A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi – Vége az 1.évadnak

“Egy csak rossz útra térít. Kettő megoszt. De a három egyensúlyt alkot.”

A Gyűrűk Ura gyermekkorom legmeghatározóbb fantasy trilógiája volt. És akárhányszor újranézem, nem tud veszíteni ebből a státuszából. Néhány effekt kivételével még mindig elképesztően jól néz ki, köszönhetően annak, hogy amit tudtak, elkészítettek, és kevés CGI-t használtak. Ellentétben a Hobbit trilógiával, ami rettenetesen műnek érződött, és csak egyszer láttam őket, moziban pedig ráadásul csak az első részt.

Ezek után nem csoda, hogy kétkedve álltam a Hatalom Gyűrűi sorozathoz, amit ugyan vártam, lévén a legdrágább sorozat, amit a Prime Video eddig készített, de nem voltam lelkes. Féltem, hogy a mai trendeknek megfelelően a Hobbitban látott látványt viszik tovább, amivel elveszítettek volna, hiába jó a forgatókönyv. Szerencsére nem így történt. Tökéletesen illeszkedett a Gyűrűk Ura látványvilágába, a karakterek működtek, a zene ennél jobb nem is lehetett volna.

A tovább mögött már spoileres leszek, de főleg a karakterekről fogok írni, mert ő köréjük épült a történet. Előre jelzem, hogy egyik könyvet sem olvastam, még a Gyűrűk Urát sem. Tudom, szégyellem is magam emiatt.

A történet a Másodkorban játszódik, Morgoth legyőzése után. Beindultak a változás fogaskerekei, egy utód kezd körvonalazódni a homályban. Ez az utód, akit Sauron néven emlegetnek, megöli Galadriel testvérét. Miközben a népe a háború végét ünneplik, a tünde megfogadja, hogy felkutatja Sauront és bosszút esküszik ellene. Közben az égen átsuhant egy üstökös, és érkezett valaki.

Galadrielen bukhatott volna el a sorozat, de tökéletes volt a casting. Egyrészt nagyon hasonlít Cate Blanchettre, másrészt jól is játszotta a karaktert, hiába nem hasonlított ahhoz, akit mi a Gyűrűk Urában megismertünk. Erősek voltak a jelenetei, jók voltak a párbeszédek, és megvolt a vibrálás a mellé rakott Halbranddal. Összességében tehát elbírta a hátán a sorozatot.

Ha már Halbrand. Eleinte csak azért tűnt ő fontosabb szereplőnek, mert Zámbori Soma lett a magyar hangja. Ebből arra következtettem, hogy vagy merész a szinkronrendező, és ilyen ismert hangot mellékszereplőnek oszt, vagy ő tényleg kiemelt szereplő lesz. Utóbbi jött be. Nagyon élveztem az ő jeleneteit is. A rejtélyt, ami körüllengte. A harci tudása már-már felért egy tündéhez. Miután kiderült, hogy ő Sauron, így már érthetővé is vált. Egyébként sejtettem, hogy ő lesz, de a tippjeim közt szerepelt, hogy ő lesz az egyik Nasgul, mondjuk az Angmari Boszorkányúr is. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan lesz az a Sötét Úr, akit láthattunk a filmekben és hogyan épül fel Délfölde, illetve most már Mordor.

A gyaplábúak szála csak az Idegen miatt volt érdekes. De valljuk be, a hobbitok is emiatt voltak nézhetők a Gyűrűk Urában. Ott is több tippem volt, hogy ki lesz az égből pottyant ember, köztük Saruman is, de a ruhája, a varázslatok és a gyaplábúakhoz való hozzáállása miatt egyértelmű volt, hogy ő lesz Gandalf.

Szerintem ezek a karakterívek remekül lettek felépítve, még ha sokan azt is sérelmezték, hogy túl kiszámítható volt. Nori és Poppy (akit nem értem, hogy miért nem fordítottak le Pipacsra, ha már egyszer mindenki más nevét lefordították) nekem nagyon Frodo és Samu hangulatúak voltak. Pláne Nori szemei idézték meg a gyűrűhordozót.

Az előbb említett szál tehát nem nyűgözött le, ellenben a törpökével. Tudniillik én nem szimpatizáltam velük soha, se a Gyűrűk Urában, se a Hobbit filmekben. Itt viszont az egyik legérdekesebb világként tudták őket bemutatni. Amiről Gimli mesélt a filmekben, hogy micsoda pompázatos az életük, azt itt tökéletesen bemutatták. A rideg sziklák közt mégis melegséget, barátságot, és komoly tradíciókat éreztem. Elrond és Durin barátsága pedig legendás. Imádtam a jeleneteiket, az elmélkedéseiket.

Arondir és Bronwyn szerelmi szála pedig csak azért zavart, mert elvileg ilyenre nem volt példa egészen Aragorn és Arwen szerelméig. De amúgy az is szép volt, és szurkoltam nekik. Kár, hogy Bronwyn fiának, Theonak a szála kimaradt ziccer marad számomra. Bár még lehet belőle valamelyik ismert karakter, de véleményem szerint neki kellett volna belehelyezni a kardot a kőbe, ami után kitört a Végzet Hegye.

Az orkok talán még soha nem voltak ennyire félelmetesek. Ezért pedig nagyon hálás vagyok, mert az uruk-hai-ok után nehéz volt bemutatni úgy ezt a fajt, hogy veszélyt jelent, de itt minden pillanatuk magukban hordozta a feszültséget.

Lehetne még írni Numenorról, mert fontos szerepe volt az évadban, főleg Miriel változása kapcsán, de igazából bennem sok nyomot nem hagyott. Egy köztes térnek éreztem, hogy jó jó, de térjünk vissza Középföldére. Mert bizony a világ kinyílt, láttuk, hogy mi van a tengeren túl, és ezt nagyon élveztem. Visszacsempészte az izgatottságot a már ismert univerzumba.

Az első gyűrűk megalkotása nagyszerű katarzis volt, és a vulkánkitörés is. Én elégedett voltam az 1.évaddal, élvezettel is néztem, ám a hosszukkal nem tudtam megbarátkozni. De ez manapság már csak így van. A minőség és a látvány kifogástalan, viszont hiába voltak unalmas részek, nem tudok emiatt haragudni, vagy lejjebb pontozni a sorozatot.

Pontosan azt, sőt talán többet is kaptam, mint amire számítottam. Lehet még tovább emelni a szintet, mert van hová, és szerintem fogják is, csak adják meg neki az esélyt a nézők, és a türelmet az 5 évadhoz, amire az írók készülnek.

Ui: Az introt viszont egyszer megnéztem, de utána mindig átugrottam. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert szerintem unalmas, és túlnyújtott. Jó, hogy van főcíme, ami amúgy nagyon Trónok Harca beütésű, de nekem ez most nem jött be.