Mondta Isten a Supernaturalban. 2012, 2016 és 2020. Visszatekintve 4 évente jön egy olyan év, ami átrendezi a dolgokat. Végül is 2008-at is ide vehetjük, bár arra annyira nem emlékszem, csak egy-két dologra. Egy biztos, hogy a 2020-as év az egyik legnagyobb kihívást jelentette, és hatással lesz a következő évekre. Még a Mars-évének (2016) sem sikerült ilyen gyökeres változást elérnie. Na de nem megyek el asztrológiai irányba, mert nem értek hozzá. Inkább lássuk, hogy nekem milyen évem volt. Mindenki és mindenhonnét azt mondta, hogy minden 2020 hibája. De valóban? És tényleg csak negatív dolgok történtek? Egy biztos, megterhelő volt.
Idén is jelzem, hogy ez egy személyes bejegyzés lesz, nem fogok benne sorozatokról, filmekről, könyvekről írni, szóval csak az kattintson a továbbra, akit érdekel a 2020-as évem.
Kapásból januárban életem egyik, ha nem a legjobb koncertélményét tudom kiemelni, bár más nagyon nem is történt, de ez akkora volumenű volt, hogy nem is baj. John Williams, a mester, a Star Wars, Harry Potter, Reszkessetek, betörők!, Jurassic Park, Indiana Jones, Cápa… és még sorolhatnám egy egész poszton át, hogy mi minden zene fűzödik a nevéhez. Szóval ő koncertet adott Bécsben a bécsi filharmonikusokkal. Tökéletes párosítás, egy felejthetetlen élményben. Nem mondom, hogy a koncert maga tökéletes lett volna, mert őszintén szólva a vendég hegedűművésznő előadását nem tudtam értékelni, ráadásul pont a Hedvig témába “rondított” bele, de a többit, amit ismertem, azt imádtam. A videó konkrétan arról a koncertről van.
Februárban a hónapot egy Dumaszínház All Star előadással kezdtük, ahol Hadházi, Aranyosi és Janklovics léptek fel. Tudom, hogy sokan szeretik Hadházi Lászlót, de nekem kezd nagyon fárasztó lenni a humora. Természetesen Janklovics Péter előadása jött be a legjobban, aki megint varázsolt a looper géppel.
A hónap másik fontos eseménye, hogy nagyon ajánlották a szlovén farsangot, az ottani busójárást, ígyhát párommal egy hosszúhétvége keretein belül elutaztunk Ptujba, ahol egy fesztivál keretein belül összegyűltek és felvonultak a “busók”, hogy elűzzék a teret. Rengetegen voltak, hatalmas tömeg, kábé az aurámba álltak az emberek. Most már fura ebbe belegondolni. Egyébként készítettem videót az eseményről, picit vlogoltam is, most már ideje lenne megvágni és feltölteni, ugye?
Március első hétvégéjén felmentem a párommal Budapestre egy koncertre. Ezt csak azért emelem ki, mert utána viszont beütött a covid, és minden tervem törlődött. Kovács András Péter önálló estjére mentünk volna, de az már elmaradt. Március végén aztán lehetőségem lett a home officera, amivel éltem is. Érdekes megtapasztalás volt.
Egyébként ez a kialakult helyzet a legtöbb dolgomat megoldotta. Tudom, hogy fura, és groteszk ilyet mondani, de például a legnagyobb problémámra, az időhiányra azonnal megoldást jelentett. Az edzést se szerettem már, kezdtem tehernek érezni, és az edzőterem bezárásával ez is megoldódott.
Az a helyzet, hogy áprilisban semmi nem történt. Akármennyire is kerestem, kutattam, nem történt semmi. Van ilyen, és volt is már ilyen hónapom.
Májusban aztán szépen elkezdtek beindulni az események. Visszanyitott a fodrász, így 3 hónap után ismét le lett vágva a hajam. Én ennek nagyon örültem. Majd barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, és találtunk is egy tökéletes lakást. Végül pedig a szüleim új kutyát szerettek volna, és kiválasztottuk az új “ördögfiókát”.
Júniusban megtettük a most már mondhatni szokásos túrát a zalaszántói sztúpához. Jó volt feltöltődni, és egy új malat is szereztem, ami azóta is megvan. Érdekes módon az előző pont az egyedül repülésemkor oldódott fel. Ugyebár a mala segít oldani bizonyos dolgokat. Nekem például a repüléstől való félelmemet. Én picit szkeptikusan álltam a dologhoz, hogy a fel- és levételtől gyengül el a kötés, de míg tavaly 3 hónap alatt felbomlott, úgy idén már 7 hónapja hordom. Érdekes. A hónap végén volt egy szentivánéj-utó, mivel magát a rendezvényt nem lehetett megtartani, ezért 1 héttel később kisebb verzióban más néven rendezett programot a város. Ugyanúgy egymás hegyén-hátán voltunk.
Júliusban életemben először láttam a Jurassic Parkot (tudom, shame on me) ráadásul moziban. Már régóta szerettem volna, ha a mozik régi filmeket is újra vetítenének, és erre most sor került. Folytatni kéne ezt a szokást. A hónap közepén leugrottunk 1 napra a Balatonhoz, hogy aztán a hónap végén 2 napos ráadást tartsunk Tihanyban.
