24: 20 éve kezdődött a sorozat

“Terroristák az egyik elnökjelölt életére törnek. A feleségemet és a lányomat elrabolták, és lehet, hogy a munkatársaimnak mindkettőhöz közük van. Jack Bauer szövetségi ügynök vagyok. És ez életem leghosszabb napja.”

Minden egy kaliforniai elnöki előválasztással kezdődött, a többi már csak történelem. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez volt a sorozat, ami újraalkotta mindazt, amit előtte a tévézésről gondoltunk. Mint olyan sokakat, engem is ez a sorozat tett igazi junkievá. A 9+1 évadot (8 teljes és egy “fél” évadot, valamint egy rebootot) megélt széria forradalmit alkotott az osztott képernyős és valós idejű események bemutatásával, valamint a patika pontossággal megírt cliffhangereivel, ami miatt nem lehetett abbahagyni a nézését. Ez volt a 24, ami 2001. november 6-án kezdődött a FOX csatornán.

Története során természetesen sem a stáb, sem maga a sorozat nem maradt díjazás nélkül. Amíg műsoron volt, minden évben kapott Golden Globe, illetve Emmy-jelölést, kivéve 2008-at, mert abban az évben a forgatókönyvírók sztrájkja miatt nem volt új évad. Ebből a 203 jelölésből 70-et pedig bizony be is zsebelt; a Legjobb Televíziós Dráma, a Legjobb Színészi Alakítás, zene, hang, kaszkadőr, mellékszereplő, vágás és még sorolhatnám, hogy milyen kategóriákban. Összességében mondhatjuk, hogy a készítők mindent elértek a sorozattal, amit szerettek volna.

A főszereplő az ikonikus Jack Bauer, a Terror-Elhárítás szövetségi ügynöke volt, akit Kiefer Sutherland alakított. Rengeteget változott az évadok során mind kinézetében, mind játékban, mind személyi kultuszában. Ahogy szezononként nőtt a tét, úgy az eleinte családapa, aki csak vissza akarta kapni a családját, végül Amerika egyik legnagyobb és elpusztíthatatlan hősévé nőtte ki magát. A “Damn it” kifejezés pedig már szállóigévé vált a rajongók számára, de sokan a mai napig ővele azonosítják. (Sokszor mondták a rajongók vicceskedve, hogy „Jack Bauer for the president!”, hát tessék, a Designated Surivorben az lett!)

A CTU (Counter Terrorist Unit), vagyis a Terror-Elhárítás volt a 7.évad kivételével (mert akkor az FBI volt) mindig a fő kormányzati szerv, akik az aktuális terrortámadást meg akarták állítani, és megóvni a hazát. Ez többségében sikerült is. A CTU helyszíne az első 6 évadban Los Angeles volt, de utána láttuk a New York-i irodát a 8.évadban, a Live Another Day-ben a Londonba kihelyezett állomásukat, valamint a Legacy rebootban a Washington-i csapatot. Minden évadban más és más a probléma került terítékre, bár egy idő után úgy érezhettük, hogy ugyanazt látjuk, csak más köntösben. Sokan felrótták hibának, hogy nem eléggé változatos, de közben mégis új és új dolgokat találtak ki az írók. Láthattunk bosszútól kezdve atombombán át, biológiai- és vírustámadásig mindent. Mindeközben pedig nem egy elnököt elfogyasztott a széria, akiket vagy eltávolítottak a posztjukból, vagy eltettek láb alól.

Megkockáztatom, hogy a 24 volt az első sorozat, ahol az Amerikai Egyesült Államok elnöke fekete volt. Az első évad tulajdonképpen egy kis részben eköré a téma köré is épül. Ez ugyanis akkoriban eléggé furcsa gondolat volt, míg napjainkban elmondhatjuk, hogy Barack Obama nyolc évet is ült az Ovális Irodában. (Halkan megjegyzem, hogy a hetedik és nyolcadik évadban az USA elnökét Cherry Jones alakította, aki egyes vonásaiban eléggé hasonlít az elnöki posztért is versengő Hillary Clintonra. Akkoriban fel is rótták a sorozatnak, hogy burkoltan próbáltak hatni a szavazókra.)

