Filmözön

Pár bejegyzésben már írtam, hogy az utóbbi időben csalódtam a sorozatokban, amit a 100 most sikeresen visszazökkentett, de 2017-ben nagyban nyitottam a filmek felé. Annyi filmet láttam tavaly, amennyit előtte semelyik másik évben sem. 2018-ban is folytattam ezt a szokást. Ebben a cikkben összefoglalom az élményeimet.

Shame on me, életemben most először láttam a Terminátor 2-t. Sajnos én már az 1.résznél is tisztában voltam vele, hogy a Terminátor inkább védelmező, ezért inkább ott volt furcsa, hogy meg akarja ölni Sarah Connort. A folytatást is próbáltam annak a tudatában nézni, hogy a Terminátor a pusztító, és így a folyosós pillanat tényleg döbbenetesen jól lett megalapozva. Egy hatalmas akcióorgia, ami egyre jobban fokozza a feszültséget és egy percre sem áll le. Kár, hogy anno a Terminátor 3-at láttam először.

Újráztam a Bionicle trilógiát. Igen, tudom, hogy van 4.rész is, de azt sosem láttam, és a pontszámok alapján talán jobb is. Meglepő módon a 2.rész, vagyis Metru Nui Legendája volt a legjobb. Jó, érdekes és izgalmas karakterek, a poénok ültek, a mondanivaló erős volt, és az egész kreatívan egyben volt. Ahogy a Terminátornál, úgy itt is az 1.rész nagy érdeme az, hogy elkészülhetett a 2.rész. A 3.rész már kicsit erőltetett volt, de nosztalgiázásnak az is megtette.

A 2017-es mozifilmeket is bepótoltam. A Babysitter volt az első olyan Netflix film, ami tetszett és elfogadható minőségű volt. Előtte próbáltam már pár filmet tőlük, de nem jöttek be. A Baywatch szerintem baromi jó alapkoncepcióval és karakterrel bírt, számomra ültek a poénok, csak a második fele, a nyomozással nem kellett volna. Ellentétben a Jumanival, amit viszont untam. Nagyon. Ha nem lett volna a 4 kiváló főszereplő, akkor ez a film nullát ért volna számomra. Nem is értem hogy szedték össze ezt a 4 színészt. A Logan Lucky viszont a jobbik fajta heist film volt. Semmit nem tudtam a filmről, csak Adam Driver és Channing Tatum miatt próbáltam be, és jól szórakoztam. Eredeti nyelven néztem, és az az akcentus, amit Driver tolt, hát oltári volt! Az Út a vadonba filmen pedig férfiasan bevallom, hogy sírtam. De annyit, amennyit még filmen soha. Annyira telibe találta a szívemet, mint már régen bármi is. Szilveszterkor leadta a Paramount Channel az összes Jackass filmet, én pedig szorgosan meg is néztem őket. Ha az emberek többségénél (nálam is) nincs karácsony Kevin nélkül, akkor nekem pedig nincs szilveszter és új év Jackass nélkül. Végül pedig a La La Landet is bepótoltam. Pótlásnak mondom, mert Emma Stone és Ryan Gosling számomra annyira összeillő páros, hogy fáj belegondolni, hogy a valóságban nincsenek együtt. Mondjuk Goslingot nem sajnálom (köhm Eva Mendes…). A film habár musical volt, nézette magát, és ezért már hálás vagyok.

A magyar filmekről is szeretnék pár sort írni, mert a Viszkis minőségén felbuzdulva megnéztem a Kincsemet is, ami sokakkal ellentétben nálam nem hullott szét az utolsó 20 percre. Annyira meglepődtem, hogy két jó magyar filmet is láttam, hogy gyorsan meg is néztem a Hurok című filmet, amivel már régóta szemeztem, és az is bejött! Habár szükség volt utána az audiokommentárra, amit a Filmbarátok készítettek a rendezővel, Madarász Istivel, de attól még önmagában a filmet is élveztem és próbáltam kibogozni a főszereplővel együtt a szálakat. Végül pedig a médiaklikken megnéztem a Szerelem Gasztronómiáját, ami egy bájos zenés főzős film volt. Ezt sem bántam meg, hogy rászántam másfél órát.

Összességében sikerült olyan filmeket kiválasztanom, amik mind megérték a megtekintést. A Keresztapát elkezdtem, de a 3 óra nekem nagyon sok. A felénél járok, de abba kellett hagynom, mert kezdtem elveszteni a fonalat és a figyelmet. Tervben vannak még a Halálos Fegyver filmek, az Ötödik Elem és a Boldog Halálnapot! De ezek előtt mindenképpen a The 100-ot nézem meg addig, amíg van belőle szinkron, mert ez a sorozat most magához láncolt és kiélvezem, amíg vannak részeim.

The Crown 2.évad – Statisztabőrben

A cikk egyszer már megjelent a Műsorvízión még februárban, de mivel jóval a premier előtt történt ez, ezért telefonon felhívtak, és leszedették. Most viszont már bőven túl vagyunk a teljes évados kiadáson, úgyhogy mehet a reklám, és remélhetően a cikk is, aminek az eredeti képeit sem én készítettem! Ezt szeretném kiemelni, ugyanis mind a Kincsemnél, mind pedig itt is meg volt tiltva, ennek ellenére sokan mégis fényképeztek. (Úgy olvassátok a cikket, hogy emiatt valószínűleg feketelistára kerültem a statiszta cégnél, ugyanis azóta egyetlen megkeresés sem történt…)

Amikor kiderült, hogy a The Crown címen futó Netflix sorozat néhány jelenetét Magyarországon forgatják, futótűzként terjedt a hír, és sorban jelentek meg a cikkek mindenféle oldalon. Ezek viszont mind olyan információkat tartalmaztak, amiket a sajtó kapott. Engem beválogattak statisztának, így első kézből tudok beszámolni arról, hogy milyen volt belülről a forgatás a fertődi Esterházy-kastélyban, és Sopron belvárosában.

Másfél évvel ezelőtt volt egy casting Győrben, ahol a Kincsemre kerestek statisztákat. Ekkor jelentkeztem és kerültem be a rendszerbe. Életre szóló élmény volt az a másfél hét, amit eltöltöttem akkor Bécsben a stábbal, egy profi csapat, tökéletesen megkomponált forgatásán. Azóta nem kerestek egészen februárig. Megkérdezték, hogy ráérek-e hétfőn és kedden, mert forgatás lenne, én pedig nagy örömmel mondtam igent. Vasárnap hívtak a részletekkel, hétfő hajnalban pedig már kelhettem is, hogy útnak induljunk busszal Fertődre.

Őszinte leszek, az első forgatási napon nem igazán történt semmi. Megmondták a magyar stábtagok, hogy van olyan, amikor a rendező úgy dönt, hogy egy adott jelenethez nincs szükség háttéremberekre. Reggel 7-re odaértünk, és kezdődött az átöltöztetés. Mivel utólag hívtak be, én is a “backup”-osok közé tartoztam. Négy ember nem is tudott eljönni a forgatásra, így nyolcunk közül kellett kiválasztani azt a négy szerencsést, aki maradhat a forgatáson. A többiek mehettek haza ebéd után. A beszámoló folytatását a Továbbra kattintva találjátok…