The Last of Us – Vége az 1.évadnak

Játékadaptációt csinálni könnyű. Jó adaptációt már nehéz. Kritikailag tökéleteset, szinte lehetetlen. A The Last of Us mégis úgy lett képernyőre átültetve, hogy nem lehet egy rossz szavunk sem. Megkaptuk végre azt, amire már rég vágytunk. Egy az egyben leforgatták a játék élőszereplős változatát, minden előnyével és hátrányával. Persze maradtak ki részek, és néhány szálat átírtak, de a fő történet, és út megmaradt, valamint kaptunk egy tökéletes castingot Joelre és Elliere.

Én mégsem vagyok elégedett a végeredménnyel. Sajnos engem nem érintett meg a sorozat, valahogy végig úgy éreztem, hogy ez egy kötelező néznivaló, amit le kell tudnom. Tudom, hogy bennem van a hiba. Ha viszont az én ízlésemnek megfelelően készítették volna el, akkor nem lett volna ennyire sikeres. Ezt tudom, és elfogadom, nem is szidom a sorozatot, mert ennél jobban aligha tudták volna elkészíteni. Na jó, talán egy kicsit több akcióval, fertőzöttekkel, horrorral és darkossággal. De ami a lényege a The Last of Us-nak, vagyis Joel és Ellie kapcsolata, azt megkapta mindenki.

Ez a 9 rész egyszerre volt túl sok, és túl kevés. Arra, hogy Joel és Ellie eljusson A-ból B-be, arra nyilvánvalóan túl sok. De arra, hogy Joel és Ellie között felépüljön az a szoros kapocs, ami a játékban megvan, arra kevésnek éreztem. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni rájuk. Igen, még ennél is nagyobbat. Olyan volt, mintha lépéseket átugranánk a kapcsolatukban. Néha megvolt köztük a kémia, máskor meg csak két színészt láttam, akik eljátsszák, hogy a karaktereik közt valami mély dolog van. Örülök, hogy bemutattak más karaktereket is, részletesen, Billt és Franket, Henryt és Samet, de az a gond, hogy ezt a két főszereplő tovább építésének az oltárán tették.

Szó se róla, Pedro Pascal tökéletes Joel lett. Ő mindent megtett, és nem hiszem, hogy jobban lehetett volna hozni ezt a karaktert. Bella Ramsey pedig úgy volt jó Ellie, hogy nem azt az Elliet hozta teljesen, amit a játékban láttunk. Teljesen máshonnét közelítette meg a karaktert, és a végeredmény végül is meglett, csak én nem ezt az Elliet kedvelem. De ami munkát belerakott a játékába, azt értékelem, és tényleg remek volt.

Nagyjából 9-11 óra a játék, és a teljes évadnak is nagyjából ennyi a játékideje, és mégis valahogy rosszabbul sikerült beosztani számomra. Valahogy nem volt jó a ritmusa az évadnak, és nem tudott egy nagy koherens történetté összeállni. Mindenbe belekaptunk, de valahogy semmi nem volt elég. Egyszer fluidan átmentünk egyik történetszálból a másikba, máskor meg olyan volt, mintha egy teljesen új évad kezdődött volna.

Tommy megtalálása szívet melengető volt, és jól felépített, utána viszont teljesen kidobott az epizód, mikor Joel és Ellie ugyanazon rész második felében egy másik csoporttal való összetűzésébe keveredett. Amikor viszont párhuzamos szálon kezdték felépíteni Kathleent, akkor meg azt nem éreztem odaillőnek.

Ami még problémám volt, hogy ugyan csak egyszer láttam a játék végigjátszását, de emlékeim szerint abban valahogy jóval több fertőzött volt. A sorozatban volt olyan rész(ek?), ahol egyáltalán nem volt. Klikkelővel is azt hiszem csak egyszer találkoztak. Nem az akció hiányzott, hanem hogy néha mutassák, hogy ez még mindig az apokaliptikus világ, és van veszély, fenn kellett volna tartani a feszültséget (mint a 7.részben), küzdeni kell az életben maradásért. Az emberek a legveszélyesebbek még mindig, ezt bemutatták a 8.részben, de ezt a The Walking Dead óta tudjuk.

Ami még zavart, hogy a zene nem volt annyira hangsúlyos, mint a játékban. Ugyanaz a Gustavo Santaolalla készítette a sorozathoz is a zenét, mint a játékhoz, de valahogy itt nem volt meg a hangulat. Próbaképp belenéztem a játék egy jelenetébe, ahol szólt zene, és úristen, mennyire hangulatos volt. Ezzel szemben a sorozatban halkan, a háttérben, néha lehetett hallani.

A két igencsak megosztó részről is hadd írjak. Először Bill és Frank. Igen, nekem is nagyon nehezen ment le a torkomon, hogy két férfi szerelembe esését kell nézni. Aztán ahogy morgolódtam magamban, egyre jobban a mélyére ástam a dolognak magamban, és bennem ekképp csapódott le.