David Palmer, akit Dennis Haysber játszott, az egyik legközkedveltebb elnök volt a szériában és a televíziós sorozatokban egyaránt. Karakteres figura, remek színészi játékkal, tökéletesen illett a szerepre. Akit még érdemes kiemelni, az az egyik utódja, méghozzá a Charles Logan elnököt alakító Gregory Itzint. Remekül játszotta ugyanis a kissé bizonytalan vezetőt, aki bármennyire is alacsony volt, mégis nagynak akart látszani. A rajongók is imádták gyűlölni, hiszen későbbi évadokban is viszont láttuk.

A 24 Jack Baueren kívül is tudott mindig nagyot alkotni főbb szereplők terén. Jack lánya, Kim állandóan bajba került a korai évadokban (puma!), amiért foghattuk a fejünket. Tony Almeida karaktere lett a legárnyaltabb és többször váltott oldalt a jó és a rossz között, mint bárki a sorozat történetében. Jack nagyjából két-három évadonként „elhasznált” egy barátnőt is. Szegényeknek nem volt jó soruk. Ahogy pedig az a sorozatban is elhangzott James Heller szájából, akihez Jack hozzáért, az előbb-utóbb meghalt. Ez persze nem volt mindig így, de elég sokszor sajnos igen. Bár ellenpéldát nem tudnék mondani.

A kivételek sorát erősíti Chloe O’Brian, aki az első számú kedvence volt a rajongóknak. Ő volt Jack jobbkeze, a számítógépzseni, aki nélkül főhősünk sokszor bajban maradt volna. De megemlíthetném még az első három évadból Cherry Palmert, akit imádtunk utálni. Számos nagyobb, ismertebb név is megfordult az évadokban, így láthattuk a jó, vagy éppen a rossz oldalon többek között Xander Berkeleyt, William Devane-t, Katee Sackhoff-ot, Freddie Prince Jr.-t, Anil Kapoor-t, Arnold Vosloo-t, Dennis Hopper-t vagy éppen Jon Voight-ot is.

Ha kedvenc évadot kellene választanom, akkor nehéz lenne a döntésem, ugyanis mindegyik valami miatt kiemelkedő. Igen, még a sokak által gyengének tartott hatodik évad is, mert mindenhol voltak hullámvölgyek. Egyébként az írók az egyik Comic Conon elárulták, hogy egy aktuális évad megalkotásakor nagyjából 17 epizódnyi történetet találnak ki, így a többit, azaz plusz hét részt fel kellett tölteniük mellékszálakkal, és időhúzással. Ezért kényelmesebb számukra a 12 részes formátum, ami a 24: Legacy-ban nem feltétlenül sült el jól.

És ha már 24: Legacy. A FOX csatorna úgy döntött 2016-ban, hogy feltámasztja a sorozatot, de ezúttal Kiefer Sutherland nélkül egy új szereplő történetét mesélik el. Új város, új szereplők, új veszély és rövidebb forma. Sajnos a színvonalat már nem tudták hozni, és a nézettség sem hozta még a korrekt szintet sem, úgyhogy Eric Carter (Corey Hawkins) története véget ért egyetlen évad után. Talán nem is baj. Indiában, épp az említett Anil Kapoor főszereplésével, megvették a jogokat, és két évad el is készült az eredeti alapján, bár jó pár változtatással.

Lehet, hogy a nosztalgia beszél belőlem, de tekintve, hogy az utóbbi 1 évben újranéztem az első 2 évadot kijelenthetem, hogy manapság kihalt ez az ilyen magas fordulatszámú, vérbeli akciósorozatok műfaja, amit én nagyon sajnálok. Amíg Kiefer Sutherland aktív, addig én reménykedek, hogy valaha készül egy végső lezáró film, habár a 9.évad végébe bele lehet magyarázni, hogy mi lett Jack sorsa, de úgy gondolom, hogy pont az Oroszországba való szállítása adna lehetőséget egy esetleges kettős ügynök történetszálra. Hiszen mi lenne nagyobb csavar, ha nem az, hogy Amerika hőse válna ezúttal az országa első számú terrorfenyegetettségévé. Erre kevés esély van, és látva a feltámasztásokat, lehet, hogy jobb is ennyiben hagyni a sorozatot, mert így marad meg szép emlékként.

