Space Force – Vége a 2.évadnak. És a sorozatnak is.

Nem gondoltam volna, hogy pozitív hangnemben fogok búcsúzni ettől a sorozattól, de ez a helyzet. Amikor jött a hír, hogy a Netflix elkaszálta Steve Carell sorozatát, még az évad elején jártam, és nem ütött szíven a dolog, inkább csak sajnáltam, hogy nem lett olyan a végeredmény, mint amire számítottam. Ahogy viszont haladtam a nézéssel, egyre jobban kezdtem sajnálni. Az utolsó rész pedig olyan lett, hogy kiabáltam, amiért így ér véget. A legjobb idézet is onnét van, de a durva nyelvezete miatt azt a tovább mögé raktam.

“Kibaszott SpaceX. Hogy baszná őket telibe egy Tesla töltet. Semmirekellő faszfejek. Reméljük, hogy az autójuk lerepül egy hídról és az áram sújtja halálra őket. A béna buzeráns barmokat.“

A 2.évadra egyértelmű fejlődésen ment keresztül a sorozat, ami már az évadkezdés után is érezhető volt, és egyáltalán nem bántam meg, hogy maradtam. Minden Netflix által eszközölt változtatás jó irányba indította el a sorozatot, kukáztak felesleges karaktereket (orosz kém), és felesleges szálakat (Nerd felesége, vagyis Lisa Kudro karakterének elvesztegetése). De a streaming szolgáltató válsága, a vélhetően magas fizetések és gyártási költségek miatt sajnos nem folytatódhat.

De vajon tényleg sajnos? Egyáltalán nem volt kiemelkedő, se emlékezetes, de annyira kevés vígjáték van a tv-ben, és a streamingen (pláne többkamerás sitcom), hogy szükség van ezekre, hogy valami könnyed kikapcsolódásunk legyen.

Mindenesetre pár jelenetet, vagy történetszálat azért kiemelnék, mert megérdemlik. Egyrészt Adrian Mallory, akit John Malkovich alakított, most eljutott a karakter csúcsára. Minden képernyőn töltött ideje arany volt. A kínaiakkal való vacsora is több humoros jelenetet okozott, ahol Steve Carell végre megcsillogtathatta színészi képességeit. Feelgood volt az egymás heccelése is, mert igazi csapatmunka volt.

Nagyon viccesen önreflektív volt, amikor keresték az Űrhadosztály indulóját, és Mallory azt ecsetelte, hogy néhány sorozat csak kiírja a címét, valami gagyi hanghatással. Pont ezt csinálta a sorozat is, de ebben a részben pont a Tony által megvásárolt space force szó félreértelmezett dala volt az introban. Az ilyenekből látni, hogy kreatív ötletek lettek volna még a tarsolyban. Illetve az Űrhadosztály fotózása, ami alá szövegként odaírták, hogy “Megéri költeni rájuk?” Mintha a Netflix önmagát kérdezte volna.

A cliffhangeres zárás pedig azért is fáj kiváltképp, mert kétféleképpen is le tudták volna zárni tökéletesre a sorozatot. Az egyik, hogy mindenki továbblép, hiszen találtak más célokat, lehetőségeket is az életben. De mivel ettől a végén visszatáncoltak, ott kellett volna abbahagyni, amikor újra összegyűlt mindenki, és akkor azzal azt sugallták volna, hogy minden megy tovább úgy, ahogy eddig. De nem, az utolsó 1 percben ezt az idillt szét kellett robbantaniuk az aszteroidával. Ez is azok közé a fájó cliffhangerek közé fog tartozni, amik örök életemre belém égnek.

De szerencsére az emelkedő színvonal, és az utolsó rész miatt pozitívan tekintek vissza erre a sorozatra, holott egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt azt a szintet se ugrotta meg, amit eredetileg elvártam volna tőle. Az 1.évad katasztrófájából ugyan ki tudtak kászálódni, és az évad végére megtalálta minden karakter a személyiségét, de mire belenőhettek volna, addigra le is zárult az Űrhadosztály története.

Aki tehát elkaszálta az 1.évad után, mert csalódott, az nyugodtan adjon esélyt a 2.évadnak. 7 rövid rész, több karakterizálás, és néhány tényleg humoros pillanat. Ennyit megér az Űrhadosztály, de maradandó emlék nem marad.