Egy világban, ahol egyedül élsz, megkeseredve, és nem bízhatsz senkiben, jön valaki, aki kedves, tisztaszívű és megbízható, akkor egy idő után akarva akaratlanul érzelmeket kezdesz el táplálni iránta, és ez, ahol nem nagyon van más ember, és szeretet, könnyen átalakulhat szerelemmé, legyen akárki is a másik fél. Nyilván jobban tetszett volna, ha egy férfi-nő párossal mutatják ezt be, akkor imádtam volna, de így is szép volt. Nem voltam oda érte a meleg vonal, és az indokolatlanul sokáig kitartott ágyjelenet miatt, de nem utálkozok, mert közben szép történet volt.

A másik ugye Ellie és Riley közös epizódja, ami ugye a játék DLC-jének feldolgozása volt. Itt magával a történettel nem volt bajom. Szerintem itt sem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy Ellie homoszexuális. Szerintem ő egy gyerek, aki nem lett felvilágosítva, hanem megy az ösztönei után. Biztos van benne alapból hajlam, de szerintem az ő és Riley csókja sokkal inkább volt az ő kötődésüknek a testi betetőzése, sem mint a vonzalom kimutatásának pillanata.

Azzal az epizóddal egyébként csak az volt a bajom, hogy túl lett nyújtva, és szokás szerint nem tetszett a ritmusa. Nettó 3 percet haladtunk az előző részhez képest. Jobb lett volna, ha maradunk a játék vonalán, és azzal indult volna a rész, hogy Ellie védi a házat, és az első lövés eldördülésekor vágunk vissza, hogy megértsük, miért akarja megmenteni Joelt. 30 percben végigzongorázzuk a fontos, karakterépítő pillanatokat a múltjából, majd vissza a jelenbe, és egy kis akció a végére.

Mert az 5.rész sem azért tetszett baromira, mert hentelés volt benne. Hanem mert megvolt az a felépítése az epizódnak, amit szeretek. Felvezettek két új karaktert, akit szépen belevittek a fő történetbe, összekapcsolódtunk Joellel és Ellievel, haladtunk velük, majd a végén akció, hogy utána lecsengjen egy drámai pillanattal, és Ellie is fejlődött. Nem mondom, hogy minden részt így kellett volna elkészíteni, de számomra inkább ez az etalon, mint a többi.

A 9.résszel viszont pont az volt a problémám, hogy rövid lett. Imádtam azt a részt. Joel és Ellie közt végre megvolt a kémia, és látszott a két karakteren is a fejlődés. Joel megnyílt, tud beszélni a lányáról felszabadultan, Ellie pedig már nem áll olyan naívan a világhoz. Megvolt az akció is, ami amúgy badass lett szerintem, csak nem ezt a zenét választottam volna hozzá. De minden közös pillanata a két főszereplőnek arany volt. A sorozat első és az utolsó része volt számomra a csúcs.

Minden csalódottságom ellenére nagyon várom a 2. és 3.évadot, mert nyilván nem lehet se 9, de még 10-12 részben sem elmesélni azt a grandiózus, és szerteágazó történetet, amit a Part II elmesél. És persze várom Abby castingjának bejelentését. Már most borítékolom, hogy polgárpukkasztó lesz, de ezek után én igyekszek nem ítélkezni előre, és inkább megvárom majd a végeredményt.

Szóval a The Last of Us tényleg kiemelkedik a játékadaptációkból, ezt elismerem, és hogy minőségi tartalom lett, az is biztos. De ahhoz, hogy nálam betaláljon, máshova kellett volna helyezni a hangsúlyt. Nem kapott el sem érzelmileg, sem akció szempontjából, sem dráma szinten. És lehet, hogy csak azért, mert ha egy sorozatot túl sokan szeretnek, akkor belül kritikus szemmel, és dacosabban nézem, de másoktól is hallottam, hogy a játékot nem tudja überelni. Azt szívesen újrajátszom, ezt pedig elteszem magamban úgy, mint egy legjobb próbálkozást egy játék feldolgozására. Talán ha nem az HBO készítette volna el, hanem valamelyik másik stúdió, úgy imádnám, de így csak azt mondhatom, hogy jó lett. És tudom ajánlani bárkinek, mert annyira széles spektrumot szólít meg a sorozat, hogy mindenki meg tudja benne találni azt, ami megmozdít benne valamit.

Ui: Ha valaki nem tudta volna, mert nem ismeri a játékot, a játékból Joel és Ellie szinkronhangjai benne voltak a sorozatban. Joel hangja a 8.részben volt James, Ellie pedig a 9.részben Anna, ikonikusan Ellie anyja, aki életet adott a lánynak, és egyben a karakternek.

Ui2: A szinkron szerintem kifogástalan lett. Szerintem minden szereplő azt a hangot kapta, akit én is párosítottam volna hozzá. Esetleg Rátóti Zoltánnal meghallgattam volna Joelt, de ennyi.