Az Igazság Ligája kritika (Spoileres!)

Francba az értékelős oldalakkal, a kritikusokkal. Már sokadjára bizonyosodik be, hogy egyáltalán nem egyezik a véleményünk, és totálisan félre akarnak vezetni. Tudom, hogy sokaknál ez alaposan ki fogja verni a biztosítékot, de nekem ez a film jobban bejött, mint a Thor: Ragnarök. Habár itt is egyes karakterek túltolták a poénkodást, de nem lett elviccelve semmi komolyabb esemény. A lazaság túl lett tolva, és túl rövid volt ez a 2 órás játékidő, de voltak nagyon jó pillanatok, és főleg karakterek is. Spoileresen részletezem a gondolataimat a tovább mögött. De csak akkor kattints, ha toleráns vagy, mert én ezzel a filmmel kapcsolatban az voltam.

A legelső jelenet, hogy Supermant meginterjúvolja egy gyerek a telefonjával tutira Whedon ötlete volt. De sajnos egész egyszerűen nem tudom hová tenni azt. Ha mondjuk megválaszolta volna a kérdést, akkor lehetett volna egy mondanivaló, de el lett vágva. Így csak értelmetlen jelenet lett számomra.

Aztán jött az opening az “Everybody Knows” zenére, és nekem ez nagyon bejött. Iszonyú hangulatos volt, és jó volt a dinamikája is. Habár a film előtt is hallottam már ezt a számot, a film alatt valahogy jobban működött. Utána jött egy Wonder Woman akciózás. Ebben a filmben valahogy jobban működött Gal Gadot Csodanőként, mint a saját filmjében. Közelebbinek éreztem. De ez már így volt a Batman Superman ellenben is. És természetesen most is kiemelték a női idomait. Gondolok itt a bőrnadrágos hátsó felvételre. (Értitek hátsó hehe…) Vagy amikor érkezik a csapat, és a feneke van a kép egyik oldalán teljes szélességében, és mellette a többiek. Engem nem zavar, mert mióta felszedett egy csomó izmot és kilót, azóta élvezetesebb nézni, mint anno a Halálos Iramokban. Még annyit, hogy olyan volt, mintha ő lett a csapat anyukája, csak sajnos ezt a végén egy mondattal ki is mondatták vele, hogy az is tudja, akinek addig nem esett le. Ilyenekből kevesebbet, köszi.

A történetről nem is akarok sokat írni egyelőre, maradjunk még mindig a karaktereknél. Számomra Ben Affleck még mindig nem hiteles Batman, főleg ilyen fiatalos Alfreddel, aki meg pont működik számomra a maga fura módján. Aquaman szerintem még soha nem volt ennyire menő, mint most. Jól tették, hogy dobták a képregényes formát, mert Jason Momoanak nagyon jól állt ez a fajta szerep. A piálós, hullámokkal tarkított lassított jelenet pedig az egyik kedvencem tőle. Victor Stone, vagyis Cyborg karakterére én azt a szót használtam, hogy McGuyver. Kicsit kihúzó volt, de ő volt a számítógépes srác. Amit nem értek, hogy miért nyilatkozták korábban azt, hogy őt gondolják a film lelkének. A tagok közül talán ő volt a legsemmilyenebb, de végül sikerült közelebb hozni őt is hozzám. Ha kapna egy élő szövetet a fém vázára és az önálló filmje hackeres lenne, akkor lehet, hogy meg is nézném.

És elérkeztünk Barry Allenhez, vagyis Flashhez. Számomra Ezra Miller ellopta a showt. Pofátlanul jól hozta a szerepet. Lehet, hogy ha nem lett volna a CW-s Flash sorozat 2-3.évada, akkor nem írnám le ezt, de az van, hogy ő jobb, mint Grant Gustin. És mea culpa, én is húztam a számat és fogtam a fejem, amikor hallottam a castingot Ezra kapcsán, de ez betalált. Valahogy ilyennek kéne lennie Flashnek. És azok a fejek, amiket vágott! Számomra ő volt a film lelke.

Supermant is feltámasztották a halálból, és úgy érzem, hogy teljesen feleslegesen. Még meg is jegyzi valaki, hogy hagyni kéne békében nyugodni. De nem, Brucenak mindenképpen fel kell támasztania, mert nélküle semmit nem érnek. Ráadásul a BvS végén látható pillanatot, a lebegő földdel teljesen figyelmen kívül hagyták. Cserébe Lois és Martha jelenetei nagyon jók és érzelmesek voltak. A Daily Planetes beszélgetésük pedig meglepően jó volt. A káromkodós interjú pedig annyira Marvelre hajazott, hogy azt vártam, hogy a háttérben átsétál Stan Lee.

És ha már Clark anyja, vagyis anya. A film főgonosza a ‘Born to be wild’ megéneklője, vagyis Steppenwolf. Na jó, mégsem pontosan az, de ez a név minden, csak nem fenyegető. A három anyakövet akarja összegyűjteni, hogy ezzel átalakítsa a Földet a saját képére. Ami a BvS-nek Martha, az az Igazság Ligájának az anya. Roppantul kellemetlen volt.

Van még pár gondolatom a filmmel kapcsolatban:

• Sok mindent kimondtak, ami nyilvánvaló volt.
• Aquaman halas poénját kétszer is elsütötték, és ugyanúgy Bruce.
• Az, hogy Superman a feltámadása után ellenséget látott a Liga tagjaiban, ötletes húzás volt és látványos csatával járt. De Bruce és Lois is kiabálta a lebegő Supermannek, hogy “Clark!” miközben a háttérben ott álltak a rendőrök.
• Honnan tudta Bruce, hogy idegen invázió érkezik?
• Tetszett a kikacsintás a régi hibákra. Gondolok itt arra, hogy Superman törődik a civilekkel, nem mint a Man of Steelben és hogy a végső pusztító harcot egy elhagyatott(?) városban vívták.
• A színvilágról annyit, hogy fura volt ez a sok erős szín, a komorabb sötétebb BvS után.
• Ami viszont kifejezetten zavart, az az, hogy elkezdett a DC Marvelesedni. Ne! Könyörgöm, ne legyetek Marvel! Nem kell csak vidámság, boldog színekkel teli világ. Azt hagyjuk meg nekik. Én sötétebb tónusú filmeket szeretnék, mint például a Logan. Mennyire jól állt már neki. És most képzeljük el a kiöregedő Batmant egy ilyen filmben. Ugye, hogy milyen jó? Csak ne Ben Affleckkel, akinek a színészi tehetsége hagy némi kívánni valót maga után…
• A zene meg szólagatott a háttérben, de nem volt csapattéma. Nem tudom felidézni, hogy mi volt az Igazság Ligájának zenéje.

Ha újranézem ezt a filmet, akkor az csak a karakterek miatt lesz, amik szerintem el lettek találva, plusz az egymás közötti interakciók, bár néha sok volt, hogy mindenkinek volt egy egysoros poénja. Szóval nem értek egyet a kritikusokkal, vállalható alkotás lett, de azért csak érdekelne, hogy milyen lett volna a sztori, ha teljes hosszúságú játékidőt kap. Érezhetők rajta Whedon kézjegyei és egyben sajnos hibái is, de megadom rá a 6/10-et. Egy katasztrofális filmre készültem (már megint), de kikapcsoltam az agyam és jól szórakoztam.