A sorozat a Disney+ magyarországi indulásakor rögtön nézhető, ráadásul magyar szinkronnal!
Az 1.rész után noha cinikus voltam, de a végeredmény jobb lett, mint vártam. Aztán utána elkezdett egy kicsit lefelé ívelni a sorozat, mert nem tudta megtalálni a hangját, az identitását, a karaktereit. Abban sem voltam biztos, hogy végig fogom nézni mind a 10 részt. De valahogy minden részben volt valami, ami felnőttessé tette az egészet.
Ez a sorozat tulajdonképpen úgy az Így jártam anyátokkal-nak az új verziója, hogy már nem a 20-as, hanem inkább a 30-as éveiről szól a benne szereplőknek. Ott pedig már nem minden a bulikról, hülyéskedésről, tét nélküli tettekről szól a pozitív jövőkép mellett, hanem inkább egy kis pánikról, a 30.életév betöltéséről, és arról, hogy valamit kezdeni kell az élettel, hogy tudjunk tenni valamit ezen a világon. Én is itt járok az életben, és talán pont ezért tudtam a végére azonosulni ezekkel az érzésekkel, és tartott meg a végéig.
Mindenek előtt kiemelném, hogy nekem bejött a 2022-es James Gunn-féle Suicide Squad. Pontosan ilyen véres, és vicces, és ennyire vulgáris szuperhős filmet szerettem volna látni, amit meg is kaptam. Amikor viszont bejelentették, hogy a film egyik főszereplője, Békeharcos saját sorozatot kap, nagyon nem villanyozott fel, nem is igazán foglalkoztam vele, hogy elkészült. A karakter sorsa ugyan érdekelt, mert nagyon antipatikus útra terelték, de adtam neki egy esélyt, pláne a kezdeti hihetetlen pozitív visszhangok miatt.
Nem gondoltam volna, hogy ettől a komédiától fogok könnyes búcsút venni, mivel már-már kötelező jelleggel néztem az előző szezont is, és ezt is. Mégis a vége, a záró duplarész, bármennyire is zavart a történet, amibe csomagolták a lezárást, mégis párás lett a tekintetem a karakterek utolsó interakcióitól.
A 24 a kedvenc sorozatom, és kár is lenne tagadni. Habár fejből tudom nagyjából az összes részt, tavaly mégis úgy döntöttem, hogy újranézem a sorozatot, nagyjából 10-12 évvel az első rátalálása után. És ha már így tettem, akkor bőszen jegyzeteltem. Ennek eredménye, hogy most viszonylag frissen (azóta már a 2.évaddal is végeztem) tudok nyilatkozni a sorozat nyitó szezonjáról. Érdekes, hogy mennyi mindent máshogy láttam tizenéves fejjel, mint most, a 30 küszöbén. Részletek a tovább mögött. Egyébként úgy tervezem, hogy mindegyik évadról lesz írás, de az évadértékelők úgy fognak következni, ahogy haladok az újranézéssel.
Wubba Lubba Dub Dub! Majdnem pontosan 1 évvel a 4.évad fináléja után megérkezett a folytatás, amire ezúttal nem kellett másfél, vagy két évet várni. Ez a világjárvány egyik pozitívuma, hiszen így bőven volt idejük az íróknak is, valamint a hangoknak is dolgozni a folytatáson, ráadásul nem szedték ketté az évadot, amiért hálás vagyok. Tartsák meg ezt a jó szokásukat!
Ezúttal (fogjuk rá, hogy) szándékosan hagytam magamnak pár napot, hogy ülepedjen az évad, hogy lássam, valójában mi maradt meg ebből a 10 részből. Úgy érzem, hogy az eleje, és a vége, vagyis az első- és utolsó két rész nagyon erősen sikeredett, a többi epizód pedig klasszikussá vált filmek, vagy sorozatok ebbe a világba ültetése, vagy paródiája lett. Ami azért sajnálatos, mert ez a sorozat igenis tud ennél többet.
