Strike Back: vége a 8.évadnak. És a sorozatnak is. Megint.

Akkor harmadjára is búcsúzzunk el a (2.évad óta) amerikai-angol koprodukciótól. Néhol rögös volt az út, de összességében úgy érzem, hogy megkaptuk a tökéletes akció-ponyvasorozatot. Eleinte csak egy főszereplőnk volt, John Porter személyében, akit Richard Armitage alakított, de méltó társa volt Hugh Collinson, akit Andrew Lincoln formált meg. Ő egyébként ezután a sorozat után kezdte el forgatni a The Walking Deadet.

Porter menekülését követően lépett színre a Scott-Stonebridge páros, akiket Aprics László zseniális rendezésének köszönhető csak „pajtiknak” hívtak, ha már egyszer így hívták egymást a magyar szinkronban. Az ő történetük azt hiszem tökéletesen le lett zárva, és szerencse a 6.évad fináléjában még egyszer felbukkantak, hogy életjelet adjanak magukról (és hogy megadják azt a lökést az új csapatnak, ami végül kirántotta őket a gödörből).

Ha pedig már megemlítettem a harmadik generációt, akkor ideje megnézni, hogy miként ért véget az ő lezáró évadjuk. Elöljáróban azt elmondhatom, hogy a 6.évad után (amit szeretnék elfelejteni, és lassan sikerül is), a 7.évad már elég élvezhető szintet hozott, és ezt a korrekt színvonalat a 8.évad is tovább vitte, sőt, egy ponton még meg is ugrotta azt, hogy aztán a végére inkább legyek hálás annak, hogy megtörtént a befejezés, mert az nem volt méltó a sorozathoz.

Innentől a 8.évad történetét fogom spoilerezni.

Az elejétől fogva tudták az írók, hogy ez lesz a befejező évad, úgyhogy ennek értelmében nem kímélték a karaktereket. A szokásos világmegmentős sztori mellé behoztak egy mellékszálat, amit a végső részekre futtattak ki. Végig kaptunk egy-két szeletet a szokásos epizódokban, hogy a dupla fináléra csúcsosodjon ki a bosszúhadjárat.

Mert ugyanis az évad első két részében a 20-as részleg egy albán maffia családot próbált megállítani, akik üzletet akartak kötni egy terrorista testvérpárral, pontosabban azért, hogy egy halálos vírus értékesítéséből meggazdagodjanak. A Demachi család pechére a 20-as rájuk talált, és Mac végzett Edonnal, aki a család feje volt. A megüresedett pozícióját aztán a fia, Loric próbálta átvenni, de túl fiatal volt. A háttérből az édesanyja, Arianna irányította, akit Ivana Milicevic alakított, megjegyzem remekül. Kaptunk már ilyesmi történetszálat a 4. és az 5.évadokban is. Egy félresikerült akció miatt vérbosszút esküsznek a csapatra, de ennyire személyes talán még sosem volt a revans. Nem véletlenül lett „Vendetta” az alcíme a szezonnak.

A terrorista fenyegetés talán nem is volt annyira hangsúlyos szál, annak ellenére, hogy Zayef és Mahir félig-meddig elérte, amit akart. Szerintem a 8×05 az évad legjobbja volt, de talán a sorozat legjobb epizódjai közt is emlegethetjük. Elég sűrű volt, de mindenkit remekül mozgattak, volt akció dögivel, ekkor éreztem úgy, hogy megérett mindaz, amit az előző 2 évben próbáltak kipréselni az új csapatból. A müncheni támadás sokkoló volt, a vágatlan jelenet parádés (egyébként Novin is kapott egy vágatlant, ahogy minden évadban, amikor szerepelt), és a végén Mac lelövése rátett minderre egy lapáttal.

Ezek az események inkább egyfajta katalizátorai voltak a sztorinak, de főként a karakterekkel foglalkoztak, ez pedig végre közelebb hozott mindenkit a nézőkhöz. Elsősorban Macből kaptunk elég sokat, ami speciel engem eleinte zavart, de végre árnyalták a karakterét, és nem csak egy szürke katona volt a sok közül. Bár ezt el is mondta, hogy nem tud semmi mást felmutatni az életben, csak azt, hogy teszi a dolgát katonaként. Majd jött a 6.rész, amiben Mac hattyúdalát nézhettük, amiben a szürke hétköznapokkal nézett szembe, immáron családapaként, de a múlt itt is kísértette. Ám végül kiderült, hogy ez mind csak a fejében játszódott le. Neki nem az élete pergett le a szemei előtt az utolsó percekben, hanem az az élet, amit soha nem tudott élni. Valamint láthattuk az első olyan akcióját, amikor ölnie kellett. Az érdekesség, hogy itt tiszteletét tette Chris Ryan, akinek a könyve alapján készült a sorozat.

