All or Nothing: Arsenal – Ilyen volt az 1.évad

A Prime Video immáron harmadik alkalommal követte nyomon egy angol profi klub egy szezonját, míg összességében ez volt tizenharmadik ilyen évad. Eleinte amerikai fociról forgattak, de az utóbbi időben inkább már futball klubokra specializálódtak. Legutóbb pedig az Arsenal 2021/22-es szezonját követték végig Daniel Kaluuya narrálásában.

Egy újabb szeletet ismerhetnek meg belőlem a blog olvasói, hiszen a 24, a Smallville és a Szökés után itt van az Arsenal is. Nem hittem, hogy valaha írni fogok róluk a blogon. Ők a kedvenc focicsapatom a 2003/04-es szezon óta, ennek pedig köze lehet ahhoz, hogy veretlenül nyerték meg a bajnokságot, másrészről pedig ez volt az első teljes szezon, amit végig tudtam nézni, mert akkor kötötték be hozzánk a Sport1-et.

A Prime Video nem is választhatott volna jobb szezont, hogy végig kövessék a klub egy évét. Előtte sem volt izgalommentes évük az Ágyúsoknak, de ami ebben az idényben történt, arra nehéz jelzőt találni. Volt néhány pillanat, amire azt gondoltam, hogy ez előre meg volt írva, annyira fordulatos volt. Kaptunk drámát, katarzist, mély- és tetőpontokat, sőt még egy árulót is, ha lehet így fogalmazni egy átigazolás kapcsán.

Nem láttam eddig egyik másik All Or Nothing évadot sem, de lehet, hogy érdemes lenne belenézni, mert érdekes volt belátni a kulisszák mögé, és mostantól máshogy tekintek erre a klubra. Azt látom már, hogy ez nem csak egy játék, hanem az életük a játékosoknak, csakúgy, mint az edzőnek és a stábnak. Ez pedig hatalmas terhet rak a vállukra. Vagy az egész napjukat az edzőközpontban töltik, vagy meccsnap van. És így zajlik az életük. Edzés, meccs, taktikai felkészítés, játékospszichológiai beszélgetések. Lehet, hogy ez csak az Arsenalra jellemző, akik a legfiatalabb átlagéletkorral rendelkező csapat az angol első osztályban, a legfiatalabb managerrel, és ezért ez a sok átbeszélés, de lehet, hogy minden nagy klubnál ez így működik.

Az Arsenal idénye úgy kezdődött, hogy az egyik legtöbbet költötték el új játékosokra, és ennek ellenére 3 vereséggel, rúgott gól nélkül kezdték a szezont. Ha pedig a negyedik találkozón is kikaptak volna, akkor meglehet, hogy a sorozat talán az edző kirúgásával kezdődött volna. Láthattuk, hogy a szurkolókban mi játszódott le, hiszen a meccsek előtt és után is voltak velük interjúk. Bepillanthattunk a függöny mögé, hogy mi volt az öltözőben, hiszen be volt kamerázva mindig, még az idegenbeli meccseken is.

Beszélgettek Artetaval, és a játékosokkal, akiket sokszor gyanúsan jól választottak ki, hogy kire kell majd figyelni a meccsen. Példának okáért Holdinggal beszélgettek, hogy milyen érzés, hogy nem kap elég játéklehetőséget, aztán pont a következő meccsen beállt és gólt is rúgott, majd az utána következő meccsen kiállíttatta magát. Lehet, hogy utána beszélgettek vele, és jól lett összevágva, de az is lehet, hogy profi volt a stáb, mindenesetre ez érdekesen jött ki.

Az egyik legkulcsfontosságúbb szála a szezonnak, amiből sajnos nem láttunk olyan sokat, az az Aubamayang incidens. Új szerződést kötött az idény előtt, rekord fizetést kapott. De hogy mi vezetett oda nála, hogy a klub felbontotta a szerződését, és 1 perccel az átigazolási ablak bezárása előtt eligazoljon, az csak árnyaltan lett bemutatva. Mindenesetre hihetetlen dráma volt, feszült pillanatokkal.

Én örülök, hogy elkészült, mert voltak olyan játékosok, akik közelebb kerültek hozzám, megértettem, hogy kik ők és miért ilyenek. Mindazonáltal további kérdőjelek jelentek meg a fejemben bizonyos játékosok kapcsán, akiket kívülállóként nagyra tartunk, de valahogy ebben a sorozatban szinte, vagy egyáltalán nem vállaltak szerepet (Partey). És hogyan és miért lett Martin Odegaard a csapatkapitány? A sorozatból egyértelműen az látszott, hogy Xhaka a csapat szíve, lelke, és ő veszi hátára a srácokat, ha baj van. (Erre a szezonra már meg is kapta a kapitányi karszalagot.) Azt is érdemes hozzátenni, hogy Odegaard a szezon előtt nemtetszését fejezte ki a forgatással kapcsolatban, így őt vélhetően ezért nem nagyon láttuk.

Az abszolút csúcspontok viszont egyértelműen Mikel Arteta, az Arsenal managerének meccsek előtti beszédjei. Számos motivációs történet lett a szurkolók közt máris klasszikuss. Elég csak annyit írnom, hogy az agy-szív rajz, vagy a villanykörte. Hihetetlen beleéléssel, és tűzzel irányítja a klubot, és azt hiszem ahogy a szurkolók, úgy a riválisok is elismerik, hogy jó kezekben van a jövő.

Nagyon jól volt megvágva, ami nem csak erre a jelenetre, hanem az egész sorozatra jellemző volt. A képi világ és az atmoszféra teremtés is első rangú volt. A bevágások az edzésekről, a rövid jelenetek az ebédlőből, a központból, mind mind hozzátettek, hogy közelebb érezzem magam a klubhoz.

Három részletben (kétszer 3 részt, és egyszer 2 részt) adták ki, és nem biztos, hogy jó választás volt ez így. Mivel a 3. és a 6.epizódok valahogy gyengébbnek érződtek, és emiatt a várakozási faktor lecsökkent. Mondhatni csalódás volt, hogy két jó rész után jött egy gyengébb rész. Érdekes, hogy néhol soknak érződött a nyolc epizód, de közben pedig sok mindent kihagytak. Ez pedig sajnos pont elég volt, hogy ne érezzem tökéletesnek a sorozatot. De azért minden évben tudnék egy ilyet nézni.

Az idény vége felé elmismásolták a meccseket, de mégis, annak ellenére, hogy egy drámai végjátékban az Arsenal nem jutott be a Bajnokok Ligájába, amely cél az egész idényüket meghatározta, és pont az utolsó fordulóban vesztették el ennek az esélyét, mégis valahogy a sorozat egy reménykeltő, pozitív kicsengést tudott adni ennek a nyolc résznek. Ami nem kis bravúr annak fényében, hogy a szurkolók, a játékosok és a stáb is egy hatalmas csapásnak érezték az ötödik helyet.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az Arsenalt, szeretik az angol focit, és azoknak a laikusoknak, akik szeretnének betekinteni a színfalak mögé, hogy hogyan is működik egy profi futball klub.

Azóta bejelentette a Prime Video, hogy a következő All Or Nothing évad a német nemzeti válogatottat fogja követni, akik most télen fognak nagy kihívás előtt állni a qatari futball világbajnokságon.