20 éve kezdődött a Smallville

“Somebody save me”

Kevés meghatározó sorozatom van, és habár nem ez tett junkievá, de mégis kiemelt helyet foglal el a szívemben a Smallville. A sorozat 2001-ben kezdődött a TheWB amerikai csatornán és 2011-ben ért véget. Én először a TV2-n láttam, ahol 2002-ben debütált a régi jó vasárnap délutáni sorozat-maraton tagjaként. Nem emlékszem, hogy pontosan melyik részt, vagy hogy miért kezdtem el, de talán azért, mert régen is szerettem a Superman sorozatokat, azokon belül is a Lois és Clark – Superman legújabb kalandjait.

SMALLVILLE: Tom Welling, John Glover, Annette O’toole, Allison Mack, John Schneider, Kristin Kreuk, Michael Rosenbaum, Sam Jones III, 2001-2011. © WB

Akkoriban 1 éven belül jöttek szinkronnal az új sorozatok (a Supernatural is, aztán tudjuk, hogy a 3.évadra éveket kellett várni), aztán sajnos nem mindig váltak be, ezért sokszor éveket kellett várni a folytatásra. Bár a Smallville esetében tudták tartani a körülbelüli 1-1,5 éves lemaradást az odakinti vetítéshez képest, ami az ismeretlen nézettség tekintetében népszerű sorozatot jelenthetett. Emlékszem, hogy akkoriban nem volt internetem, és nem értettem, hogy az 1.évad végi cliffhanger után miért nem folytatódik a vetítés a következő vasárnap, és kétségbe voltam esve, hogy nem tudom meg mi történt a tornádóba belefutó Clarkkal.

Bizony számos olyan jelenet, epizód, vagy pillanat van, amire a mai napig emlékszem, és kiemelkedőnek találok. A sorozat ismerőinek szerintem elég csak ezeket megemlítenem: tornádó, szexuális felvilágosítás és a hőlátás, vörös gyűrű, bőrbebújt, a barlang, Lionel vaksága, az űrhajó robbanása, Lex megőrülése, vakság, boszorkányok, Clark és az amerikai foci, Shelby a kutya, a második meteorzápor, a karácsonyi epizód, a 100.rész vagyis az Elszámolás, a Fantom Zóna, tüsszentés, Lois ketrecharca, és még folytathatnám a sort, és biztos van olyan, ami nincs ebben a listában, de másoknak eszükbe jutott, nekem viszont ezek voltak a legemlékezetesebb részek. Egyébként az effektek meglepően jók voltak. A mai napig megállják a helyüket. Legalábbis az első 5-6 évadé. Utána érezhető volt, hogy csökkent a büdzsé.

Clarkkal együtt nőttem fel, hiszen amikor a tv-ben ment a sorozat, akkor voltam én is tinédzser, és imádtam a gimis hangulatot, amit a sorozat parádésan fogott meg, és sokszor szerettem volna én is ebben a világban élni. Ehhez a hangulathoz pedig sokat hozzátettek a tökéletesen választott zenék. Hiszen ez volt az a korszaka a sorozatoknak, amikor még a legkisebb átvezető jelenetekhez is licenszelt zenéket használtak (és mennyire jó is volt így). Született két lemez, amiben a legjobb zenéket szedték össze a sorozatból. Az egyik címe Talon Mix, a másiké Metropolis Mix lett. Clark pedig maga volt a színtiszta jóság, és egyben esendőség, amiben magamra ismertem, és ez is formált azzá, aki most vagyok.

Akiről érdemtelenül keveset beszél a sorozatszerető közösség, az Lex Luthor és az őt megformáló Michael Rosenbaum. Amit az írók és főleg a színész bemutatott személyiségfejlődés éveken át, arra még a Breaking Bad készítői is csak elismerően tudnának csettinteni. Ugyanis a sorozat kezdetén Lex egy, az apja árnyékában létező, botladozó gazdag ficsúr volt, de gonoszság nem igazán volt benne, annál inkább az apjában, Lionelben. A Smallville viszont szinte tökéletes adagolással fordította át a kettejük oldalát a jóról a rosszra, valamint fordítva. Rosenbaum 7 éven át építette fel azt a Lex Luthort, aki egyszerű emberként Clark legnagyobb ellenségévé nőtte ki magát, és ilyet nem sűrűn látni a képernyőn.

