A felmelegített sorozat már nem olyan finom, avagy 2017 a rebootok éve

24: Újratöltve, Szökés 5.évad, Válaszcsapás 6.évad, de akár mondhatnám a Twin Peakset, sőt a Kacsameséket is szélsőséges példaként. Kétség kívül úgy érezhetjük, hogy a 2017-es év a televíziózásban a rebootok, vagy a feltámasztások éve volt. Én az első 3 említett sorozatot követtem nyomon idén, mivel mindhárom anyasorozata nagy kedvenc volt számomra. Érthető okokból sajnáltam, amikor elkaszálták őket, és titkon reméltem, hogy valamikor folytatják majd őket. Így is lett. De a végeredményt látva azt mondom, hogy talán mégsem kellett volna. Egyik sem úgy sült el, ahogy azt fejben elképzeltem. Régi recept, régi hibákkal, rég elunt történettel. Még a Válaszcsapás volt a legközelebb a pozitív végeredményhez, abból viszont nem láthattuk a teljes évadot egyelőre. A tovább mögött részletesen kifejtem, hogy mi bajom volt ezekkel a sorozatokkal, ugyanis meglepő módon más-más hibákat követtek el, amik könnyűvé tették számomra a kedvenceimtől való végső búcsút.

Haladjunk időrendi sorrendben, vagyis a 24: Újratöltve (24: Legacy)-val kezdem. A Live Another Day után úgy éreztem, hogy a 24 már csak akkor tudna megújulni, ha Jacket leváltanák. Meg is kaptam idén ezt a verziót, de úgy tűnik, jelen esetben nem ez volt a probléma. Hanem minden más! Örültem, hogy visszatért John Cassar, aki a 24 fénykorában rendezett számtalan epizódot, és neki köszönhetnek a rajongók rengeteg egyedi húzást, például a rángatózó kamerát, amit ide is átültetett. De nem kellett volna. Rettenetesen átestek a ló túloldalára, és ez nem csak itt volt érezhető. Szabályosan szédültem egyes jeleneteknél. Be kell látni, hogy ennek a felvételi stílusnak az ideje lejárt, és most már a stady camet kell előnyben részesíteni. Emlékezzünk csak a Viszkis nyitójelenetére. De ha csak ennyi probléma lett volna a Legacyval, akkor abszolút pozitív lett volna az összkép. De sajnos az írók is visszatértek, akik újra és újra bebizonyították korábban, hogy nem tudnak megújulni. Ezúttal sem sikerült nekik. Hétről-hétre olvashattátok, hogy mennyire elvesztettem a lelkesedésem az évaddal kapcsolatban, pedig én nagyon akartam szeretni, és folyamatosan kerestem a kapaszkodókat. De egyszerűen mindig a rossz megoldást választották az írók. Örültem, mert nem volt végre tömegpusztító fegyver, de egy az egyben visszakaptuk az eredeti 1.évadot, csak más szereplőkkel. Pedig rengeteg potenciál rejlett még ebben a bugyuta évadban is. Én 10 évadnyi fan-fictiont írtam, ami Magyarországon játszódik, és legalább 4 évad olyan, amit nem láttunk még képernyőn. Kapásból a kiberterrorizmus. Minimálisan érintették korábban, de teljes évadot nem építettek erre a napjainkban igen fontos témakörre. Szóval a 24: Legacy semmi újdonságot nem mutatott, abszolút kiszámítható volt, nem csoda, hogy a FOX elkaszálta a közepes nézettsége ellenére is. (Most állítólag jogi dráma formájában akarják újjáéleszteni a sorozatot, de az már nem lesz ugyanaz. Ettől függetlenül én hülye még mindig reménykedek, hogy valami újat, frisset kapok.)

Újabb feltámasztott FOX sorozathoz érkeztünk a Szökéshez. Volt még potenciál a történetben, de bármennyire is fájt, jó volt az eredeti lezárás. Itt sem volt semmi meglepő, pontosan az történt, úgy negligálták a Prison Break legvégét, ahogy arra számítani lehetett. Áthelyezték a történetet a Közel-Keletre, megint szökni kellett, nem is húzták sokáig magát az akciót, de valahogy mégsem működött. Pedig volt Michael, Lincoln, T-Bag, sőt még Sara is. Haladt a történet, a közepén borzasztóan vontatottan, pedig csak 9 részről volt szó, ellenben az utolsó 2 rész, ami ismét az USA-ban játszódott, visszaadta a régi Prison Break életérzést. És ezért hálás vagyok. Itt is volt rángatózó kamera, ami ugyanolyan pocsék volt, és nem is illett a korábbi PB évadokba. És a színvilág. Ez is teljesen elütött az előzőktől. Ezek és a történet lapossága, időhúzása az, ami a probléma volt. Konkrétan annyira untam, hogy az utolsó 4-5 részt összevártam és úgy néztem meg. Ami ebben az esetben az évad felét jelentette! Nem hiszem el, hogy nem tudtak kitalálni 9 pörgős, feszült részt! Köszönöm az emlékeket, köszönjük a sztori lezárását, de tényleg nem kérünk többet. Wentworth Miller már kijelentette, hogy neki ezzel vége, ezzel szemben Dominic Purcell még csinálna egy évadot, amit az instagramján be is lengetett, majd a FOX gyorsan cáfolta. Inkább ne… (Egyébként az volt a tervem, hogy minden héten írok erről is, de képtelen voltam. És még az évad végén sem.)

Végül a Válaszcsapás 6.évadához érkeztünk el. Minden héten írok erről is, tehát sok újdonságot nem tudok mondani itt. A lényeg, hogy az 1.rész után mondtam, hogy nem lehet helyettesíteni Scottot és Stonebridget, de azért reméltem, hogy igen, azonban 5 rész után belátom, hogy tényleg nem lehet. Nem működnek a karakterek, nincs köztük kémia, a történet gagyi és lassúcska. De tény, hogy itt is érdekelt, hogy a két főszereplő miatt néztem a sorozatot, vagy a történet és a rendezés miatt. Hát a szereplők miatt.

Összességében tehát rájöttem, hogy meg kell tanulnom elengedni a kaszált sorozatokat, mert évek múltán már nem működnek úgy, ahogy régen. Nagyon ritka eset az, amikor egy szériát feltámasztanak és utána jobb, vagy legalábbis ugyanazt a szintet tudja hozni, mint fénykorában. Ezt pedig idén a kedvenceim révén kellett megtapasztalni. A 24 tett sorozatfüggővé, ahogy a Szökés is rásegített erre. A Válaszcsapás pedig szimplán egy tökös, izgalmas, kreatív, élvezetes akciósorozat volt, de most már nem az. Ideje új sorozatok után néznem, és elengednem a régiek kezét…