Sex Education – Vége a 4.évadnak, és a sorozatnak is

Én elég konzervatív családban nőttem fel, és nemhogy a melegek nem kerültek szóba, de még a szexualitás, mint téma is kerülendő volt. Sajnos ez volt az általánosan jellemző az előző korosztályra. Manapság viszont egyre nagyobb teret tör magának a különböző irányzatok iránti elfogadás, és a Sex Education című Netflix sorozat is ezt hivatott meglovagolni. Középsulis sorozat, ami tabu témákat döntöget? Jöhet!

Eredetileg egy szerintem nagyon jó alapötletből indult ki a sorozat. Adott Otis Milburn, aki édesanyja szexuális tanácsadó hivatása miatt maga is igencsak járatos a témában, ez pedig váratlanul a javára válik a középiskolában, ahol Maeve Wiley társulva meglátva a piaci rést, egy illegálisan működő fizetős szexterapeuta szolgáltatást indítanak be.

Az 1.évad a főszereplők bemutatása mellett minden részben egy-egy adott problémára összpontosított, és az egész epizód annak megoldására épült fel, tehát egyfajta heti esetes sorozat volt. Aztán ahogy haladtunk, ez a további évadokban egyre jobban háttérbe szorult, de azért megmaradt, ha nem is olyan nagy hangsúllyal. A 4.évadra pedig már csak érintőlegesen voltak ilyen jellegű problémák.

A hosszas felvezetést követően jöjjön a tovább mögött a spoileres véleményem a záró évadról, ami kapott hideget-meleget, de főleg hideget. Valóban nem ütötte meg az előző évadok színvonalát, de ez nem feltétlenül az LMBTQ+ közösség túlsúlyba kerülése miatt lett így.

Az egyik probléma számomra a hangulat volt. Egyrészt az eddigi 80-as évek érzést felváltotta a 60-as, 70-es évek hippi légköre, ami nekem nem jön be. Ezt vizuálisan is érzékeltették, hiszen a képi világ is efelé hajazott.

Másrészt számomra is meglepő módon nem az zavart, hogy az LMBTQ+ közösség tagjai túlsúlyba kerültek, hiába rótta fel sok kritika ezt. (Ők vajon milyen sorozatot néztek eddig? Minden ebbe az irányba haladt.) Hanem inkább az, hogy a komoly és a vicces jelenetek nem jó arányban voltak jelen. Maeve anyjának a temetését teljesen elviccelni a szertartásvezetővel szerintem súlyos hiba volt. Egy kemény témát sikerült felületesen kezelni. Valamint Jackson here problémáját is túlhúzták, hogy aztán az igazán fontos szálra (hogy ki az apja) ne maradjon idő.

A másik fő probléma, az természetesen az iskola váltás volt. A Moordale gimi egy igazi klasszikus gimnázium volt, ám a Cavendish sokkal inkább tűnt egy felvilágosult sulinak. Ez nem volt túl realisztikus, inkább egy idealizált képet mutatott. Az eddig megismert szereplők pedig két részre oszlottak. Az egyik csapat elment az említett Cavendishbe, a többiek másik suliba, amiből nem láttunk egy másodpercet sem.

Szerencsére a két kedvenc tanárunk beugrott egy rövid jelenet erejéig, és el is lopták a képernyőt a tetteikkel. Colin a bohókás természetével felüdülés volt, és a dal is jól illett az epizódhoz. Emily pedig ismét egy erős tanulsággal szolgált Maevenek, és tartotta benne a lelket.

A sok hiányzó viszont nem zavart. Azok közül, akik maradtak, érdekelt Adam, az apja Michael, Eric, Ruby és Otis története. Bizony, Maeve-é nem. De ne szaladjunk ennyire előre.

Röviden kitérnék Aimee szálára, ami nagyon felemelő volt, és egy súlyos témát sikerült könnyedén, de mégis helyesen bemutatni, valamint az abból való kilábalást. A kiabálós jelenet volt az évad egyik lelki csúcspontja. Otis anyukáját, Jean nehéz volt nézni, mert ez a szülés utáni depresszió téma nagyon súlyos tudott lenni. Ellenpólusként megkapta a testvérét, de ez annyira nem jött be nekem.

Adam szála furán indult, de a farmos részek nagyon szépen illeszkedtek az ő fejlődésébe. A tinédzser, aki még önmagának se képes bevallani, hogy ki is ő, és mik az érzései. A teljes zűrzavar, miközben meg kell felelnie otthon a konzervatív felfogású apjának. A traktoros jelenet, és az utána való feladás érzés pedig fájóan ismerős volt. Pont ezért érdekelt, hogy az apjával hogyan alakul a kapcsolat. A feloldás kicsit gyorsan jött, de kettejük viszonya mindenképpen katarzist okozott.

