“A későn érkező” címen olyan sorozatokról fogok írni, amik már mennek egy jó ideje, vagy már be is fejeződtek, de hozzám csak most jutottak el. Ilyen a 2001-ben indult Dokik is. Mivel még csak az 1.évad végén tartok, így nagy átfogó képet nem tudok adni a sorozatról, de sokan etalonként emlegetik, és pár rész után rá is jöttem, hogy miért.
A Dokik az egyetemről épp “szabadult” rezidensek életét mutatja be. A főszerepben John Dorian áll, akit mindenki csak JD-nek hív. Kivéve a Mindenest, de ő más tészta. Vele tartott a Szent Szív kórházba a legjobb barátja Christopher Turk is. Turk sebész irányba haladt tovább, míg JD nem (őszintén szólva nem tudom pontosan milyen orvos). A történet nagyon egyszerű, és ami kiemelendővé teszi ezt a sorozatot azok a karakterek.
JD narrálja a saját életét, és a legszórakoztatóbb része a szériának, hogy gyakran elkalandoznak a gondolatai. Mi nézők konkrétan látjuk, hogy mi zajlik le JD fejében, amik néha nagyon abszurd és elborult gondolatok. De különlegessé teszi a sorozatot és egyedivé. A másik kiemelendő karakter az egyértelműen Dr. Perry Cox. John C. McGinley annyira szemtelenül és piszok jól hozza ezt a karaktert, ami nálam már a sorozattörténelem legjobb karaktere díjat érdemli. Mindenki Dr. House-ért van oda, pedig Dr. Cox előbb volt, és hasonló a két személyiség. Csak valahogy az ő karaktere kedvelhetőbb, emberibb. És olyan frenetikus mondatokat raknak a szájába, amit még tökéletesebbé teszi ezt az embert.
A többi szereplő is egyedi és megvan a maga személyisége, de ők kettejüket kellett kiemelnem. Bakker, a 2000-es években milyen jó karaktereket tudtak írni anélkül, hogy bármi extrém, vagy kirívó lett volna bármelyikükben is. Mondjuk a Mindenes olyan, aki annyira jól hozza a szemétkedő figurát, hogy az már néha nekem fáj.
Bevallom sokáig ódzkodtam a sorozattól, úgy gondoltam, hogy csak egy újabb tucatkomédia, amit a Comedy Central éjjelente vetít, de egy-kétszer kényszerből megnéztem, és adtam neki egy esélyt az elejétől kezdve. Bejött! Olyan a csapat, mint egy osztály. Megvannak benne a leosztott szerepek, és mindez át van ültetve a felnőtt életbe, ahol sokszor fájdalmas döntéseket kell meghozni. Már most szembetűnő, hogy mennyire reálisan kezelik a halál kérdését, és elvileg ez a továbbiakban csak még jobban el lesz mélyítve. A 9.évadról sok jót nem hallottam, sőt, a pontszámai is borzalmasak, úgyhogy mondjuk, hogy még több, mint 7 évadnyi Dokik van előttem, amit felfedezhetek, és ennek nagyon tudok örülni.
negyedikfalblog.wordpress.com 