Még egy fő(bb)szereplőt kiemelnék, az pedig Chloe Sullivan, akit Allison Mack alakított. Habár az utolsó etapban csak félig volt főszereplő, mégis ő volt Tom Wellingen kívül az egyetlen, aki mind a 10 évadban szerepelt. A Clarkkal való kapcsolata sokszor bonyolult volt, igazi tini-dráma, de mégis egy erős karakterré és legfőbb szárnysegédjévé nőtte ki magát. Talán nem véletlen, hogy az ő mesélésére futtatta ki magát a sorozat. Kicsit ront az emléken, hogy azóta a színészőről sötét tettek derültek ki, így más megvilágításba kerül néhány dolog, de én mindig is külön tudtam választani a karaktert, az eljátszójától.

Említsünk még szót Erica Duranceról, aki újraalkotta Lois Lane karakterét, és számomra maga mögé is utasította az előtte és utána jövőket is. Egyszerűen ő volt a tökéletes választás. A jellem, a karakter, a színészi játék és az eyecandy. Eleinte irritáló volt, de még pont a határon belül, és szép lassan ő is beérett, vagyis benőtt a feje lágya, és elfoglalta a helyét Clark mellett, mint hű szerelme és társa. Pazarul alakították az ő karakterét is. Amikor megérkezett, nagyon nem illettek össze, de pont sikerült úgy irányítani mindkettejük jellemét Clarkkal, hogy végül megérkeztek egymás mellé.

Nekem minden páros évad tetszett jobban. A 2.évadban elkezdték a mitológiát mélyíteni, és a töltelék részek is érdekesek voltak, hiszen úgy tűnik rájöttek mik voltak az 1.évad hibái. A 4.évad szinte minden epizódja kiemelkedő volt, hiszen az utolsó gimis évükről szólt, és a finálé az egyik, ha nem a legnagyobb hatást gyakorolta a sorozatra. A 6.évad a fantomok üldözésével telt, és jól szórakoztam végig. A 8.évad volt a váltás szezonja, hiszen akkor kellett megnyírbálni a költségvetést, több főszereplő kiszállt, a licenszelt zenék elmaradtak, és az egész sorozat kapott egy low budget hangulatot, amit ugyan bánok, főleg, hogy nem lett látványosabb a főellenséggel vívott harc, de mégis érdekes volt látni a megújult Smallville-t. És a 10.évad méltó lezárást adott, a 200.rész pedig az egyik nagy kedvencem a sorozatból.

Köszönöm, hogy elkészült a sorozat, és még jobban köszönöm, hogy nem lett elkapkodva, és nem lett elkaszálva sem, így a végére értünk annak, hogy hogyan lett Clark Kentből Superman. Mindazonáltal az Arrowverseben láthattuk az utózöngéjét, hogy ez a Clark végül lemondott az erejéről, és halandó lett, hogy családot alapíthasson. Bevallom, először nagyon mérges voltam, de belegondolva ez volt számára a legjobb döntés, mert a Tom Welling-féle Clark ezt az utat járta, és efelé haladt mindig is.

A képek forrása: © WB

Ui: Volt szó róla, hogy Metropolis címen folytatják az eredeti szereplőkkel, erre azonban nem került sor, képregényben viszont folytatódott a Smallville. Most viszont Tom Welling és Michael Rosenbaum közösen elkezdték fejleszteni az animációs sorozatot, ami közvetlenül a sorozat vége után folytatódna. Reméljük lesz belőle valami.

Ui2: Remy Zero, a sorozat főcímdalát éneklő énekes cameozott a sorozatban, ahol szintén előadta a Save Me című számot.

Ui3: A Smallville 1.évada volt az első sorozat DVD, amit megvettem szinkronnal. Azóta is megvan, és rongyosra néztem a lejátszóban.