Michael 4 évadon át leírt karakteríve az egyik legszebb, amit a sorozat végigvitt. És meggyőződésem, hogy nem volt teljesen tudatos az írók részéről. Szerintem az 1.évadban még nem tudták, hogy mit akarnak elmesélni az ő karakterével. De a kapuzárási pánik, az újrakezdés 50 felett, a megnyílás, és az apa-fiú kapcsolat újraépítése amennyire fájdalmas látványt nyújtott, annyira volt gyönyörű is.

Valamint amellett se menjünk el, hogy ennyire tökéletes castingot még életemben nem láttam. Amíg nem néztem utána, azt hittem, hogy Michael és Adam apa és fia a való életben is.

Az, hogy nem volt Eric szuperirritáló az egész sorozatban, az egy írói bravúr. Nagyon könnyen ripaccsá lehet tenni a nyíltan meleg karaktereket, de ahogy a Modern család is bemutatta, hogy miként lehet jól csinálni, úgy ez a sorozat is remekül egyensúlyozott vele kapcsolatban. Őszintén érdekelt, hogy egy fekete, homoszexuális, keresztény tinédzser hogyan találja meg a helyét a világban, és az, amiken átment (pl. 1.évadban a megverése) nagyon közel hozta a karaktert, annak ellenére, hogy alapvetően én szeretem távoltartani magamat az ilyen eltúlzott karakterektől. Nem tudom, hogy a színész érdeme, vagy az írók voltak ügyesek, esetleg a kettő együtt, de Eric az egyik legemlékezetesebb karakter lett a Netflix, de akár a televíziózás palettájában is. A keresztelős jelenet pedig húsbavágóan telitalálat lett.

Abban is biztos vagyok, hogy Ruby sem annak indult, amivé kinőtte magát a karakter. Az új iskolában már nem ő volt a sztár, nem azok a dolgok érvényesültek, amiben ő jó, ezért eleinte meg kellett küzdenie a beilleszkedés nehézségeivel és a magánnyal. A WC-s jelenet, amikor bent ülnek Michaellel ebédidőben, bennem is fájó emlékeket szakított fel. Nem történt ilyen, de ismerem az érzést. Szerintem mind ismerjük.

Ez az évad is gyönyörűen bemutatta, hogy bizony Otis sokkal jobban működik együtt Rubyval, mint Maevevel. Én az évad előtt szurkoltam, hogy ne jöjjenek össze Maevevel, és látva, hogy milyen szálakat kapott, gyakorlatilag feleslegesnek éreztem a karakter záró szezonban lévő jeleneteit. Teljesen külön mozgott a többiektől, és amikor haza is tért, akkor sem nagyon kontaktált mással, mint Otisszal és Aimeevel. Nyilván nem lehetett kihagyni az évadból, hiszen többek közt vele indult a sorozat, de bennem nem okozott volna hiányérzetet, pláne azok után, hogy tudjuk mi lett a karakter sorsa. Az pedig, hogy Otis és Maeve külön utakon jártak a 4.évadban, és végül nem jöttek össze, az egyik legrealisztikusabb dolog, ami történhetett.

A 4.évad valóban nem ütötte meg az előző évadok szintjét érzésre, de kellett a sorozat kerek egészéhez, és nem bántam meg, hogy megnéztem. A vége pedig akármennyire is keserédes lett, ez pont így volt jó.

A sorozat érdeme, hogy bár egyik kapcsolat sem hasonlított a másikra, semmilyen értelemben, mégis szinte mindenkinek tudott szólni, mindenki meg tudta benne találni azt, ami hozzá szólt. Tinédzserek, felnőttek, nemi beállítottságtól függetlenül. A végére már nagyon túlzónak éreztem főleg a queer részeket, de akiket az érdekelte, ők is jól szórakozhattak. Nem került a kedvenc sorozataim közé, de nagyon sokszor feelgood volt, és szerintem megismételhetetlen, amit a Sex Education bemutatott, és az öröksége még jó darabig fennmarad.

Ui: A szinkronért is jár egy pacsi, mert ennyi fiatal színészt és színésznőt magyarul castingolni emberes feladat lehetett, főleg annak szellemében, hogy nyílt titok, mennyire hiány van a fiatal szinkronhangokból. Számos új hangot ismerhettem meg, és az utolsó évadban még Falusi Mariann is egy jelentős szerepet kapott, ami amennyire furcsa volt, annyira jól illeszkedett a karakteréhez.