Pár bejegyzésben már írtam, hogy az utóbbi időben csalódtam a sorozatokban, amit a 100 most sikeresen visszazökkentett, de 2017-ben nagyban nyitottam a filmek felé. Annyi filmet láttam tavaly, amennyit előtte semelyik másik évben sem. 2018-ban is folytattam ezt a szokást. Ebben a cikkben összefoglalom az élményeimet.
Shame on me, életemben most először láttam a Terminátor 2-t. Sajnos én már az 1.résznél is tisztában voltam vele, hogy a Terminátor inkább védelmező, ezért inkább ott volt furcsa, hogy meg akarja ölni Sarah Connort. A folytatást is próbáltam annak a tudatában nézni, hogy a Terminátor a pusztító, és így a folyosós pillanat tényleg döbbenetesen jól lett megalapozva. Egy hatalmas akcióorgia, ami egyre jobban fokozza a feszültséget és egy percre sem áll le. Kár, hogy anno a Terminátor 3-at láttam először.
Újráztam a Bionicle trilógiát. Igen, tudom, hogy van 4.rész is, de azt sosem láttam, és a pontszámok alapján talán jobb is. Meglepő módon a 2.rész, vagyis Metru Nui Legendája volt a legjobb. Jó, érdekes és izgalmas karakterek, a poénok ültek, a mondanivaló erős volt, és az egész kreatívan egyben volt. Ahogy a Terminátornál, úgy itt is az 1.rész nagy érdeme az, hogy elkészülhetett a 2.rész. A 3.rész már kicsit erőltetett volt, de nosztalgiázásnak az is megtette.
A 2017-es mozifilmeket is bepótoltam. A Babysitter volt az első olyan Netflix film, ami tetszett és elfogadható minőségű volt. Előtte próbáltam már pár filmet tőlük, de nem jöttek be. A Baywatch szerintem baromi jó alapkoncepcióval és karakterrel bírt, számomra ültek a poénok, csak a második fele, a nyomozással nem kellett volna. Ellentétben a Jumanival, amit viszont untam. Nagyon. Ha nem lett volna a 4 kiváló főszereplő, akkor ez a film nullát ért volna számomra. Nem is értem hogy szedték össze ezt a 4 színészt. A Logan Lucky viszont a jobbik fajta heist film volt. Semmit nem tudtam a filmről, csak Adam Driver és Channing Tatum miatt próbáltam be, és jól szórakoztam. Eredeti nyelven néztem, és az az akcentus, amit Driver tolt, hát oltári volt! Az Út a vadonba filmen pedig férfiasan bevallom, hogy sírtam. De annyit, amennyit még filmen soha. Annyira telibe találta a szívemet, mint már régen bármi is. Szilveszterkor leadta a Paramount Channel az összes Jackass filmet, én pedig szorgosan meg is néztem őket. Ha az emberek többségénél (nálam is) nincs karácsony Kevin nélkül, akkor nekem pedig nincs szilveszter és új év Jackass nélkül. Végül pedig a La La Landet is bepótoltam. Pótlásnak mondom, mert Emma Stone és Ryan Gosling számomra annyira összeillő páros, hogy fáj belegondolni, hogy a valóságban nincsenek együtt. Mondjuk Goslingot nem sajnálom (köhm Eva Mendes…). A film habár musical volt, nézette magát, és ezért már hálás vagyok.
A magyar filmekről is szeretnék pár sort írni, mert a Viszkis minőségén felbuzdulva megnéztem a Kincsemet is, ami sokakkal ellentétben nálam nem hullott szét az utolsó 20 percre. Annyira meglepődtem, hogy két jó magyar filmet is láttam, hogy gyorsan meg is néztem a Hurok című filmet, amivel már régóta szemeztem, és az is bejött! Habár szükség volt utána az audiokommentárra, amit a Filmbarátok készítettek a rendezővel, Madarász Istivel, de attól még önmagában a filmet is élveztem és próbáltam kibogozni a főszereplővel együtt a szálakat. Végül pedig a médiaklikken megnéztem a Szerelem Gasztronómiáját, ami egy bájos zenés főzős film volt. Ezt sem bántam meg, hogy rászántam másfél órát.
Összességében sikerült olyan filmeket kiválasztanom, amik mind megérték a megtekintést. A Keresztapát elkezdtem, de a 3 óra nekem nagyon sok. A felénél járok, de abba kellett hagynom, mert kezdtem elveszteni a fonalat és a figyelmet. Tervben vannak még a Halálos Fegyver filmek, az Ötödik Elem és a Boldog Halálnapot! De ezek előtt mindenképpen a The 100-ot nézem meg addig, amíg van belőle szinkron, mert ez a sorozat most magához láncolt és kiélvezem, amíg vannak részeim.
negyedikfalblog.wordpress.com 