Retrospektív 2020 – Az eddig bejárt út

Mondta Isten a Supernaturalban. 2012, 2016 és 2020. Visszatekintve 4 évente jön egy olyan év, ami átrendezi a dolgokat. Végül is 2008-at is ide vehetjük, bár arra annyira nem emlékszem, csak egy-két dologra. Egy biztos, hogy a 2020-as év az egyik legnagyobb kihívást jelentette, és hatással lesz a következő évekre. Még a Mars-évének (2016) sem sikerült ilyen gyökeres változást elérnie. Na de nem megyek el asztrológiai irányba, mert nem értek hozzá. Inkább lássuk, hogy nekem milyen évem volt. Mindenki és mindenhonnét azt mondta, hogy minden 2020 hibája. De valóban? És tényleg csak negatív dolgok történtek? Egy biztos, megterhelő volt.

Idén is jelzem, hogy ez egy személyes bejegyzés lesz, nem fogok benne sorozatokról, filmekről, könyvekről írni, szóval csak az kattintson a továbbra, akit érdekel a 2020-as évem.

Retrospektív 2019 – Az eddig bejárt út

Itt van ismét az év vége, eltelt egy újabb “évad” (Erről tavaly bővebben írtam, hogy miért gondolok így rá.) Mi lesz veled blogom? Habár ősszel volt egy kisebb fellángolás, a blogot idén nagyon hanyagoltam. De ettől függetlenül ezt az összefoglalót minden évben megírom 2014 óta, és ez most sem maradhat ki.

Idén is felhívom a kedves olvasók figyelmét, hogy személyes bejegyzés következik, szóval akiket csak a sorozatok és filmek érdekelnek, azok nyugodtan görgessenek tovább.

A 2018-as év legjei

Kicsit lightosabb volt a 2018-as év mind sorozatok, mind filmek terén, azonban így is volt miből válogatni, amikor el kellett döntenem, hogy melyik elismerést melyik alkotás kapja. Előre jelzem, hogy csak azokat a filmeket és sorozatokat rangsoroltam, amiket láttam.

Először a sorozatok:
A legnagyobb pozitív meglepetés: The 100 1-2.évad
A legnagyobb negatív meglepetés: Strike Back 6.évad
A legjobb sorozatévad: Daredevil 3.évad
A legrosszabb sorozatévad: The Walking Dead 8.évad
A legjobb újonc: Tom Clancy’s Jack Ryan 1.évad
A legnagyobb csalódás: Paradise PD 1.évad
A legjobb férfi színész: Jensen Ackles (Supernatural)
A legjobb női színész: Claire Danes (Homeland)

Most pedig a filmek, ahol toplistát hozok a legjobbakról és a legrosszabbakról. (Csak a moziban nézettek.)
Legjobb 5 film 2018-ból:
1. Bosszúállók – Végtelen háború
2. Mission: Impossible – Utóhatás
3. Rossz versek
4. Ready Player One
5. Az első ember
(Igyekeztem változatosan összeállítani a top 5-öt. Ami fájó, hogy kimaradt: Deadpool 2)

Legrosszabb 3 film 2018-ból:
1. Felhőkarcoló
2. 22 mérföld
3. Tomb Raider
(Nem láttam idén moziban több rossz filmet, szerencsére.)

Köszönjük, Stan Lee!

Éljük a hétköznapi monoton életünket. Bejárunk dolgozni, eszünk, alszunk, szórakozunk, tanulunk, kapunk fájdalmat és szeretetet, gürizünk, haladunk a céljaink felé, mérgelődünk, belefáradunk, aztán villámcsapásként jön a hír, hogy elment a legenda.

Egy hullámvasút az élet, és mindig arra gondolunk, hogy velünk, mint egyénnel mi történik. Mit akarok én? Legfőképpen mások akarunk lenni, mint a többi 7,5 milliárd ember. Nagyon nehéz ebben a túlzsúfolt világban ezt elérni. De neki sikerült elhitetnie velünk.

