Trigger Point: Kezdett a 2.évad

Ugyan a brit bombaszakértős sorozat 2.évada egyben kijött, de lassan fogok vele haladni, ezért írok a kezdésről. Mondjuk a tv-ben heti vetítéssel még nem ért véget az évad, úgyhogy talán nem vagyok annyira megcsúszva.

Ahogy a The Capture esetében is a második évad sikerült erősebbre, úgy itt is abban reménykedek, hogy a második esély jobban sül el, pláne, hogy már nem kell a karaktereket felvezetni, és megkedveltetni a nézőkkel. És ez a kezdés is olyan ígéretes volt, mint ahogy az 1.évad, de ott utána erős lejtmenet következett. De valamiért most úgy érzem, hogy nem így lesz. Remélem bejön.

Lana visszatért Londonba a fél éves kényszerpihenője után, hogy egy szakmai előadáson vegyen részt, amit aztán félbe kell szakítani egy drónos terrortámadás miatt. A helyszínen kiderül, hogy természetesen a létesítmény kapujában egy bomba van csapdának állítva, úgyhogy rögtön egy hatástalanításos jelenetbe ugrunk. Ahogy eddig eljutottunk, az tempóra pont jól volt adagolva.

Aztán kapunk egy szerelmi háromszöget, és közben gyorsan építik a karaktereket. Ami számomra is furcsa volt, hogy az 1.évad főgonosza visszatért a jó oldalon, mert állítólag megjavult, de ezt se Lana, se én nem hittem el. És persze itt van Thom is, akinek azóta lett egy új társa Hannah, aki nem csak a munkában, de a magánéletben is partnere. Danny bizonytalankodása is levedlésre került, bár még mindig benne érzek egy kis hiteltelenséget. Egy ilyen komoly feladatot ellátó csapatnál nem szabad teketóriázni. A gyanús számomra az új főnök, de gondolom szándékosan az, hogy félrevezessenek, bár az előző szezonban is sajnos a legkézenfekvőbb megoldás volt a válasz.

A rész második fele egy aknamezőről való kijutással telt, és bevallom, Thom tesze-toszasága a szorult helyzetben elgondolkodtatott, hogy talán meghúzzák az előző évados csavart, és kiírják a két főszereplőt. De az előtte lévő robbanás, azzal a két halállal mindenképpen hatásos volt.

Szóval a kezdés jó volt, érdekes a videós szál is. Nekem továbbra is a hangulattal van bajom, amire nem tudok ráhangolódni. Túl steril, túlságosan zártnak érződik az egész. Plusz a karakterek se szimpatikusak, bármennyire próbálnak érzelmeket adni nekik. De mindenképpen folytatom, mert a kezdés jó volt, és talán kapunk egy érdekes főellenséget, egyedi motivációval. Talán…

Reacherrel nem érdemes packázni

Meglepett, de örömmel tapasztaltam, hogy hetiben jön a Reacher 2.évada, így bőven van időm majd a végén egyben megnézni az értékelőhöz. Az 1.évad kisvárosi hangulata tetszett, valószínűleg már nem lesz róla kritika, mert annyira nem emlékszem a sztorira, csak arra, hogy tetszettek a karakterek. A történet kicsit zavaros volt, de elvoltam vele.

A 2.évad egy másik könyvet dolgoz fel, vélhetően az 1.évados szereplők nélkül, ami nem is baj. Amit érdekesnek tartok, hogy a két évad között a valóságban nagyjából több, mint másfél év telt el, de a sorozatban nagyobb volt az időugrás. Általában ez fordítva szokott lenni.

A lényeg, hogy a kritikáig itt egy plakát a 2.évad szereplőiről. Serinda Swannak örülök, hogy újra látom, valamint úgy tűnik, hogy Frances is nagyobb szerephez jut a folytatásban, és Robert Patrick megint rossz arcúskodik majd.

A 3.évad már berendelve, sőt a forgatást is megkezdték a színészsztrájk végeztével.

Loki – Kezdett a 2.évad

A Bosszúállók: Végjáték után megfogadtam, hogy a Pókember filmek kivételével kiszállok a Marvel Univerzumból, a sorozatokat pedig pláne nem fogom nézni. A Loki viszont olyan pozitív visszhangokat kapott, hogy bepróbáltam, és magam is meglepődtem, hogy mennyire bejött. Így hát nem is volt kérdéses, hogy rögtön a premier napján már meg is néztem a 2.évad kezdetét, ami szerencsére nem hordozta az általam utált szezonpremierek gyermekbetegségeit.

Nevezetesen arra gondolok, hogy a finálé csupán egyetlen szálára koncentrál, és azt viszi tovább, a fősztorit kicsit maga mögé utasítva. Mondhatjuk, hogy itt is ez történt, hiszen főként arról szólt a premier, hogy hogyan tér vissza Loki a fő idősíkra. De ez is annyi új dolgot mutatott be, hogy nem bántam, hogy Sylvie most teljesen háttérbe szorult. A tovább mögött kissé spoileresen folytatom.

Október 6-án jön a Loki második évada

Bevallom, nem nagyon terveztem az MCU sorozatokat nézni, viszont egy unalmas délután úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, mert kritikailag nagyon jó értékeléseket kapott. Nálam is betalált, úgyhogy igencsak várom az új epizódokat, amihez kaptunk egy sajtóközleményt, előzetest, és néhány promófotót.

Loki, a csínytevés istene visszatér, és rögtön a Téridő Variancia Alapítvány – egy időn és téren kívül létező, az idővonalat figyelő bürokratikus szervezet – megmentéséért folytatott harc kellős közepén találja magát. Mobius, B-15-ös vadász, valamint számos új és visszatérő karakter oldalán egyre veszélyesebb kalandokba keveredik a folyamatosan táguló multiverzumban. Újra találkoznak Sylvie-vel, Renslayer bíróval, Percikével és a Megmaradóval. Tom Hiddleston, Owen Wilson és Jonathan Majors mellett az évadban új szereplőként csatlakozik az Oscar-díjas Ke Huy Quan is.

