Bosszúállók – Végtelen háború

Végre volt alkalmam újranézni a Marvel filmes univerzumának első csúcspontját, ráadásul hazánkban is megjelent fizikális formában, úgyhogy immáron letisztult bennem a kép a filmet illetően, ezért tud megszületni ez az írás. A Mission: Impossible-lel kapcsolatban is hasonlóképp voltam, mégpedig, hogy első nézés után még ülepednie kellett, és most, az újranézést követően tudom összefoglalni a gondolataimat. A kritika masszívan spoilereket fog tartalmazni, de aki eddig nem látta ezt a filmet, azt valószínűleg nem is érdekli. Szóval lássuk, hogy én miként láttam a Thanos – A Marvel Story-t… izé vagyis a Bosszúállók – Végtelen háborút.

Mission: Impossible – Utóhatás

Én tényleg sokáig azt hittem, hogy velem van a baj. Hogy túlságosan nagy lett az ingerküszöböm, és ezért nem tetszett az utóbbi évekből egy akciófilm sem úgy igazán. Persze voltak amiket élveztem, de olyat egyszer sem éreztem, hogy végig vitt a film, egyetlen felesleges perc sem volt. Manapság főként az elején és a végén voltak akciók minden ilyen filmnél. Már-már kezdtem beletörődni, hogy ehhez kell hozzászoknom. Aztán megérkezett a Mission: Impossible – Utóhatás és úgy éreztem, mint amikor nem működnek a kapcsolatok, majd egyszer rátalálsz arra, akivel minden tökéletes, és rájössz, hogy miért nem működött eddig senkivel. Én ezt éreztem a legújabb epizód kapcsán. Nem beszélek mellé, ez a film tökéletesen kielégítette a lelkem és az akció iránti vágyam. Ráadásul kétszer is! Mert a premier óta már másodszor is megnéztem a moziban. És úgy érzem, hogy nem volt elég. Hibákat lehet keresni, de minek? Ez a film úgy van jól, ahogy van! Legyen ez egy világítótorony az akciófilmek sötét éjszakájában, hogy ezt tessék követni! A tovább mögött spoilerekbe is belemegyek. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy talán soha nem látott lelkesedés és ömlengés vár az olvasókra!

7 nap alatt 7 film 1992-ből

A születésnapom közeledtével kitaláltam egy egyedi kihívást saját magamnak. A születésem évéből, vagyis 1992-ből kiválasztottam 7 filmet, amiket még nem láttam (így a Reszkessetek betörők! 2 és a Batman visszatér kiesett), és 7 nap alatt, vagyis 1 héttel a nagy nap előtt egyesével, egyfajta visszaszámlálásként megnéztem. A 7 film, amit kiválasztottam, imdb és trakt.tv-s pontszámok és százalékok összege alapján kerültek be a top7-be. Voltak ugyanis számomra hívogató alkotások is, de inkább minőségibb filmeket szerettem volna nézni, sem mint élvezhetetleneket. A Felhőkarcoló óta tudom, hogy nem minden film guilty pleasure, aminek alacsony a pontszáma.

Szóval a 7 film: Halálos Fegyver 3, Egy becsületbeli ügy, Hullajó, Az utolsó mohikán, Aladdin, Komputerkémek, Kutyaszorítóban. Megnézési sorrendbe soroltam fel őket, bár a pontszámok alapján se lenne nagyobb a kavar a rangsort illetően. A tovább mögött mindegyik filmről és napról leírom a tapasztalataimat. Ha gondoljátok, csináljatok ilyet ti is a saját születési évetekből!

Felhőkarcoló

Bevallom, én nagyon vártam The Rock ezt a filmjét. A Jumanji nekem annyira nem jött át, de tény, hogy szórakoztató volt, a Baywatch az első 40 percéig volt vicces, de úgy összességében elég szerethető alkotásokat forgat a színész. Ráadásul elég nagy baromságnak tűnt a Felhőkarcoló ahhoz, hogy kapjunk egy kellemes guilty pleasure filmet. Ennek szellemében ültem be, de sajnos nagyot kellett csalódnom, ugyanis a film teljesen, elejétől a végéig komolyan vette magát, és így viszont csak egy klisés akciófilm lett, tele nagyobbnál-nagyobb blődségekkel. A film sablonokból épül, semmi olyat nem látunk, amit ne láttunk volna már máshol korábban. De ha valaki mégis fél a spoilerektől (amik egyébként nincsenek), vagy csak szimplán nem akarja megtudni a film cselekményét, az ne olvasson tovább. Nekik csak annyit üzenek, ha mindenképpen meg akarjátok nézni, ne moziban tegyétek meg! Erre kár pénzt áldozni. Akkor kezdjünk neki! Szedjük szét a filmet!