“Thank you Stan Lee for making people who feel different realize they are specials.” – Seth Rogen

Aki nem értené, annak lefordítom. Seth Rogen tweetjében az áll, hogy “Köszönjük Stan Lee, hogy a kívülálló embereket rádöbbentetted, hogy különlegesek.” Még hogy egy ember nem képes megváltoztatni a világot. Dehogynem! Ez a Manhattenben született úriember olyat alkotott, ami milliók, sőt milliárdok életét változtatta meg. Rajongóvá tette az embereket. Érzelmeket váltott ki. Inspirált. Erőt adott. És mindezt úgy érte el, hogy megvalósította az ötletét. Biztosan rögös út vezetett eddig, és sokan tartották bolondnak, amiért mindenféle eszement dolgokat talált ki. De végigcsinálta. És megérte.

(Forrás: http://www.kait8.com)

Én a húszas éveim második felében járok, de ha végiggondolom az eddig életem, rá kell, hogy jöjjek, hogy Stan Lee mindig is velem volt. Fox Kids-en Pókember, Vasember, X-Men, az újságosnál a képregény-füzetek, a mozikban, tv-ben, a jelmezek farsangkor, halloweenkor. Olyat alkotott, ami maradandó és örökké itt lesz közöttünk. Lehet, hogy Stan Lee fizikálisan távozott közülünk, de valójában sosem fog elhagyni bennünket. Éppen ezért nem érzek fájdalmat, szomorúságot, hanem inkább örülök annak, hogy egy nagyon hosszú életet élt, rengeteget adott a világnak, és cserébe még több szeretetet kapott vissza. Azt hiszem ő megmutatta, hogy hogyan kell ezt az élet nevű dolgot csinálni. Utat mutatott az önmagukat kereső fiataloknak, erőt adott az elnyomottaknak, értékeket adott át, és közben szórakoztatott.

Köszönöm, Stan Lee, hogy megalkottad a Pókembert! Megtaláltam benne önmagam, és inspiráltál. Emiatt kezdtem el képregényeket rajzolni, majd történeteket írni, végül írni. Pókemberként ugráltam gyerekként a kertben, és elképzeltem, hogy én hálóhintázok New York utcáin. Több emberré váltam. És nem csak én, nagyon sok ember még.

Köszönjük, Stan Lee! Te voltál az igazi szuperhős a világban!

Tune Up 100.adás, avagy a világ legjobb filmje döntő

Körülbelül másfél éve kezdtem rendszeresen hallgatni a Tune Up névre hallgató podcastet, akik hasonlóan a Filmbarátok Podcasthez, a filmek szerelmesei, és adásról adásra kitárgyalják az aktuális filmeket, van, hogy sorozatokat is, és mindent, ami a filmekhez kapcsolódik (lásd filmzene). Ráadásul Ákos, az egyik tag, az én barátom, ő szerettette meg velem a filmeket, szóval őmiatta is hallgatom a csapatot, akik egyébként nagy karakterek mindannyian. Belevágtak egy embertelenül nagy projektbe, miszerint megpróbálták megtalálni a világ legjobb filmjét. Eléggé hosszadalmas volt a procedúra, jobbnál jobb vendég-műsorvezetőkkel, akik egyben zsűritagok is voltak, és a végére eljutottunk velük együtt a top 4 filmhez. És itt jön képbe a 100.adás, amit ennek eldöntésére rendeztek meg.

Az Ankert nevű helyen került megrendezésre az esemény, amit én már jól ismerek a sok Arsenalos kupadöntő nézés miatt. Délután 2 órára volt meghirdetve az esemény, de én már odaértem fél 1-re, és amikor bekukkantottam a rendezvény helyszínére, a hátsó részbe, láttam a betojt fejeket, ahogy izgalmukat palástolni próbálva rendezgették a termet. Tényleg nagy dolog egy ilyen podcast életében az, hogy személyesen találkozhatnak nagyjából 100 rajongójukkal személyesen. Fogalmam sincs, hogy én miként kezelném az ilyet, úgyhogy minden tiszteletem a srácoké. Maga a rendezvény számomra családias hangulatban telt, de én ezt szeretem. Lóri (és nem a The Walking Deades Lori) arcára is fény derült (aki ott volt látta, aki nem volt ott, az lehet, hogy soha nem fogja már). Csúszás volt, mert ránk szakadt az ég, pont abban a pillanatban, amikor Áki kimondta, hogy a Forest Gump NEM az egyik kedvenc filmje. Tökéletes időzítés az égiektől. Engem kicsit kidobott a döntő hangulatából, hogy a két al-döntő között megbeszélésre került a Jurassic World: Bukott birodalom, de ez is sajátjukká tette a műsort. Hogy mi lett a világ legjobb filmje, és mi volt a döntőn, azt egyrészt ezen a linken tudjátok meghallgatni, másrészt a továbbiakban el fogom spoilerezni, mert én is írok róla pár sort. Szóval csak az olvassa tovább, aki tisztában van az eredménnyel, vagy nem zavarja a végeredmény.

