A későn érkező: A Szökés – Ilyen volt az 1.évad

Három nagy meghatározó sorozat van az életemben. Kettőről már volt írás (24, Smallville), de a harmadikról egyelőre nem. Legalábbis az 5.évadon kívül, hiszen annak létezését szeretném inkább letagadni. Bizony a Prison Break, vagyis magyarul a Szökésről van szó. Emiatt a sorozat miatt döntöttem a mérnöki pálya mellett, mert Michael Scofield ennyire nagy hatást tett rám.

A Disney+ra induláskor felkerült a sorozat, úgyhogy nosztalgiából bele akartam nézni, de azon kaptam magam, hogy elképesztően élvezem, és magába szippant még ennyi idő távlatában is a sorozat. A tempó, a karakterek, és a 10 percenkénti mini-cliffhangerek. Ráadásul az évad közepén is mertek olyan dolgokat húzni, amiket manapság csak szezonfinálékban látunk. És nem éreztem egyetlen jelenetet sem feleslegesnek. Minden karakterépítő pillanatnak jelentősége volt. Hát csodálkozik bárki, hogy számomra a 2000-es évek volt a sorozatok aranykora, nem a mostani évek?

A történetet szerintem nem nagyon kell ecsetelni. Lincoln Burrowst vádolják az alelnök öccsének megölésével, ezért halálbüntetést kap. Michael Scofield, az öccse pedig megpróbálja megmenteni úgy, hogy megszökteti a börtönből, miközben Lincoln ex-barátnője Veronica Donovan, jogi úton próbálja megmenteni őt.

A szökés menetének felépítése nagyszerű. Minden részben agyeldobós csavarokkal (néha szó szerint csavarokkal) halad előre a terv, és tényleg mesterien van kitalálva. Nyilván nem tökéletes, és vannak benne logikai butaságok, és a sztori kedvéért asszisztálnak egyes szereplők, főleg a börtönőrök, hogy haladjanak az események, de mégis annyira szépen van felépítve, hogy egyáltalán nem zavarnak ezek.

A csapat bővülése néhol nagyon erőltetett, és semmiből érkezőnek jött. De Fernando Sucre bevétele a szökésbe érthető volt, hiszen Michael cellatársa. John Abruzzi kellett a bönrtönmunka és a repülőgép miatt, amivel el tudnak menekülni. Charles Westmoreland (avagy D. B. Cooper) a pénz miatt kellet. De a Zsebes, aki ellopta sokszor a showt, őt értem, hogy azért kellett beleírni, hogy legyen kivel feszültség, és ne csak jó emberek legyenek a csapatban. Benjamin Franklin egy szemét alaknak nézett ki az elején, majd az ő karakterét is, ahogy Sucre-ét is, mosdatni kezdték, hogy hát nem is annyira rossz ember, csak egy áldozat. A kisgyerek, vagyis David Apolskis és a Zakkant gondolom csak a jó-rossz arány felborítására szolgált.

Ami meglepő, hogy a kinti szál is mennyire jó, és nem érződik feleslegesnek. A kivégzés elhalasztásakor pedig egyenesen értelmet is nyer Veronicaék ténykedése. Az pedig, hogy szép lassan kiderül, hogy mekkora összeesküvés húzódik meg a háttérben, már-már 24-es magasságokba emeli a sorozatot. Csak most, ennyi idős fejjel jöttem rá, hogy Terrence Steadman halála tulajdonképpen azért kellett, hogy a testvére, vagyis az alelnök, meg tudja nyerni az elnökválasztást, hiszen több pénze lett így. Vagyis tisztára mosott pénzzel akart előnyhöz jutni.

Ami feltűnő volt, hogy miként változott az időjárás és a színészek haja/szakálla. Elvileg Michael áprilisban került a börtönbe, és május 11-én kellett volna először kivégezni Lincolnt. Ennek ellenére volt olyan rész, amikor havas volt a börtön. A szakállal kapcsolatban pedig Abruzzira gondoltam, aki a 11. és 12.rész között növesztett hirtelen egy nagyobbat. Nem beszélve Michaelről, aki a megőrülésekor hirtelen megnövesztette az addig mindig tökéletesre nyírt haját, és borostája is lett.

Még egy pár sor Paul Kellermannról, aki ha megjelent a képernyőn, mindig harang kondult. Könyörtelen ügynök, aki itt méltó ellenfele volt az ügyvédeknek. De ugye tudjuk, hogy Mahonne megjelenésével ezen is tudtak egy szintet emelni. És Kellermann társánál Dannynél gyönyörűen szimbolikus volt, hogy végig sötét zakóban volt, de amikor áttért a jó oldalra, akkor világos színű lett az öltözete.

Körülbelül három részre tudnám osztani az évadot. Az első 7 rész iszonyúan erős volt, ott szórtam a 8 és 9-es pontszámokat. A második rész a 8.résztől indul, ott érezhetően visszavett tempóban és zsenialitásban a sorozat, de még így is bőven élvezhető volt. A 13.rész volt a válaszpont, ami felért egy szezonfináléval. Nem is csoda, hiszen eredetileg tényleg ez lett volna a finálé, de a hatalmas siker miatt még 9 részt berendeltek. Ennél a résznél próbáltak először megszökni, meghalt Danny, de előtte kiderült, hogy Steadman él, és Lincolnnak már csak 24 órája maradt hátra. Az utolsó harmad pedig a maradék 9 rész volt. Az már kicsit túl lett feszítve, és az elmegyógyintézetes szálat amúgy sem kedveltem soha.

Összességében tehát felüdülés volt újranézni a Szökés 1.évadát, és már értem, hogy régen miért rajongtam érte ennyire. Valahogy nem tudják a mai sorozatok ezt elérni nálam. Persze, a minőség jobb lett az idő előre haladtával, de valahogy nincs annyi lényegi történés, mint amennyi itt volt. Az is igaz, hogy sokszor túl lettek írva ezek a sorozatok, ahogy a Szökés is, hiszen ennyi esemény elképzelhetetlen a valóságban, de ezért néztük a sorozatokat. Hogy lássunk olyan dolgokat, amik a valóságban nem történhetnek meg.

Úgy tervezem, hogy folytatom a 2.évaddal, hiszen abból jóformán semmire nem emlékszem. Remélem tudja tartani az is legalább az élvezhető szintet. Szeretnék eljutni a 4.évad végéig, hiszen a 3.évadot a Sona börtönnel én nagyon szerettem, és a 4.évad eleje a Scylla utáni hajsza is minden részre tartogatott valami izgalmat.

Ui: Meglepődtem, hogy mennyi valódi káromkodás volt a szinkronban. Régen ez fel sem tűnt. Márpedig logikus, hogy egy börtönben nem csak irgum-burgum, meg “a francba” szavakat használnak az elítéltek.