Novinnak is hasonló problémája volt, mint Macnek. 19 évesen úgy döntött, hogy katona lesz, ez pedig meghatározta az egész életét. Egy tinédzserkori tett befolyásolta a jövőjét. Egyébként belegondolva az ő magánéletéről sem tudtunk meg nagyon semmit. Megtudtuk róla, hogy badass, és jó katona, de semmilyen magánéleti szálat nem kapott. Talán a 6.évadban a számítógépes sráccal. Ő volt a csapat lelkiismerete és a tiszta lelke miatt sokszor őrlődött. Egy civil véletlen lelövése miatt (amivel sajnos nem foglalkoztak később), majd Mac és végül Chetri halála miatt.

Wyatt ebben az évadban a rossz útra tért katona szerepét kapta. Annyi simlis dolgot tett, és el is árulta a csapatát a CIA kedvéért, hogy szinte biztos voltam benne, hogy ő nem fogja túlélni a finálét.

Ha már az utolsó két epizód, akkor ideje erre is rátérni. Nekem ez az utolsó rész nem ütött. Eleve ott kezdődtek a problémák, hogy Coltranet egy börtönbe csukták, ahol négy hónapot töltött. Nem akarom elhinni, hogy ennyi idő alatt nem tudták megszöktetni onnét. Aztán hirtelen sikerült, hogy egy utolsó nagy balhét szerveztek, amivel lenullázzák Arianna Demachi vagyonát, aki mily’ meglepő egy beépített orosz ügynök. De a nő egy duplacsavarral átverte a 20-as maradék tagjait. Kicsit egyébként untam, hogy valahogy mindig sikerült oda kifuttatni a történetet, hogy az oroszok az ellenség. Kivéve Zarkova, bár ő is egyszer egyik oldalnak kedvezett, egyszer a másiknak.

Szóval a 20-as az életüket kockáztatva meglopta Ariannat, de hiába. Az utolsó reményük is elszállt. Annyira szép lett volna, ha ott az erdőben Novin az utolsó védőbástyaként feláldozza magát a srácokért, de ehelyett időt ugrottunk már megint, és egy szimpla pisztolylövéssel lezárták azt a szálat is. Novin, Wyatt és Coltrane túlélte (egyébként ő az első olyan „főnök”, aki túlélte az évadot és a sorozatot), hiába kapták vissza az életüket, és mehet tovább a 20-as részleg, előbbi két katona nem folytatja tovább ezt az életét, így az ő történetük lezárult. Coltrane is kiszállhatott volna, és picit reménykedtem is, hogy a végén megjelenik Zarkova, és együtt élnek tovább álnéven, de ez elmaradt.

Az évad másik fénypontja az említett Katrina Zarkova volt, aki az én -és még sok másik kommentelő- szemében megtestesítette a tökéletesen eyecandy badass fogalmát. Szép, de nem annyira, hogy hiteltelen legyen, és emellett még katonaként is hiteles volt. Az a jelenet, amikor a mikrofont kopogtatva jelezte Coltranenek, hogy hova lőjön a mesterlövész puskával vakon, az eszméletlenül szenzációs volt! Ők ketten kaphatnának egy spin-off-ot.

Sok mindent lehetne még elemezni az évadon, például a 20-as részleg kitalálójának szerepét, vagy a CIA-s mellékszálat, aminek én sok értelmét nem láttam, de ez a sorozat nem a gondolkodásról szól. Itt minden felrobbant, és mindenkit, akit csak lehetett lelőttek. Közben pedig néha foglalkoztak emberi történetekkel, bemutatták a katonaság árnyoldalait is. A finálé utolsó jelenete pedig utat nyitott egy újabb reboot lehetőségére (amire kicsi az esély, tekintve, hogy a 8×03-as rész célközönségben 0.00-s rátát hozott). Bár én inkább egy végső lezáró filmet néznék meg Scott-tal, Stonebridge-dzsel, Novinnel, Wyatt-tel, Coltrane-nel, és Zarkovaval, de nem bánnám, ha pár év múlva kapnánk egy új csapatot. Csak annyit kérnék, hogy akkor gondolják át jobban a főszereplő karaktereket. Ennek ellenére én végig jól szórakoztam, úgyhogy mosollyal az arcomon intek búcsút a sorozatnak. Az 5.évad után úgy éreztem, hogy nézném még, de most már el tudom engedni.