A Viszkis kritika

Mindenek előtt azt tudni kell rólam, hogy nem igazán szeretem és ebből kifolyólag nem is nézek magyar filmeket. Nagyon nagy ritkán teszek kivételt. Legutóbb még 2015-ben láttam a Liza, a rókatündért, és az tetszett, de azóta nem nyúltam hazai műhöz. Még a Kincsemhez, pedig abban elvileg szerepelek és még látszódok is (majd ha megjelenik, megkeresem magam és kivágom a képet). Ezúttal viszont elég erős és személyes indíttatásaim voltak, hogy megnézzem Antal Nimród filmjét, és mennyire jól tettem. Alig várom, hogy újrázhassam!

Természetesen hallottam már a Viszkis rablóról, de úgy a hátterét a történteknek, hogy mi miért, mikor és hogyan zajlott, arról semmit nem tudtam. Egyszerűen túl fiatal voltam akkoriban, hogy érdekeljen, vagy felfogjam. Elég rossz hetem volt, és nem akartam otthon a négy fal között ülni, úgyhogy az Igazság Ligája után azonnal beültem erre a filmre. És basszus, ez a film kilométereket vert arra a hollywoodi “blockbusterre”. Én magam sem hiszem el, de kilora megvett a film, lekötött, élvezetes volt, és a legnagyobb erénye számomra abban rejlett, hogy nem éreztem azt, hogy magyar filmet nézek. Antal Nimród jött, látott, rendezett és nyert! Nem csak engem, a mozikat is. Legalább kétszer annyian voltunk ezen a filmen, mint az előbb említett szuperhős-bohóckodáson. Tény, hogy azt már egy hete játszották, ezt pedig a premier hétvégéjén néztem, de valahogy más arányokra számítottam. Még a mellettünk ülő hölggyel is el tudtunk beszélgetni a film után a látottakról, de a közönségről majd később.

A történetről azt hiszem felesleges írni, meg úgy magáról a filmről is, ezt máshol már nyilván elolvasta, aki akarta. Inkább a saját tapasztalataimat írom le. Idén kezdtem csak bele a filmek nagy mértékű fogyasztásába, így nem mondanám magam nagy filmkritikusnak, csupán (ahogy a címben is szerepel) egy laikus értékelő vagyok, aki élvezi a jó filmeket, bár néha vajszívű vagyok és elnézek hibákat. A Viszkisnél nem kellett. Egy vágatlan jelenettel indul a film, ami azonnal a székbe is tapasztott. A werkfilmből tudtam meg, hogy stadycammel vették fel, és mennyire jó érzés ilyen szépen felvett dolgokat nézni. (Ugye 24 Legacy és a rángatózó kamerátok?!) A jelenet végén pedig nem kimerevítést vártam én sem, hanem elfeketedő képernyőt, vagy ha már úgy marad a kép, akkor arra kiírni a címet. De ez legyen a legnagyobb bajom.

A gyerekkorát bemutató rész szerintem a film gyenge pontja. Tény, hogy kellett, és jó helyen is volt elhelyezve, de lehetett volna feszesebb a tempója, mert nagyjából 20-30 perc ment erre rá, amit egy 2 órás filmnél sokallok. Az az érdekes, hogy annyira jól lett bemutatva és felépítve Ambrus Attila élete, és motivációja, hogy azon kaptam magam, hogy néha neki szurkoltam. Ami teljesen érthető, mert ő volt a film középpontjában. A film ezt is jól csinálta, hogy végig tudatta, hogy amit tesz, az helytelen, és nem lesz példakép, de mégis meg tudtuk érteni, hogy mit miért tesz. Ez a kettősség nagyon tetszett.

A rablások nagyon jók voltak, kár, hogy számomra keveset mutattak be. Lehetett volna egy montázs, ahol látjuk, hogy több bankot is kirabol. Így csak egyet-egyet emeltek ki. Az egyik megvalósítás, pontosabban az, amikor a Szalay Bence által játszott Viszkis “szemén át” láttuk a rablást, az kifejezetten tetszett, még ha kapkodónak is tűnt. A motoros jelenet kicsit nevetséges volt, de ez a magyar valóság. A karambolnál pedig ugrottam is egyet a székemben, annyira brutálisan és élethűen volt megmutatva.

A magánéleti szálra kanyarodjunk kicsit. A hokis részeket értem, hogy azért kellett bemutatni, mert az is az élete része volt, az volt úgymond a civil élete az alteregója mellett, de kicsit semmilyen volt. A szerelmi szálat sokan hibának mondják, mert nem mutatták be eléggé Kata karakterét, de ha abból indulok ki, hogy több nőből gyúrták össze, és ráadásul az egész filmet a Viszkis szemszögéből láttuk, akkor teljesen érthető, hogy miért csak ennyit láttunk belőle. Szerintem teljesen rendben volt. Ja és a végén Móga Piroska mennyire gyönyörű volt már. Sokkal jobban áll a színésznőnek a vasalt haj.

Nem tértem még ki a nyomozóra, akit Schneider “izzadt” Zoltán játszott, de őszintén szólva róla nem sok írnivalóm van. Juszt Lászlót többször is láttuk archív felvételeken. Ez egyrészt nagyon tetszett, másrészt többet vártam volna. Ugyebár a film végén a komplett letartóztatása az valós felvétel volt. Ha viszont annál ezt meglépték, akkor vártam volna több, mondjuk banki kamerás felvételt, ami tényleg az igazi Ambrus Attilát ábrázolja. Így a film vége kicsit kizökkentett, de örültem, hogy ezt a gondolatomat kitalálták, hogy kell bele a Viszkisről is archív.

És akkor a közönség. Egyrészt piros pont, hogy elég jól viselkedtek, mindenki csendben figyelte a filmet. Másrészt pedig nem értem azt a jelenséget, hogy amikor káromkodnak egy filmben, akkor miért kell nevetni. Értem, hogy valakinek az erkölcse nem helyesli az ilyet, de ne így reagáljunk már egy ilyen dologra. A magyar nyelv szépsége és egyben rondasága is a vulgáris kifejezések, ezt el kell fogadni, ez a film pedig kevesebb lett volna, ha kihagyják belőle. Olyan jeleneteken is nevettek, ami drámaian kellett volna, hogy hasson. Számomra az is volt, de néhány nevettek rajta. Érdekes megtapasztalás volt ez.

Erre a filmre nyugodt szívvel megadtam a 8/10-et. Remélem folytatódik ez a tendencia, és hasonlóan magas színvonalú és minőségű magyar filmek érkeznek a jövőben is a mozikba, és akkor sűrűbben fogok beülni rájuk. Hála ennek a filmnek, nagyobb érdeklődéssel várom a Kincsem DVD megjelenését.

Ui: Csőre Gábor tornatanár akart lenni gyerekkorában? Mert itt edző volt, az Aranyéletben tesi tanár, A mi kis falunkban meg fociedző.