(A képen a Tune Up Podcast tagjai balról jobbra: Gáspár, András, Lóri, és a monitoron a NASA által kapcsolva Ákos)

A The Walking Dead 9.évad spekulációi

Bombaként robbant a hír, miszerint Andrew Lincoln kiszáll a sorozatból és a 9.évadban is csupán 6 részben fog szerepet vállalni (megjegyzem Lauren Cohan is ennyit vállalt). Ha ez a hír nem lett volna még elég, egy rajongó elcsípte Jon Bernthalt is a forgatási helyszínen, ezután megerősítést is nyert, hogy vendégszereplőként visszatér. Szóval kezdődhetnek a tippek, fan-teóriák, hogy mi fog történni a következő szezonban Rick kiszállásával, és Shane visszatérésével kapcsolatban. A legabszurdabb szituációkat felvázolom, de csak a tovább után, mivel valakik számára akár spoileres is lehetnek a leírtak.

Búcsúzunk a magyar FOX-tól

A mai nappal véget ért a magyar FOX rövid pályafutása. Őszintén szólva meglep, hogy egy csatorna kivonul tőlünk, miközben még a Comedy Central is új adót hozott létre, és jobban szaporodnak a csatornák hazánkban, mint eső után a gombák az erdőben. Ennek ellenére valahol megértem, hogy eltűnik, pontosabban online platformmá válik a FOX, mely FOX+ néven előfizetve lesz nézhető, mint a Netflix, az Amazon, vagy Magyarországról az HBO GO. Erre van kereslet, ezt megkockáztatják, és talán jobban be fog jönni.

Anno izgatott vártam a FOX érkezését, mert tudtam, hogy odakint azon megy a 24, és elég jó sorozatokkal reklámozta magát. 24: Élj egy új napért!, Álmosvölgy Legendája, és persze a The Walking Dead. De számomra ennyiben ki is fújt a csatorna. Hiába kezdték adni az Így jártam anyátokkalt, a Comedy Central Family szerintem jobban csinálta a darálós módszert, a napi több, hétvégén 10-15 epizóddal egymás után. Bár náluk nem HD, de még csak nem is szélesvásznú az első 6-7 évad képminősége, mégis szívesebben nézem ott a sorozatot. És persze nem elfeledendő, hogy egy 20 perces sorozatnál csak egy reklám van, míg a FOX többet is beszuszakolt, hogy életben tartsa magát. De nem sikerült. A Simpson családnak meg hiába van immáron 600-nál is több része (leírni is durva), engem nem érdekel.

Amit még megemlítenék a csatornával kapcsolatban, hogy anno soron kívül bejutottam a 24: Élj egy új napért! szinkronizálására. Az volt életem első ilyen eseménye, így elég feszélyezve éreztem magam, miután a kontakt magamra hagyott. De a megírt cikkemet mégsem ezért sztornózták, hanem mert volt két baki a sorozat szinkronjában, ami szimpla félreértés, vagy valakinek a hanyagsága miatt történt. Én hardcore 24 fanként felfigyeltem a bajra, de az átlagnézőnek fel sem tűnt, legfeljebb zavaró volt, plusz Yvonne Strahovski hangja nem Mezei Kitty volt. De azért mindenképpen hálás vagyok a lehetőségért, a cikk ki nem kerüléséért pedig kicsit csalódott, mert átfogalmazással és finomítással megjelenhetett volna.

Szóval szép volt, jó volt, ennyi volt magyar FOX. Több szerencsét a streamer piacon!