Sokszor vagyok olyan helyzetben, hogy egy sorozat nem tetszik, de valamilyen külső vagy belső erő arra késztet, hogy folytassam. Ez általában vagy az, hogy kritikailag sikeres az adott széria, vagy egyszerűen nem tudok kaszálni, esetleg annyira rövid, hogy nem bánom, ha végignézem, mert minimális időt vesz csak el. És emellett az a baj, hogy próbálom magam meggyőzni, hogy de igenis van valami jó a sorozatban. Pedig belül érzem, hogy csak szenvedek nézés közben.
Na utóbbi volt a Liaison, az AppleTV+ első francia produkciója. A francba is, az alaptörténet tetszett, és igazából csak emiatt tartottam ki végig a sorozatnál. Egy szírai hacker rájön, hogy kibertámadás van készülőben Európa ellen. Mikor ez bekövetkezik őt teszik felelőssé, és hajtóvadászat indul meg utána. Közben a másik szálon egy nagyhatalmú kiberbiztonsági cég próbál egyezséget kötni az Unióval, hogy az ő rendszerüket használják védelem gyanánt. Tehát egy abszolút globális színtéren játszódik a történet.
Ha a Homeland mesélte volna el ezt a történetet, az valószínűleg valahol a 9 és 10 pont környékén lett volna. Itt viszont sajnos rengeteg minden félrement. A két főszereplő szintén húzónevek, és miattuk is próbáltam be a Liaisont, Eva Green (Alison Rowdy) és Vincent Cassel (Gabriel Delage). Sajnos rettenetesen antipatikusak voltak számomra. Egyikükkel sem tudtam azonosulni, ráadásul Alison jellegtelen arcától eret tudtam volna vágni. Gabriel hozta a félig protagonista zsoldos szerepet, és hozzá köthetők voltak az akciók, ami miatt az ő jelenetei legalább élvezhetők voltak. Jobban örültem volna, ha tovább tartják bizonytalanságban a nézőt, hogy melyik oldalon áll, de az írók így döntöttek.
A másik oldalon ott volt Didier Taraud, és Sabine Louseau, akik hangsúlyosabb szerepet kaptak. Didier már az elején ellenszenves volt, de amíg nem tisztázódtak le, hogy ki melyik oldalon áll, azt hittem, hogy csak egy rossz casting volt. Sabine viszont szerintem jó volt, talán az egyetlen karakter, akihez lehetett kötődni. Pedig a belépője után ki a fene gondolta volna.
A sorozat különlegessége, hogy ahány nemzetiség, annyi nyelven szólalnak meg. Volt, hogy jeleneteken belül váltogatták az angol, francia, belga, szír nyelvet, ami egyszerre tette autentikussá, és zavarossá az élményt. Nekem nagyon nehéz volt átállítani az agyam, hogy mikor támaszkodjak a feliratra, és mikor tudok hallás alapján is már érteni. Amikor pedig ráhangolódtam a franciára, akkor jött az angol nyelv, ami nagyon mesterkélten hatott.
A kibertámadásos veszély tehát jó volt, de abból sem tudták kihozni a maximumot. A gát elleni támadás CGI-ja gyenge lábakon állt, a repülőgépnél az írók nem voltak elég merészek, az áramingadozás pedig egyszerűen csak komolyan vehetetlen volt.
A végén elkezdtek hullani a karakterek, de úgy éreztem, hogy csak azért, mert ez a finálé, és ennek kell történnie. A lezárás pedig teljesen légből kapott volt, és ostoba. Tipikus példája annak, amikor az írók nem tudják, hogy miként zárják le a történetet, ezért a semmiből előhúznak egy csavart, és 1 percen belül pontot tesznek a dolog végére. Mert valljuk be, ez nem volt lezárás. Legalábbis a probléma nem oldódott meg teljesen. Olyan volt az utolsó rész, mintha nem egy finálét néznék.
A potenciál megvolt a sorozatban, de ez nagyon félrement, és ahogy látom a pontszámokból mindenki másnak is. Pedig magamban is kerestem a hibát, de úgy tűnik, hogy ez most nem talált be. 5/10-et adok rá. 6 részes, szóval igazából lehetne neki egy esélyt adni, de nem ajánlom. Tud ennél jobbat is az AppleTV, reméljük legközelebb jobban sikerül a végeredmény.
negyedikfalblog.wordpress.com 