Nem azért írom ezt, mert ne lett volna olyan jó a 3.évad (bár tény, hogy nem ért fel a 2.évadhoz), hanem inkább azért, mert az utolsó rész annyira tökéletes volt, hogy ritka ilyen befejezést látni. Van rá esély, hogy spin-offként folytatódjon, de ez a jövő zenéje.
Kezdjük a két fő problémával, ami zavart az évaddal kapcsolatban. Az egyik a 12 epizód, a másik egyértelműen a játékidő. A legrövidebb rész az évadkezdés volt, 43 perccel. Ezen kívül négy alkalommal lépték át az 1 órás hosszt, ami az előző évadok rövidebb epizódjaihoz képest már fárasztóan hosszú volt. A 12 epizód pedig azért lett ennyi, mert rengeteg karaktert mozgattak.
Ugyan nem volt írás a blogon a március 15-én már 3.évadába lépő Ted Lasso előző évadáról, de ígérem, hogy a következő évadról biztosan lesz. Előljáróban röviden leírom, hogy mik a gondolataim a sorozatról. A tovább mögött pedig megnézhetők a kijött előzetesek, közte a Rolling Stone – You Can’t Always Get What You Want számának aláfestésével, és az évad kedvcsináló leírása.
Eleinte azért kezdtem el nézni, mert hűha végre egy focis sorozat, de szép lassan rá kellett jönnöm, hogy ez sokkal több annál. Valami olyasmit adott, amit semmi más. Eszembe nem jutott volna, hogy ilyen érzelmet átadó sorozatot kéne nézni, pláne készíteni. Az a végtelen pozitivitás, és életigenlés, ami Ted Lassoból árad, az engem is felemel. És pláne ezért örülök, hogy a 2.évadban ennek az árnyoldalait is bemutatták. Abban pedig reménykedek, hogy a 3.évadban, ahol már megkapta a sorozat a Premier League licenszt, még több valós személyt, és csapatot fogunk látni, sok a futball világból ismert játékos, stábtag cameojával. Hiszen én, mint Arsenal és angol foci rajongó, felismerek sok mindenkit. Szóval várom, hogy mi sül ki belőle.
Egy kis videó ha Ted Lasso elvonási tüneteitek vannak. Javában forog a 2.évad, és a stáb összedobott egy ilyen hangulatos videót a Screen Actors Guild gálára.
Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem szeretek belevágni 1.évadokba, mert félek, hogy ha nem nézik elegen, és elkaszálják, akkor feleslegesnek érzem a rá szánt időt, bármennyire is tetszett addig. Sőt, képes vagyok évad közben megállni, hiába van még hátra valahány rész, ha bejelentették már a kaszát. Meglehet, hogy ez az én egyéni problémám, majd dolgozok rajta.
A sok pozitív visszajelzést látva viszont muszáj volt kivételt tennem a Ted Lassoval, több okból is. Egyrészt, mert focis sorozat, ami ritkaság számba megy, másrészt berendelték a 2.évadot (és a 3.évadot?) is. De mindezek mellett, már nézés közben jöttem rá, hogy annyira feelgood ez a történet, hogy annak is ajánlaná az ember, aki amúgy nem érti vagy nem szereti a focit.
A történet középpontjában a címszereplő Ted Lasso áll, akit az USA-ból, egy amerikai focicsapat edzői posztjáról érkezik egy fiktív angol elsőosztályú, vagyis Premier League-ás csapat, az AFC Richmond élére. Ted, az örök optimista elvállalja az állást, mert úgy hiszi ez a távolság jót tesz a házasságának. A focihoz fikarcnyit sem értő edző szép lassan kivívja a csapat elismerését és tiszteletét egy rendhagyó úton, emberséget tanúsítva.
Habár az évad vége keserédes, mégis tökéletes ívet írt le ez a 10 rész, és azt kell, hogy mondjam, hogy a végkicsengése is nagyon reális. Valamint az is nagyon sok erőt tud adni, hogy Tednek is megvan a baja a magánéletében, mégis pozitívan tud az emberekhez állni, ez pedig ráragad mindenkire, bármennyire is ellen próbálnak állni.
Ennek példaértékűnek kell lenni, és remélem ebből tanulni is tudhatnak egyesek. Mert ebben a mai világban, ahol egyre inkább szétszakad a társadalom, a legnagyobb erő egyre inkább az empátia. Márpedig a Ted Lasso ebben csillagos ötös, és nem lehet mosoly, vagy néhol vigyorgás nélkül nézni a képernyőn történteket.
Ted legnagyobb drámai pillanatánál összeszorult a szívem. Nagyon át tudta adni a sorozat azt, amit közvetíteni szeretett volna. És az, ahogy pont az karolja fel, aki a legjobban kívánta a bukását, még inkább katarzisba juttatta a jelenetet. A dartsról meg már nem is szólva!
A főbb mellékszereplők útjai sablonosnak tűnhetnek, de mind-mind tökéletesen illeszkednek a nagy kirakósba. A parasztból (és most nem a szó átvitt értelmében értve) lett király, vagy királynő is jól működik két szálon is, míg a kemény és zord külső mögött rejtőző érzékeny férfi felfedése is kellemes pillanatokat hozott.
A Ted Lasso 1.évada, aminek egyébként egy 2013-as gag adta az alapötletet, aminek 1 évvel később lett folytatása is, nagyon betalált minden szinten, számomra az év újonca, így jár is rá a 8/10, hogy mehessen feljebb is, illetve volt, amit kicsit untam, ezért nem ütötte meg a 9-est. Innentől kezdve viszont félek, hogy a folytatás nem fogja tudni hozni ezt a színvonalat, de ne legyen igazam, hiszen az évad végkicsengése egy izgalmas, új utat vetít előre, amiben szintén bőven van potenciál. Plusz a videók alapján még van mit feldolgozni. Remélem minél előbb megkapjuk. Egyébként szerintem áldokumentarista sorozatként is működött volna.
Ui: Ti kit adnátok Ted Lasso-nak magyarhangként? Nekem valamiért egyértelmű, hogy Széles Tamás kell ide. De Makranczi Zalánt is el tudom képzelni, ha ráérez a karakterre.
negyedikfalblog.wordpress.com 