A sorozat 2. évadához már elérhető egy új, angol nyelvű kedvcsináló is a tovább mögött. A „The Amazing Loki” című rövid videóban betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé, és Tom Hiddleston, Sophia Di Martino, Ke Huy Quan, valamint Kevin R. Wright executive producer bemutatják, mit jelent ebben az évadban Lokinak lenni.

How I Met Your Father – Vége a 2.évadnak

Nem hittem, hogy a sorozat vagy akár én eljutok eddig, de itt vagyunk a 2.évad végén, közösen. Az 1.évad nem volt túl erős, de a 2.évad első feléért oda voltam, hogy aztán a második fele megint kicsit visszább vegyen. Egyértelmű, hogy más, mint az anyasorozat, de eljutott arra a pontra a sorozat, hogy már szín tisztán át tudja adni azt, amit a készítők szerettek volna. Más kérdés, hogy a sitcom, amibe bele lett csomagolva, az nem olyan erős.

Most nincs annyi elemezni való, mint az első fele után, de röviden leírom a gondolataimat az évadról spoileresen.

A későn érkező: 24 – Ilyen volt az 2.évad

Napra pontosan 20 éve ért véget a 24 2.évada, vagyis 2003. május 20-án. Már-már úgy volt, hogy nem születik meg erről az évadról is az értékelésem, de a 3.évad nézése közben (arról is lesz összefoglaló) jöttem rá, hogy a 2.évad közelít talán a leginkább a tökéleteshez, ami a 24 történetét illeti. Nyilván voltak benne olyan szálak, epizódok, amik töltelékek voltak, és húzták az időt, de ha visszaemlékszem a sorozatra, itt volt a legtöbb igazán meghatározó jelenet, vagy rész. Ráadásul (ha minden igaz) az egyetlen számomra 10/10-es epizódot is ennek az évadnak köszönhetem.

Kezdjük ott, hogy úgy érzem, hogy ennek az évadnak a felépítése és ritmusa volt a legjobb. Jó, az 5.évadéval nem tud versenyezni, de az egy külön kategória, ráadásul ez földhöz ragadtabb volt. Talán egyszer arról is lesz írás. A lényeg, hogy bármennyire is unom a lassú kezdést, mégis ezeket szeretem a leginkább, amikor szép lassan pörögnek fel az események, és bontják ki a sztorit. Márpedig itt pontosan ez történt.

The Capture – Vége a 2.évadnak

Hihetetlen, hogy ezt írom, de számomra az év egyik legnagyobb pozitív meglepetése, sőt top 3-as évada az a Capture 2.évad. Az a fejlődés, és minőség, amit láthattunk, az megér minden dicséretet. Kár, hogy kevesen ismerik, és kevesen nézik, főleg hazánkban, de elvileg a nézettsége volt olyan jó, hogy lesz folytatás.

Maradtak elvarratlan szálak, viszont akár véget is érhetne itt a sorozat, de amennyire király volt ez az évad, szívesen nézném tovább. Mert amit lehetett, kihoztak a videó manipulációs szálból.

Ezzel az írással próbálom egy kicsit reklámozni, mert minimális előismeret elég hozzá, tehát nem muszáj megnézni az 1.évadot, ráadásul az első pár percben kapunk is egy részletes összefoglalót, ami szükséges is, lévén, hogy 3 éve láthattuk az előző szezont. De a történet középpontjában továbbra is Rachel Carey áll, és a szervezet, akik a correction megnevezésű, valós idejű videómanipulációs technológiát használják.

Space Force – Vége a 2.évadnak. És a sorozatnak is.

Nem gondoltam volna, hogy pozitív hangnemben fogok búcsúzni ettől a sorozattól, de ez a helyzet. Amikor jött a hír, hogy a Netflix elkaszálta Steve Carell sorozatát, még az évad elején jártam, és nem ütött szíven a dolog, inkább csak sajnáltam, hogy nem lett olyan a végeredmény, mint amire számítottam. Ahogy viszont haladtam a nézéssel, egyre jobban kezdtem sajnálni. Az utolsó rész pedig olyan lett, hogy kiabáltam, amiért így ér véget. A legjobb idézet is onnét van, de a durva nyelvezete miatt azt a tovább mögé raktam.

Alex Rider: Vége a 2.évadnak

Anthony Horowitz tini-kémregényei által készült sorozat már a második szezonján van túl, és már zsákban a harmadik évad is. Az első évad kellemes meglepetés volt, hiszen a főszereplő is működött, és érettebbé tették az alapból egy szálon futó főleg fiataloknak szóló történetet.

Ugyan átugrottak egy könyvet, de mégis gyönyörűen simították a Sas Lecsap eseményeit az előző befejezéséhez. Alex nehezen tette túl magát a Point Blanc iskolában történt eseményeken, ami teljesen logikus, a könyvekben mégsem foglalkoztak ezzel. Hogy kiszabaduljon kicsit Londonból, ahol jóformán minden sarkon veszélyt lát, elutaznak egy hétvégére Jackkel és Tommal pihenni. Azonban ide is követik a sötét gondolatok, amik gyorsan bebizonyosodnak, hogy nem is annyira tévképzetek, hanem valódi veszélyt rejtenek. Az Alan Blunt által vezetett különítményt mintha a föld nyelte volna el, de Alex leleményességének hála felkutatja őket, itt viszont falakba ütközik, és saját szakállára kell nyomoznia Damien Cray után, akit Toby Stephens alakított nagyszerűen.