Az utóbbi hetekben 100%-osan rá vagyok pörögve a Homelandre és a heti 1 rész borzasztóan kevés. Az évad végén természetesen írok róla. De addig is keresem az űrkitöltő sorozatot. Bepróbáltam a Counterpartot, mert ajánlották Sorozatjunkien, plusz J.K. Simmonst imádtam a Pókember filmekben, és hát a Whiplashben is óriásit alakított. Ezután a pilot után viszont pontosan ugyanaz fogalmazódott meg bennem, amit a junkien is olvastam. Ez meg mi a franc volt??
Próbáltam kapaszkodókat keresni, de nem nagyon találtam. Túl lassú volt, ezért ez bennem úgy csapódott le, hogy voltak üresjáratai. Pedig valójában csak szépen építette fel a rész az egyetlen fontosabb akcióját. Közben pedig fokozatosan megtudtunk a főszereplőről dolgokat, részben az önmagával való beszélgetéseknek köszönhetően. Ami a színészkedést illeti, hát az valami frenetikus volt. J.K. Simmons úgy játszott el két személyiséget, hogy a váltakozó kamera ellenére is mindig tudtam, hogy kit látok a képernyőn. Az arcvonások, a testtartás. Hogy csinálja ez az ember? Nem véletlenül kapott Oscart!
Hogy negatívumot is írjak, nem tetszett ez az egész barnás, szürkés színvilág. Túl komor volt az én ízlésemnek. Megértem, hogy az a világ megragadt a 80-as évek hangulatában, de ez nekem túl sok volt. Persze, ha valakinek pont az tetszik, akkor az a néző imádni fogja. Nekem inkább taszító elem volt, úgyhogy elég hangulatsorozat lesz ez. Mert ahogy olvastam, elég jó lett az évad a végére, úgyhogy 3 részt biztos adok neki. Már csak a főszereplő miatt is. Nem hiszem, hogy ez lesz a Homeland tökéletes pótléka, inkább valami újat fogok kapni ettől. Majd meglátjuk, hogy mit, és hogy az a valami pozitív vagy negatív lesz.
negyedikfalblog.wordpress.com 