John Wick – Forog a 3.felvonás

Tudjuk ugyebár, hogy javában forgatják kedvenc bérgyilkosunk történetének 3.részét, és aki kutakodott a neten, pár rajongói fotót már el is csíphetett, ahol elég rossz bőrben volt John. Most viszont kijött több, mint egy tucat kép a forgatásról. Valamiért nem félek attól, hogy csökkenni fog a minőség a vélhetően utolsó részre.

A John Wick 3: Parabellum 2019. május 17-én fog érkezni a mozikba. Visszatér Keanu Reevesen kívül még Laurence Fishburne, Ian McShane, Common, Lance Reddick és Ruby Rose, valamint új nagy névként csatlakozott hozzájuk Halle Berry is. És talán még Carrie-Anne Moss is feltűnik, csak hogy teljes legyen a Mátrixos reunion.

Tune Up 100.adás, avagy a világ legjobb filmje döntő

Körülbelül másfél éve kezdtem rendszeresen hallgatni a Tune Up névre hallgató podcastet, akik hasonlóan a Filmbarátok Podcasthez, a filmek szerelmesei, és adásról adásra kitárgyalják az aktuális filmeket, van, hogy sorozatokat is, és mindent, ami a filmekhez kapcsolódik (lásd filmzene). Ráadásul Ákos, az egyik tag, az én barátom, ő szerettette meg velem a filmeket, szóval őmiatta is hallgatom a csapatot, akik egyébként nagy karakterek mindannyian. Belevágtak egy embertelenül nagy projektbe, miszerint megpróbálták megtalálni a világ legjobb filmjét. Eléggé hosszadalmas volt a procedúra, jobbnál jobb vendég-műsorvezetőkkel, akik egyben zsűritagok is voltak, és a végére eljutottunk velük együtt a top 4 filmhez. És itt jön képbe a 100.adás, amit ennek eldöntésére rendeztek meg.

Az Ankert nevű helyen került megrendezésre az esemény, amit én már jól ismerek a sok Arsenalos kupadöntő nézés miatt. Délután 2 órára volt meghirdetve az esemény, de én már odaértem fél 1-re, és amikor bekukkantottam a rendezvény helyszínére, a hátsó részbe, láttam a betojt fejeket, ahogy izgalmukat palástolni próbálva rendezgették a termet. Tényleg nagy dolog egy ilyen podcast életében az, hogy személyesen találkozhatnak nagyjából 100 rajongójukkal személyesen. Fogalmam sincs, hogy én miként kezelném az ilyet, úgyhogy minden tiszteletem a srácoké. Maga a rendezvény számomra családias hangulatban telt, de én ezt szeretem. Lóri (és nem a The Walking Deades Lori) arcára is fény derült (aki ott volt látta, aki nem volt ott, az lehet, hogy soha nem fogja már). Csúszás volt, mert ránk szakadt az ég, pont abban a pillanatban, amikor Áki kimondta, hogy a Forest Gump NEM az egyik kedvenc filmje. Tökéletes időzítés az égiektől. Engem kicsit kidobott a döntő hangulatából, hogy a két al-döntő között megbeszélésre került a Jurassic World: Bukott birodalom, de ez is sajátjukká tette a műsort. Hogy mi lett a világ legjobb filmje, és mi volt a döntőn, azt egyrészt ezen a linken tudjátok meghallgatni, másrészt a továbbiakban el fogom spoilerezni, mert én is írok róla pár sort. Szóval csak az olvassa tovább, aki tisztában van az eredménnyel, vagy nem zavarja a végeredmény.

(A képen a Tune Up Podcast tagjai balról jobbra: Gáspár, András, Lóri, és a monitoron a NASA által kapcsolva Ákos)

Love, Simon

Elöljáróban annyit, hogy a bejegyzés végén ki fog derülni, hogy a címsorba miért nem a magyar címet adtam.
Ez nem is kritika lesz, sokkal inkább egy véleménynyilvánítás, amiben megosztom a gondolataimat, amiket a film váltott ki belőlem. Mert bizony eléggé megmozgatta a gondolataim és a lelkem egyaránt. Kezdjük ott, hogy úgy ültem be a filmre, hogy majdhogynem semmit nem tudtam róla. Annyit olvastam, hogy meleg főszereplő, és nagyon jó hangulatú, erős érzelmi töltettel rendelkező ifjúsági film. Kockáztattam. Ritkán teszek ilyet, de az esetek többségében eddig bejött. Szerencsére most is. Olyannyira, hogy egy ponton majdnem könny is szökött a szemembe. Nagyon minimális és felületes történetleírást tartalmaz az írás, de csak mert elkerülhetetlen a magyarázathoz.

Ready Player One kritika

Elég érdekes vélemény érkezik, ugyanis se nem akartam megnézni, se nem akartam írni erről a filmről, mégis megtörténik. Egy rendkívül nagy filmszerető barátom nem egyszer, de kétszer rávett, hogy megnézzem vele a Ready Player Onet. A könyvet már legalább 4 vagy 5 éve el akarom olvasni, de még nem került rá sor. Ezek után viszont még idén megpróbálom pótolni a hiányosságot. Nem a történetet fogom részletezni a tovább mögött, hanem inkább az élményeimet foglalom össze, mert másodjára már ki tudott bennem alakulni az, hogy hová is helyezem el magamban ezt a filmet.

