Felhőkarcoló

Bevallom, én nagyon vártam The Rock ezt a filmjét. A Jumanji nekem annyira nem jött át, de tény, hogy szórakoztató volt, a Baywatch az első 40 percéig volt vicces, de úgy összességében elég szerethető alkotásokat forgat a színész. Ráadásul elég nagy baromságnak tűnt a Felhőkarcoló ahhoz, hogy kapjunk egy kellemes guilty pleasure filmet. Ennek szellemében ültem be, de sajnos nagyot kellett csalódnom, ugyanis a film teljesen, elejétől a végéig komolyan vette magát, és így viszont csak egy klisés akciófilm lett, tele nagyobbnál-nagyobb blődségekkel. A film sablonokból épül, semmi olyat nem látunk, amit ne láttunk volna már máshol korábban. De ha valaki mégis fél a spoilerektől (amik egyébként nincsenek), vagy csak szimplán nem akarja megtudni a film cselekményét, az ne olvasson tovább. Nekik csak annyit üzenek, ha mindenképpen meg akarjátok nézni, ne moziban tegyétek meg! Erre kár pénzt áldozni. Akkor kezdjünk neki! Szedjük szét a filmet!

A Felhőkarcoló nem is titkolta, hogy Die Hard reboot akar lenni egy kicsit, vagy legalábbis ugyanazt a történetet mutatja be. Csak emellé még felcsapták a klisé-nagykönyvet is, és amennyi dolgot csak lehetett, megpróbáltak kipipálni belőle. Lássuk mikre gondolok:

• Erős férfi főhős, valamilyen testi hibával, ami hátráltatja, de az előnyére váltja ✔
• Erős női karakter ✔
• A férfi orvosa a nő, meglátja és egymásba szeretnek ✔
• Két gyerek, az egyiket túszul ejtik, a másik beteg ✔
• Ostoba rendőrök ✔
• Más etnikum (mivel máshogy nem tudták ezt megoldani, ezért Hong-Kongban játszódik a történet, úgyhogy minden tele van kínaiakkal) ✔
• Legjobb barát, aki áruló ✔
• A gonoszok mindig gonoszul néznek ✔
• A jó, akit üldöz a rendőrség, mert őt okolják a támadásért ✔
• TSHALÁD! ✔

Arról nem is beszélve, hogy a hacker srác kijelenti, hogy rajta kívül senki nem tudja feltörni az általa írt kódot, de egy szimpla reboot gomb megnyomásával sikerül, amikor már minden veszni látszik. Ott tényleg a fejemhez kaptam és felröhögtem.

Na de hogy ne csak rosszakat mondjak a filmről, íme a pozitív dolgok. Dwayne Johnson karaktere és a felesége ki voltak dolgozva. Cserébe senki más nem. Rajtuk kívül mindenki két dimenziós papírmasé karakter volt. De végre a feleség karakter nem csak az áldozat szerep volt, hanem kiállt magáért, és tökös dolgokat csinált. Valamint nem éreztem egyetlen percet sem feleslegesnek. Mármint ezt most értsük úgy, hogy voltak körök, amiket le kellett futniuk, meg sablonos dolgok, de nem éreztem úgy, hogy ezt minek. 103 perc pont elég volt. Se több, se kevesebb nem kellett. Amikor ránéztem az órámra, azt hittem, hogy még bőven a felénél járunk, akkor láttam, hogy már csak fél óra van a játékidőből. Akinek meg kellett halnia, az meghalt, időhúzás nélkül.

Ettől függetlenül sajnos a Felhőkarcoló 5/10-et érdemel számomra. Pedig ott volt benne a potenciál. Ha kicsit lazább hangvételű lett volna, vagy önironikus, kikacsintott volna a Die Hardra, több álkemény duma lett volna, akkor egy sokkal szórakoztatóbb film kerekedhetett volna belőle.