Csupán 5 részes volt a legendás anime Netflixes adaptációja, ami kevésnek tűnik, és valójában az is volt. Azt viszont gyorsan kiemelném, hogy az előzetes félelmeim ellenére nem csalódtam, sőt szinte végig egy konstans szintet hozott, amit már a pilotban is tetszett.
Persze jó kérdés, hogy aki nem ismeri az animet, az mennyire fogja érteni, mert a történet iszonyatos sebességgel halad előre, és ugrál át olyan szálakat, amik fontosak lettek volna a karakterépítés és a közöttük lévő dinamika és kémia megalkotásához.
Röviden a történet (hiszen az 5 rész miatt hosszabban el sem lehetne mesélni) annyi, hogy Urameshi Yusuke meghal, miközben megment egy fiút. A rosszfiú álarc mögött azonban gyorsan kiderül, hogy van érző lélek, aki törődik másokkal, csak hát ő ilyen flegma. A szellemvilágból megjelenik Koenma, hogy közölje vele, kaphat egy újabb esélyt, ha vállalja, hogy nyomozó lesz. Yusuke elvállalja az első ügyét, és innen indulnak a kalandok. Először három ellopott tárgy után kutat, majd egy elrabolt lány esete is személyessé válik, ami során szembe kerül a Toguro fivérekkel.
Yusuke igaz, hogy végig ugyanazt hozza, ezt a lehajtott fejű, flegma csávót, de nekem valahogy mégis bejött ez a karaktere. Főleg, hogy ha olyan helyzetbe került, akkor igenis kijött belőle a törődő én. Kuwabaranak kellett volna ellopnia a showt, de korántsem volt olyan szórakoztató figura, mint az animeben. Pont az utolsó részben volt egy jó pillanata, amikor meglátta Yukinat, na az egy az egyben animes pillanat volt. De azon kívül sajnos nem sok vizet zavart. Nem is értem, hogy ő hogyan került Genkaihoz.
Kurama és Hiei talán mondhatni, hogy ugyanolyanok voltak, mint az animeben, de mögülük is hiányzott a felépített jellem, ami a kapkodásnak köszönhető. Az kifejezetten fáj, hogy nem kezdtek semmit azzal, hogy Yusuke odaadta a fél életét, hogy megmentse Kurama anyukáját, amely szálat utána el is felejtettek. Hieiből pedig még annyi érzést sem sikerült kicsikarni, hogy egy picit is szimpatizáljon vele az ember, pedig én az animeben nagyon bírtam.
Én megértem, hogy a Netflix nem mert nagyot kockáztatni, ezért vélhetően az ő kérésükre készült csak 5 epizód, de látva az anime elejét, abból is ki lehetett volna hozni egy kerek történetet úgy, hogy a Toguro szál esetleg csak érintőlegesen szerepeljen, vagy egy stáblista utáni jelenetben megvillantsák a testvérek körvonalát.
Ehelyett az animeből (mivel csak azt láttam) 66 részt vontak, és sűrítettek össze, a mangából 5 volumeot, ami 44 füzetet jelent. Ez azért sok történet 5×40 perchez. Úgyhogy a legnagyobb bajom az írással volt, pontosabban a cselekmény mennyiségének kijelölésével. Mert maga az írás nem volt olyan rossz, nagyon szépen, és logikusan összefűzték az Elvarázsolt Kastélyt a Sötét Harcművészetek Viadala döntőjével. De aki azt mondta, hogy 5 rész alatt jussunk el Yusuke halálától Toguro legyőzéséig, azzal nagyon nem értek egyet.
Nem akarok mélyebben belemenni, és elemezgetni a látottakat, mert nekem az is elég volt, hogy a tempó nagyon jó volt, a 40 percek elröppentek, nagyon sokszor megelevenedett az anime egy-egy pillanata, és a lényeges dolgokat mind érintették. De mégis olyan kapkodós volt az egész, rohantunk egyik harcból a másikba, Yusuke gyorsan feltámadt, és már harcol is, meg már a következő kalandban van, és már szembe is találja magát a főellenséggel.
Magam ellen beszélek, mert egyre kevesebb időm van nézni sorozatokat, de itt most kifejezetten jól jött volna, ha 8 részes az évad, és mindenre hagynak időt. Mert így elfogadtam, hogy kihagyták a Viadalt, de túl gyorsan történtek az események. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt, örülök, hogy elkészült. 7,5/10-et adok a teljes évadra. Remélem lesz 2.évad, és jöhet Shinobu Sensui.
negyedikfalblog.wordpress.com 