Filmözön

Pár bejegyzésben már írtam, hogy az utóbbi időben csalódtam a sorozatokban, amit a 100 most sikeresen visszazökkentett, de 2017-ben nagyban nyitottam a filmek felé. Annyi filmet láttam tavaly, amennyit előtte semelyik másik évben sem. 2018-ban is folytattam ezt a szokást. Ebben a cikkben összefoglalom az élményeimet.

Shame on me, életemben most először láttam a Terminátor 2-t. Sajnos én már az 1.résznél is tisztában voltam vele, hogy a Terminátor inkább védelmező, ezért inkább ott volt furcsa, hogy meg akarja ölni Sarah Connort. A folytatást is próbáltam annak a tudatában nézni, hogy a Terminátor a pusztító, és így a folyosós pillanat tényleg döbbenetesen jól lett megalapozva. Egy hatalmas akcióorgia, ami egyre jobban fokozza a feszültséget és egy percre sem áll le. Kár, hogy anno a Terminátor 3-at láttam először.

Újráztam a Bionicle trilógiát. Igen, tudom, hogy van 4.rész is, de azt sosem láttam, és a pontszámok alapján talán jobb is. Meglepő módon a 2.rész, vagyis Metru Nui Legendája volt a legjobb. Jó, érdekes és izgalmas karakterek, a poénok ültek, a mondanivaló erős volt, és az egész kreatívan egyben volt. Ahogy a Terminátornál, úgy itt is az 1.rész nagy érdeme az, hogy elkészülhetett a 2.rész. A 3.rész már kicsit erőltetett volt, de nosztalgiázásnak az is megtette.

A 2017-es mozifilmeket is bepótoltam. A Babysitter volt az első olyan Netflix film, ami tetszett és elfogadható minőségű volt. Előtte próbáltam már pár filmet tőlük, de nem jöttek be. A Baywatch szerintem baromi jó alapkoncepcióval és karakterrel bírt, számomra ültek a poénok, csak a második fele, a nyomozással nem kellett volna. Ellentétben a Jumanival, amit viszont untam. Nagyon. Ha nem lett volna a 4 kiváló főszereplő, akkor ez a film nullát ért volna számomra. Nem is értem hogy szedték össze ezt a 4 színészt. A Logan Lucky viszont a jobbik fajta heist film volt. Semmit nem tudtam a filmről, csak Adam Driver és Channing Tatum miatt próbáltam be, és jól szórakoztam. Eredeti nyelven néztem, és az az akcentus, amit Driver tolt, hát oltári volt! Az Út a vadonba filmen pedig férfiasan bevallom, hogy sírtam. De annyit, amennyit még filmen soha. Annyira telibe találta a szívemet, mint már régen bármi is. Szilveszterkor leadta a Paramount Channel az összes Jackass filmet, én pedig szorgosan meg is néztem őket. Ha az emberek többségénél (nálam is) nincs karácsony Kevin nélkül, akkor nekem pedig nincs szilveszter és új év Jackass nélkül. Végül pedig a La La Landet is bepótoltam. Pótlásnak mondom, mert Emma Stone és Ryan Gosling számomra annyira összeillő páros, hogy fáj belegondolni, hogy a valóságban nincsenek együtt. Mondjuk Goslingot nem sajnálom (köhm Eva Mendes…). A film habár musical volt, nézette magát, és ezért már hálás vagyok.

A magyar filmekről is szeretnék pár sort írni, mert a Viszkis minőségén felbuzdulva megnéztem a Kincsemet is, ami sokakkal ellentétben nálam nem hullott szét az utolsó 20 percre. Annyira meglepődtem, hogy két jó magyar filmet is láttam, hogy gyorsan meg is néztem a Hurok című filmet, amivel már régóta szemeztem, és az is bejött! Habár szükség volt utána az audiokommentárra, amit a Filmbarátok készítettek a rendezővel, Madarász Istivel, de attól még önmagában a filmet is élveztem és próbáltam kibogozni a főszereplővel együtt a szálakat. Végül pedig a médiaklikken megnéztem a Szerelem Gasztronómiáját, ami egy bájos zenés főzős film volt. Ezt sem bántam meg, hogy rászántam másfél órát.

Összességében sikerült olyan filmeket kiválasztanom, amik mind megérték a megtekintést. A Keresztapát elkezdtem, de a 3 óra nekem nagyon sok. A felénél járok, de abba kellett hagynom, mert kezdtem elveszteni a fonalat és a figyelmet. Tervben vannak még a Halálos Fegyver filmek, az Ötödik Elem és a Boldog Halálnapot! De ezek előtt mindenképpen a The 100-ot nézem meg addig, amíg van belőle szinkron, mert ez a sorozat most magához láncolt és kiélvezem, amíg vannak részeim.