Hála az égnek! Ez nem a Paradicsom volt, hanem maga a pokol. Az egész sorozatot igazából nem tudom miért néztem végig. De az biztos, hogy ez után a szenvedés után könnyebben fogok már bármi mást is kaszálni. Szerettem a Brickleberryt. A mai napig viccesnek tartom, jók voltak a karakterek, és pont annyira lépte át a határt az undorító, és alpári humorban, amennyire kellett. Na a Paradise PD, mivel streamingre készült, nem finomkodott. Mindenkibe beleállt, túltolt mindent, és telibe mutatta az összes nemiszervet.
Bevallom ezt az utolsó évadot már csak azért néztem végig egy esős hétvégén, mert le akartam zárni a sorozatot, és írni akartam róla egy lezáró kritikát. Mert pozitívumot nem nagyon tudnék felsorolni. Ahogy láttam a többi kritikát, mindenkinek mellément.
Bevallom, nem hittem, hogy a sorozat, de főleg, hogy én eljutok eddig. A 2.évad nagyon nem jött be, de mivel antológia, ezért maradtam, és a 3.évad be is jött. A 4.évad, ami a Végidők alcímet kapta, lehet, hogy tényleg a végső évad lesz, lévén az utolsó pillanatban elhalasztották a tévés premiert, a tulajdonosok pedig durva költségcsökkentéseket eszközöltek, amik eléggé kaszára utaló jelek. Szerencsére HBO Max-ra a meghirdetett dátumban megérkezett, magyar felirattal.
Update: Azóta sajnos lekerült HBO Max-ról is. Ez nem túl jó előjel, és valószínűleg nem is fog érkezni hetiben egy darabig.
Ezúttal a poszt-apokaliptikus filmeket parodizálják ki a készítők. Egy Mad Max-szerű világban játszódik a történet, ahol megelevenedik a Terminátor, de más világvégével kapcsolatos kikacsintásokat is kapunk.
Egyértelmű, hogy továbbra is Daniel Radcliffe és Steve Buscemi viszik a hátukon a sorozatot. Az ő jeleneteik továbbra is fantasztikusak, a közös jeleneteikben pedig érezhetően van kémia. Előbbi most egy Sid nevű magányos vándort alakít, akinek van egy felesége is Freya hadúrnő, Geraldine Viswanathan személyében, Buscemi pedig egy Morris Rubinstein nevű ocskaság kereskedő, akinek ráadásul egy hologram a felesége.
Minden évadban azt láttuk, hogy Radcliffe és Viswanathan karakterei valamilyen úton-módon összejöttek, de most legalább ez az alapszituáció.
Egyelőre a legjobb jelenetek mégis a maradék két állandó szereplőié voltak. Karan Soni, mint Freya rokona, partiarc Terminátort alakítva, és Jon Bosst ezúttal sem kímélték az írók, ő most egy emberi kutyát alakít, teszem hozzá nagyon viccesen.
Továbbra is jó poénnak tartanám, hogy a sorozat végén kiderülne, hogy ők öten végig csak Isten játékát játszották alternatív univerzumokban. Sajnálom, én nem tudok elszakadni ettől az isteni csodatevős száltól, mert azt nagyon szerettem, és szerintem hihetetlenül ötletes is volt.
Fogalmam sincs, hogy milyen irányt akar venni az évad, hiszen Sid és Freya letelepedésén kívül nincs semmi céljuk egyelőre a karaktereknek, de majd a hetek folyamán kiderül, hogy hogyan akarnak ezúttal csodát tenni.
Nem volt rossz tehát a kezdés, de például az előző évadé jobban tetszett. Ettől függetlenül heti maximum 20 percem mindig lesz rá, és ezekért a színészekért meg is éri, ha csak pár jó pillanatot hoznak.
A Netflix aranytojást tojó tyúkja a 4.évadra érte el a csúcsát. Legalábbis számomra. Sok minden értelmet nyert az előző 3 évadból, és minden szinten hozta a maximumot.
Bevallom, én az 1.évadot nagyon nem szerettem. Szerintem az első 4, de talán 5 rész rém unalmas és lassú volt, de valahogy mégis átszenvedtem magam rajta. A 2.évad volt eddig a kedvencem, mert már történtek olyan események is, amik nem csak alapozták, de tovább is vitték a történetet, és emellé a sötét tónus is megmaradt. A 3.évad talán pont ezért nem volt számomra olyan erős, mert bár ez sokkal fogyaszthatóbb volt, mint az előzőek, mégis a csili-vili világ, az erős színek, és a pozitívabb hangulat miatt elvesztette a báját.
A 4.évad ugyan részben ezt vitte tovább, de mégis vissza tudott hozni valamit az első 2 évadból, miközben elkezdtünk válaszokat kapni szinte mindenre. Nem volt tökéletes ez az évad sem, de nagyon közel járt ahhoz. Ahogyan a négy párhuzamosan futó főbb történetet vitték, és végül találkoztak a végén, azt nagyon profin csinálták. Igaz, lehetett volna egy-egy szál gyorsabb, eseménydúsabb, illetve néhány karakter találkozhatott volna korábban is, de a végére így minden a helyére került.
Akkor csapjunk a lovak és a spoilerek közé (annak számítanak még?) a tovább után! Jobb később, mint soha.
A crossovernek és a The Walking Dead romló színvonalának köszönhetően úgy döntöttem, hogy visszaszállok a spin-offba, és az évadnyitó meglepő módon csont nélkül bejött. Habár nem írtam minden héten az epizódokról, de elégedett voltam a látottakkal. Az új karaktereket szépen építgették bele a történetbe, érdekelt is a sorsuk, bár a több idősávval annyira nem voltam kibékülve, valamint az ellenséggel sem. Logikát már rég nem akarok keresni a sorozatban, inkább csak élvezném.
12 rész ment le a Brooklyn 99 idei évadából és most egy több, mint 4 hónapos(?!) szünetre megy a sorozat. Az a helyzet, hogy rá is fér, hogy a csapat pihenjen, mert amit idén láthattunk, az eléggé gyenge volt. Igen, rögtön így belecsapok a közepébe. Nem köntörfalazok. Bele-belenézek a korábbi évadokba, amit a Viasat délután ismétel, és sokkal jobb szórakozást nyújtott akkor a sorozat. Szerencsére a félévad finálé dupla része adott némi reményt, hogy van még szufla Jakeben és a csapatában.
negyedikfalblog.wordpress.com 