Augusztus 1-jét tehát Tihanyban töltöttem, ahol a barátnőmmel nyaraltunk, és megnéztük a Kék Szalagot, valamint bejártuk a várost, felmentünk az apátsághoz, ahol a cukrászdában elképesztően finom dolgokat ettünk. Egyszer tényleg érdemes kipróbálni az édesszájú ínyenceknek. Hazatérésünk után kipróbáltuk a városban nyílt lézerharc termet, ami végre egy olyan sport, amit élvezek, és hajlandó vagyok mozogni. Sokat! A hónap két szomorú híre, hogy 1 héten belül elpusztult a kutyánk, Benji (pontosan 12,5 éves volt, és beteg volt, valamilyen szinten megkönnyebbülés lehetett számára, de hiányozni fog a pajtim, akivel gimnázium elejétől kezdve együtt nőttünk fel, és végigkísért az életem talán legmeghatározóbb szakaszában), valamint egy régi általános iskolás haverom meghalt (nem covidban), akivel életem első forgatását csináltam. Sajnálom, hogy húztam-halasztottam a találkozót vele, mert már évek óta nem beszéltünk. Megható volt látni, hogy mennyien jöttek el a temetésére.
Ezután jött a szinte véget nem érő születésnap. Felköszöntés, aztán Budapest, ahol kipróbálhattam, hogy milyen egy Boeing 737-essel felszállni, vezetni és letenni. Hihetetlen élmény volt! Ezután Bozsokon egy határmenti étteremben is vacsoráztunk, a hét zárásaként pedig elmentünk Sárvárra, ahol a Tankcsapda korlátozott számú ember előtt, szabadtéren tartott egy koncertet (végre!). Szóval idén sem maradt el a szokásos rock, csak ezúttal nem decemberben vettem részt rajta.
Szeptemberben a városba hazaköltöző barátommal mentünk bowlingozni, részt vettünk a Slágerszimfónián, ami a jól ismert slágereket és a klasszikus zenét ötvözve adott ki egy nagyszerű élményt. A hónap végén pedig végre a tavaszról elhalasztott Bödőcs Tibor fellépését is meghallgattuk. Nem ez, vagyis a “Kolera a vackor csoportban” volt a legjobb előadása, de hozta a kötelezőt.
Októberben ahogy kezdett szép lassan minden visszazárni, úgy fogytak a programok és az élmények is. Sebestyén Balázs ellátogatott a városba egy pódiumbeszélgetésre, és Kovács András Péter (a kedvenc humoristánk) tavaszról elhalasztott előadását, az Apróbetűs részek-et is végre átéltük. Mondjuk nem sokon múlt, mert másfél héttel később megint letiltottak minden rendezvényt. De mi jól szórakoztunk!
Forrás: Traccs facebook
November csendesen telt, mindaddig, amíg olajcsere nem történt az autón. Pár nappal később egy apró hiba miatt, aminek a javítása régóta húzódott, elvittem szerelőhöz, ahol a kocsi megadta magát, elszakadt a vezérműszíj. De ha már ott volt, akkor minden apró hibát kijavíttattam velük. Igen, sokba került, de most legalább tudom, hogy rendben van az autó, és mi másra, ha nem erre költsük a pénzt?
Végül decemberre már semmi nem maradt. Szerencsére? Bár decemberben volt egy Zoom-os előadás a regényírás alapjairól, aminek a folytatása januártól indul, szintén online, és az oktató azt ígérte, hogy jövő karácsonyra akár el is készülhet a résztvevők első könyve. Ezen kívül a páromtól karácsonyra egy kreatív írás tanfolyamot kaptam, úgyhogy nincs visszaút. 2021-ben rá kell állnom az írásra. Ahhoz pedig gyakorlás kell. Ezért remélem, hogy ehhez a bloghoz is több kedvem lesz jövőre. Be van készítve több poszt vázlata is, többek között a Supernatural évad- és sorozatértékelője, csak őszintén szólva lusta voltam megírni. Egy online focis játék havi magazinjának is rovatírója és szerkesztője vagyok. Írnivaló tehát van dögivel, csak kedv nincs mindig. Sőt, többnyire nincs. De olvasni legalább van. Apropó, ha már olvasás.
Amit még kiemelnék az évből, hogy 6 könyvet olvastam el. Tudom, hogy sokan felvonják a szemöldöküket, hogy csak? De a 2019-es nullához képest, ez határozottan nagy előrelépés. És már most 10 könyv be van készítve a következő évre. Könnyebbek (Arséne Wenger életrajzi könyve, Anthony Horowitz további könyvei, Nemere, stb.), és nehezebbek is (Frei – Bábel). Valamint 4 The Walking Dead képregényt is elfogyasztottam. Direkt haladok velük lassan, mert aaannyival jobb, mint a sorozat, hogy ezt alaposan ki kell élvezni. Szerencsére még sok van hátra.
Még annyit ide a végére, hogy véget ért idén a Homeland (óó de micsoda jó szezonnal!), a Strike Back, a Modern család és a Supernatural is. Jövőre nem tudom mit fogok nézni.
Nem ígérek meg semmit jövőre, nem is tervezek semmit, meglátjuk hogy alakul a világ sorsa. Egy biztos, hogy 2021-ben egy új kezdet fog jönni.
negyedikfalblog.wordpress.com 