Részek óta szidom szegény sorozatot, és szegény írókat, erre dobnak nekünk egy olyan részt, ami után rá kellett jönnöm, hogy végig a rendezéssel volt probléma. Mert most megmutatta a Strike Back, hogy ez a sorozat még igenis működik, ha egy tehetségesebb rendező ül a székbe. Nem kertelek, ez volt az évad eddigi legjobb része. Bár lehet, hogy csak azért érzem így, mert elkezdődött itthon is az évad, és Aprics László szinkronja hozzátett a karakterekhez és közelebb hozta őket. Mindenkit. Számtalan szemet gyönyörködtető beállítás, Wyatt középpontba helyezése telitalálat, az eheti kiemelt mellékszereplő csaj gyönyörű volt és mintha valami kémiát éreztem volna a karakterek között. De a 7.részig várni erre, nem túl késő?
Úgy tűnik az a koncepció az íróknál, hogy a 4 főszereplőből mindig kiemelnek egyet, akire felépítik az epizódot, így megoldva a karakterépítést. Míg Novint közelebb hozta hozzám a sorozat, addig Reynoldsnál nem sikerült, és csak idegesített az egész. A Wyattet alakító színészen most először éreztem azt, hogy nem Scottot akarja másolni, habár a ruhatára 100%-ban megegyezik az említett korábbi szereplőjével. A lényeg, hogy ha a forgatókönyv nem is váltotta meg a világot ezúttal sem, a rendezés és a középpontba helyezett főszereplő most elvitte a hátán a 45 percet, és én jól szórakoztam.
Múlt héten kiderült, hogy Omair Idrisi életben van, úgyhogy a Fekete Özvegy elkezdte felkutatni, a 20-as részleg pedig továbbra is üldözi őt. Hagyjuk is a forgatókönyvet, mert eléggé sablonos volt megint. A rész ott kezdett elkapni, amikor Wyatt megpróbálta elnyerni Lila bizalmát, vagyis felszedni a lányt. Az a csiki-csuki párbeszéd szikrát lobbantott a két szereplő között, és az ágyhoz bilincselés ezt folytatta is, hogy aztán a rész végi lövés még nagyobbat üssön a visszaemlékezős pillanatokkal. Egy pillanatra tényleg elhittem, hogy a két szereplő között lehet valami, de hát ez még mindig a Strike Back, és Lila még mindig csak egy epizódszereplő, úgyhogy nem is hazudtolták meg magukat. Sajnos.
Ami jobban zavart, az a számítógépes csávó. Elfogták, és Lowrey vallatni kezdte. Majd amikor megjelent a csavarhúzó, azt hittem, hogy végre megkapjuk azt a pillanatot, ami feltüzeli majd a csapatot, vagyis hogy elveszítik az egyik tagot. De hát gyáva írói húzással megint nem halt meg senki fontos, pedig én fejben már összetettem, hogy a főnöknő helyébe lép Reynolds, a számítógépes srác helyére Novin, ők néha kimennek akciózni, közben lehet köztük kialakítani egy olyan body-movie helyzetet, ami Scott és Stonebridge között volt. És így máris nem érződne túlzsúfoltnak a sorozat. És amúgy is, a főszereplők érkezéséig ketten voltak a 20-as részlegben? Régen azért egy komplett teremnyi háttérembere volt a terepmunkát végző párosnak. Szóval furcsa az egész.
Az HBO GO-ra felkerült (és azóta már a torrentoldalakra is) a szinkronos verzió. Én előbbi helyen néztem, és bár semmit nem tudtunk előre a hangokról és a stábról, kellemesen csalódtam. Igazából Aprics hozta a tőle megszokott jó színvonalat. A számítógépes srác Markovics Tomival máris érdekesebb lett, és Novint is helyre tudtam tenni magamban Pálmai Anna hangjával. És az, hogy Jane Lowrey megkapta Balsai Mónit, máris jobban érdekel a karaktere. Úgyhogy hétről-hétre újranézem majd szinkronnal is évadot, és akkor talán véglegesíthetem a pontszámokat, amik sorra csúsznak lefelé. Erre az epizódra viszont megadom a 7/10-et és ahogy néztem az oldalakat, jól is tettem, mert mások is értékelik a látottakat. (Trakton 74%-on voltak a részek, ez pedig 80% környékén jár.)
Végül berakok pár képet az eheti kiemelt mellékszereplőről Lila Hall (Sai Bennett)-ről. Keresek róla még képeket, és ha találok, akkor lesz egy külön eyecandy poszt róla.
negyedikfalblog.wordpress.com 