Véget ért az általam legjobban várt The Walking Dead spin-off. Nem tudom, hogy azért érzem úgy, hogy jól sikerült, mert a 9.évad óta nem láttam egyetlen epizódot se ebből a világból, és már nem vagyok kiégve, vagy esetleg tényleg jól sikerült. Ezt majd az idő eldönti.
Mindenesetre ez a poszt most nagyon pozitív hangvételű lesz. Ugyan kétség kívül voltak hibák, amiket én máshogy csináltam volna, vagy máshová helyeztem volna a hangsúlyt, de ránézve erre a 6 részre egy nagyon erős, tömény, és jóllakottság érzést kelt. Előrevetítem, hogy 8/10-et adok erre a minisorozatra. Vagy évadra? Hiszen mivel kikerülték a Rick és Michonne címet, akár még folytatódhat is. Hogyan miként arról fogalmam sincs, de ha ezt a minőséget tudnák tartani, mind látványban, mind történetszövésben, akkor én vevő lennék többre.
Végül nem afelé ment a sorozat, amire számítottam, vagyis nem a CRM belülről való legyőzése volt a központi vezérfonal, amiért nagyjából a végéig bánkódtam, hanem az, hogy Rick és Michonne hogyan tudja újra egyesíteni a családjukat. A végét látva pedig értelmet adott annak, hogy miért volt ennyire központi elem kettejük szerelme.
Számomra ez volt kicsit kellemetlen, hiszen olyan pillanatokban is csókoloztak, amikor indokolatlan lett volna, és rengeteg ágyjelenetet kaptunk, amiket hál’ Istennek nem kellett végignéznünk, egyszerűen csak azon a helyszínen játszódott egy párbeszéd, vagy vágóképet kaptunk a szerelmesek turbékolásáról. Bár ez a mennyiségű aktus inkább már a nyulakra jellemző.
Ami viszont tetszett, az a tempó. Mind a 6 rész valamilyen központi probléma köré fonta a történetet, ami egyfajta heti eseteknek érződött, mégis mindig hozzáadott valamit a nagy egészhez, és emiatt nagyon mozgalmas volt.
Borzasztóan zavart Michonne ellenkezése a CRM-rel kapcsolatban. Az idő őt igazolta, de mégis nekem foghíjas az indok, hogy ő erre miből jött rá. Én nagyon szerettem volna Rickkel együtt menni, megmászni a ranglétrát, és egyfajta Kártyavárként eltakarítani az útból a hatalom tagjait, akikkel végül nem találkoztunk. Így viszont Michonne-nak hála Rick visszakapta (örökbefogadott) lányát, és találkozhatott végre a fiával. (Akiről én amúgy nem is tudtam eddig a sorozatig.)
A látvány, a beállítások, a fényképezés mind remek volt. Mintha tényleg olyanok készítették volna, akik értenek is hozzá, és valami szépet akarnának készíteni. Sokszor volt moneyshot beállítás, és jól játszottak a fényekkel is, én pedig ezeket mind zabáltam.
A két főszereplő is remekül, mindent beleadva alakított. Andrew Lincoln a fénykorát idézte, Danai Gurira is felnőtt mellé, bár az ő alakításáért sosem voltam annyira oda, mert túl agresszívnek éreztem, és a finomabb jeleneteknél is kemény vonásokat láttam rajta. Michonne sajnos megmaradt nekem az a keveset beszélő, rideg karakternek, aki a 3.évadban volt, pedig itt aztán beszélt. Sokat.
Anne/Jadis akit még érdemes kiemelni. Azt hiszem rég volt már ennyire köpönyegforgató, szélkakas karakterünk, aki ha érdeke úgy tartja egyik, vagy másik oldalra állt. A motivációját, hogy miért döntött úgy, hogy mindenáron a CRM-hez lesz hű, az emlékeim szerint nem volt annyira megalapozva. De a sztori most ezt kívánta meg. Nagyon erős ellenérzésem volt vele kapcsolatban, ez pedig a színésznő érdeme. Na meg a kinézetéé.
A finálé nagy akciója elég feszült volt, sok akcióval, bár a plot armor, ami a főszereplőinket védte, az már nekem is feltűnő volt, és sokszor hihetetlen. Bár teszem hozzá gyorsan, hogy az ideggáz ellen való védekezés ötlete remek volt, mégsem hiszem, hogy a valóságban így működne. Ahogy Rick túlélése is, amikor a gránáttal felrobbantotta a kóborlókat. Tudom, hogy a CRM páncélja azt is levédi, de ott szerintem meg kellett volna halnia. És akkor le is győzték a nagyobb erőt, de áldozatot is hoztak.
Ennek hiányában pedig megkaptuk a tökéletes happy endinget. Néha ilyen is kell, és bevallom, jól esett. Egyedül RJ színészi játéknak nem nevezhető szövegfelmondása dobott ki az érzelmes hangulatból.
Tudom, sokat fanyalogtam itt, de tényleg jó volt újra ebbe a világba visszatérni. Olyan karaktereket láthattam, akiknek érdekel a sorsa, és olyan vonalat pendítettek meg, amit még nem láttam, és nem a sokszor lefutott köröket kaptuk. Az is jó volt, hogy hétről-hétre leülhettem az AMC elé, hogy szinkronnal nézzem, és volt bennem várakozás, hogy most mi lesz, és közben kis bánat is, hogy máris véget ért az aktuális rész.
A happy enddel Rick története valószínűleg a végéhez ért, de sosem lehet tudni, hogy mikor állnak elő egy újabb ötlettel. Ám ezek után azt hiszem nincs rá szükség. Én legalábbis megkaptam azt a kerek történetet, amire vágytam. Bárcsak minden folytatás ilyen jól sikerülne!
negyedikfalblog.wordpress.com 