

Akkor csapjunk a lovak és a spoilerek közé (annak számítanak még?) a tovább után! Jobb később, mint soha.

A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi – Vége az 1.évadnak

“Egy csak rossz útra térít. Kettő megoszt. De a három egyensúlyt alkot.”

A Gyűrűk Ura gyermekkorom legmeghatározóbb fantasy trilógiája volt. És akárhányszor újranézem, nem tud veszíteni ebből a státuszából. Néhány effekt kivételével még mindig elképesztően jól néz ki, köszönhetően annak, hogy amit tudtak, elkészítettek, és kevés CGI-t használtak. Ellentétben a Hobbit trilógiával, ami rettenetesen műnek érződött, és csak egyszer láttam őket, moziban pedig ráadásul csak az első részt.

Ezek után nem csoda, hogy kétkedve álltam a Hatalom Gyűrűi sorozathoz, amit ugyan vártam, lévén a legdrágább sorozat, amit a Prime Video eddig készített, de nem voltam lelkes. Féltem, hogy a mai trendeknek megfelelően a Hobbitban látott látványt viszik tovább, amivel elveszítettek volna, hiába jó a forgatókönyv. Szerencsére nem így történt. Tökéletesen illeszkedett a Gyűrűk Ura látványvilágába, a karakterek működtek, a zene ennél jobb nem is lehetett volna.

A tovább mögött már spoileres leszek, de főleg a karakterekről fogok írni, mert ő köréjük épült a történet. Előre jelzem, hogy egyik könyvet sem olvastam, még a Gyűrűk Urát sem. Tudom, szégyellem is magam emiatt.