Én odavagyok az agyatlan lövöldözésért, és minél nagyon tétre menő harcokért, de egyszerűen a 7.rész, ahol szinte egész végig ez ment, egyszerűen untatott. Ennek ellensúlyozása a 10.rész volt, ami bár parádés volt, és hihetetlenül komplex, de mégsem bírtam sokszor már követni, hogy mi miért történik. Nyilván újranézés után (pláne szinkronnal, ahol nem kell egyszerre a feliratot is olvasnom, és a hallott angol szöveget fejben tudat alatt automatikusan fordítva) jobban kitisztul a kép. Mindemellett számomra akkor jó egy epizód -nem csak R&M, hanem akármelyik-, ha első nézésre ad valamit, majd amikor később újra megnézem, már felfedezek benne új, és mélyebb dolgokat. Az évadzáró márpedig kétség kívül ilyen lett.
A családból idén mintha kicsit kevesebbet kaptunk volna. Summer karakterfejlődése megkérdőjelezhetetlen, és jó (vagy pont, hogy rossz?) úton halad, hogy Rick nyomdokaiba lépjen, de azért kifejezetten hálás vagyok, hogy Beth és Jerry házassági huza-vonáját egy mellékszál kivételével elhagytuk. Lehet ennél jobbat is írni nekik, én érzem.
Rick és Morty kapcsolata szerintem soha nem lesz már olyan, mint régen volt. Kérdés, hogy ki hogyan fog ebből kijönni, de az biztos, hogy egy olyan irányt indítottak el ezzel, ami bőven tartogat magában vicces, elgondolkodtató, de főleg drámai pillanatokat. Kíváncsian várom, hogy merre tovább. Az is érdekes, hogy feltűnően kevesebbet volt részeg Rick ebben az évadban. Ez ugyan feltűnt, de a miértjére már nem tudnám megmondani a választ.
Összességében tehát számomra jobb volt az 5.évad, több kreativitással, viszont egy fokkal kevesebb koherenciával, mint az előző, 4.évad volt. Annak viszont nagyon örülök, hogy ennyi epizód után is fel tudnak mutatni olyan részeket, és történeket, ami evidensnek kellene, hogy legyen (legjobb barátok, legnagyobb nemezis), de mégsem hiányoztak eddig, és most milyen jó, hogy láttuk őket. A lényeg, hogy visszatért a hitem, hogy igenis megérdemelten lett berendelve az a 70 epizód.
A végéhez érkezett az a széria, ami kis túlzással megváltoztatta a televíziós vígjátékok jövőjét. (Legalábbis magukról így vélekednek.) De valljuk be őszintén, van benne valami. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy eléggé a szívemhez nőtt a sorozat, és mindhárom család. Kár tagadni, hogy voltak hullámvölgyek, amikor csak a Dunphy család történetei érdekeltek, de végtére is mindenkit szívesen néztem, annyira jól meg lettek alkotva ezek a karakterek, és annyira sokszínűek voltak. Ezt az írást nem évad-, sokkal inkább sorozat-összefoglalónak szánom. Egy utazásnak, ahol végigveszem, hogy milyen utat is jártak be Modern család tagjai.
Nehéz a dolgom, mert úgy tűnik, hogy míg a 24 rész túl sok volt ennek a sorozatnak, addig a 12 rész túl kevés. Bár az íróknak úgy tűnik, hogy ez is túl sok volt, tekintve a fél évadon át tartó üresjáratot. Ugyanazokat a hibákat követték el, amiket a Live Another Dayben megtettek. Nem tanultak belőle. Ráadásul az időugrással is csínján bántak. Vajon ha lesz 2.évad (a Fox nézettségi listáján a 4.helyen áll, körülötte már minden sorozatot berendeltek, bár a 0.8-as demó nem a legjobb), akkor megint a biztosra megy a csatorna és a készítő brigád, vagy végre látunk valami újat, és behoznak új showrunnert és új írókat? Egy biztos, a 24: Legacy az én szememben egy középszerű akciósorozat…ocska lett, idejét múlt karakterekkel. “24: Legacy – Véget ért az 1.évad”→ Tovább olvasása
negyedikfalblog.wordpress.com 