Csupán 5 részes volt a legendás anime Netflixes adaptációja, ami kevésnek tűnik, és valójában az is volt. Azt viszont gyorsan kiemelném, hogy az előzetes félelmeim ellenére nem csalódtam, sőt szinte végig egy konstans szintet hozott, amit már a pilotban is tetszett.
Persze jó kérdés, hogy aki nem ismeri az animet, az mennyire fogja érteni, mert a történet iszonyatos sebességgel halad előre, és ugrál át olyan szálakat, amik fontosak lettek volna a karakterépítés és a közöttük lévő dinamika és kémia megalkotásához.
Röviden a történet (hiszen az 5 rész miatt hosszabban el sem lehetne mesélni) annyi, hogy Urameshi Yusuke meghal, miközben megment egy fiút. A rosszfiú álarc mögött azonban gyorsan kiderül, hogy van érző lélek, aki törődik másokkal, csak hát ő ilyen flegma. A szellemvilágból megjelenik Koenma, hogy közölje vele, kaphat egy újabb esélyt, ha vállalja, hogy nyomozó lesz. Yusuke elvállalja az első ügyét, és innen indulnak a kalandok. Először három ellopott tárgy után kutat, majd egy elrabolt lány esete is személyessé válik, ami során szembe kerül a Toguro fivérekkel.
Habár az évad csupán csak 5 rész, és epizódonként 40-55 percesek, nem tudom, hogy mikor érek a végére, úgyhogy mindenképpen szerettem volna lelkendezni egy picit. Mert megérkezett egy újabb klasszikus anime feldolgozása a Netflixre, és a One Piece nagy sikere után Yusuke Urameshi kalandjai jöttek a sorban.
Az, hogy a készítők japánok, annak már örültem, mert sokkal hitelesebben tudták bemutatni a tradícionális japán hangulatot, de az első előzetesek alapján kicsit elveszett a lelkesedésem, mert nagyon nem olyannak tűnt, amire számítottam. Tisztában voltam vele, hogy a könnyed anime hangulatot nem fogják átadni, és nem is ez volt a gondom, sőt, a sötétebb tónusnak még jobban is örültem. Sokkal inkább féltem a történettől, és a megvalósítástól, valamint, hogy mennyire térnek el az eredeti mangatól (mert ugyebár az volt előbb) és animetől.
Nos, szerencsére nekem bejött a feldolgozás. Yusuke yusukébb, mint valaha. Kicsit túltolta az eredeti karaktert, de így még jobban áll a színésznek. Ez a kívül rosszfiú, belül jófiú nagyon jól átjön. Kuwabara egyelőre nagyon más, mint az animeben. Megvannak azok a pillanatok, de nem az igazi. Majd erre az évad vége után fogok tudni igazi választ adni. Koenma ugyan nem csecsemő, hanem rögtön felnőtt testben van, de nem zavaró. Keiko egyelőre abszolút nem olyan, de még nem is most kell fontos szereplőnek lennie.
Az első rész rögtön 4-5 anime epizódot dolgoz fel. Tudtuk, hogy több történetszálat fognak összevonni, csak az a kérdés, hogy hány volume-ot. Az első részt ezt egyelőre ügyesen oldotta meg, pörgött, de mégis érintett minden fontos pontot. Mintha kivágták volna az összes felesleges mondatot, szálat. Tetszett a tempója, és úgy érzem, hogy ez kerek is lett.
A CGI néhol lélegzetelállítóan gyönyörű, főleg amikor átmennek a szellemvilágba, vagy magában a szellemvilágban. Máshol viszont az agyonhasznált, és képernyőről nagyon leeső megoldást használják.
A szinkron teljesen jó lett. Ember Márk tökéletesen hozza a flegma Yusuket, Pál Tamás is nagyon karakteres Koenma, Botan hangja is nagyon hasonlít az animeben lévőjéhez, egyedül Kuwabara, aki Patkós Marci lett, ami egyelőre nagyon fura.
Hangulatában nem esett át a ló túloldalára, nem lett nagyon távol-keleti, és ez mentette meg a sorozatot. Meg az, hogy nem is lett nyugati. Remekül keveri a japán elemeket a nyugati filmkészítési elemekkel. Egyelőre elégedett vagyok, és a pilotra egy erős 8/10-et adok. Megyek is nézni a folytatást! Szerencsére az átlagnézők is szeretik. A kérdés már csak az, hogy melyik történetszálig jutunk el az évad végére.
Ui: Ha már nem tartották meg a sorozatnak, azért berakták cameonak az anime főcímdalát, ami a rádióban szólt, és kvázi ez után indultak be az eseményeket.
negyedikfalblog.wordpress.com 