Igen, tudom, hogy a csapból is ez folyik, és most mindenkinek Pókember a kedvenc szuperhőse, de nekem tényleg! Ezért is osztom meg az előzetest. A 2000-es években hazánkban is megjelent “A Csodálatos Pókember (The Ultimate Spider-Man Vol.1.)” óta vagyok a rajongója, és a Tom Holland-féle Peter eléggé arra hasonlít, valamint a Hazatérés számomra a legszívesebben újranézett Pókember film. Szóval külön érzelmek fűznek a falmászóhoz.
A teaserről annyit, hogy láttunk benne olyat, amire számítottunk, és nem láttunk benne olyat, amire számítottunk, és remélem, hogy az utolsó pillanatig titokban is marad, hogy ki szerepel majd még a filmben. Mindezeken felül én úgy érzem, hogy megvezetnek bennünket ezzel a kedvcsinálóval. Nem tudom hogyan, de valami nem stimmel. Érzi a pókösztönöm.
Én ezt a “Nincs hazaút” magyar fordítást nem bírom megszokni. Miért nem lehetett “Nincs visszaút”?
Update: A tovább mögött nézhető már a szinkronos verzió is!
Éljük a hétköznapi monoton életünket. Bejárunk dolgozni, eszünk, alszunk, szórakozunk, tanulunk, kapunk fájdalmat és szeretetet, gürizünk, haladunk a céljaink felé, mérgelődünk, belefáradunk, aztán villámcsapásként jön a hír, hogy elment a legenda.
Egy hullámvasút az élet, és mindig arra gondolunk, hogy velünk, mint egyénnel mi történik. Mit akarok én? Legfőképpen mások akarunk lenni, mint a többi 7,5 milliárd ember. Nagyon nehéz ebben a túlzsúfolt világban ezt elérni. De neki sikerült elhitetnie velünk.
“Thank you Stan Lee for making people who feel different realize they are specials.” – Seth Rogen
Aki nem értené, annak lefordítom. Seth Rogen tweetjében az áll, hogy “Köszönjük Stan Lee, hogy a kívülálló embereket rádöbbentetted, hogy különlegesek.” Még hogy egy ember nem képes megváltoztatni a világot. Dehogynem! Ez a Manhattenben született úriember olyat alkotott, ami milliók, sőt milliárdok életét változtatta meg. Rajongóvá tette az embereket. Érzelmeket váltott ki. Inspirált. Erőt adott. És mindezt úgy érte el, hogy megvalósította az ötletét. Biztosan rögös út vezetett eddig, és sokan tartották bolondnak, amiért mindenféle eszement dolgokat talált ki. De végigcsinálta. És megérte.
Én a húszas éveim második felében járok, de ha végiggondolom az eddig életem, rá kell, hogy jöjjek, hogy Stan Lee mindig is velem volt. Fox Kids-en Pókember, Vasember, X-Men, az újságosnál a képregény-füzetek, a mozikban, tv-ben, a jelmezek farsangkor, halloweenkor. Olyat alkotott, ami maradandó és örökké itt lesz közöttünk. Lehet, hogy Stan Lee fizikálisan távozott közülünk, de valójában sosem fog elhagyni bennünket. Éppen ezért nem érzek fájdalmat, szomorúságot, hanem inkább örülök annak, hogy egy nagyon hosszú életet élt, rengeteget adott a világnak, és cserébe még több szeretetet kapott vissza. Azt hiszem ő megmutatta, hogy hogyan kell ezt az élet nevű dolgot csinálni. Utat mutatott az önmagukat kereső fiataloknak, erőt adott az elnyomottaknak, értékeket adott át, és közben szórakoztatott.
Köszönöm, Stan Lee, hogy megalkottad a Pókembert! Megtaláltam benne önmagam, és inspiráltál. Emiatt kezdtem el képregényeket rajzolni, majd történeteket írni, végül írni. Pókemberként ugráltam gyerekként a kertben, és elképzeltem, hogy én hálóhintázok New York utcáin. Több emberré váltam. És nem csak én, nagyon sok ember még.
Köszönjük, Stan Lee! Te voltál az igazi szuperhős a világban!
Pókember, végre tényleg hazaértél! Most értem haza a filmről, úgyhogy frissen él bennem az élmény, és jelenleg nagyon fel vagyok dobva. Nagyon tetszett ez a film. A Marvel megcsinálta azt, amit a Csodálatos Pókember 1-2-nek nem sikerült. Össze volt rakva ez a film rendesen, nagyszerű karakterek, gimis hangulat, szép ív, és pörgő cselekmény. Mindezt úgy, hogy közben tisztelegtek az előző 5 film előtt. Igyekszem nem spoileres lenni a tovább mögött. “Pókember – Hazatérés kritika (Spoilermentes)”→ Tovább olvasása
negyedikfalblog.wordpress.com 