The Crown 2.évad – Statisztabőrben

A cikk egyszer már megjelent a Műsorvízión még februárban, de mivel jóval a premier előtt történt ez, ezért telefonon felhívtak, és leszedették. Most viszont már bőven túl vagyunk a teljes évados kiadáson, úgyhogy mehet a reklám, és remélhetően a cikk is, aminek az eredeti képeit sem én készítettem! Ezt szeretném kiemelni, ugyanis mind a Kincsemnél, mind pedig itt is meg volt tiltva, ennek ellenére sokan mégis fényképeztek. (Úgy olvassátok a cikket, hogy emiatt valószínűleg feketelistára kerültem a statiszta cégnél, ugyanis azóta egyetlen megkeresés sem történt…)

Amikor kiderült, hogy a The Crown címen futó Netflix sorozat néhány jelenetét Magyarországon forgatják, futótűzként terjedt a hír, és sorban jelentek meg a cikkek mindenféle oldalon. Ezek viszont mind olyan információkat tartalmaztak, amiket a sajtó kapott. Engem beválogattak statisztának, így első kézből tudok beszámolni arról, hogy milyen volt belülről a forgatás a fertődi Esterházy-kastélyban, és Sopron belvárosában.

Másfél évvel ezelőtt volt egy casting Győrben, ahol a Kincsemre kerestek statisztákat. Ekkor jelentkeztem és kerültem be a rendszerbe. Életre szóló élmény volt az a másfél hét, amit eltöltöttem akkor Bécsben a stábbal, egy profi csapat, tökéletesen megkomponált forgatásán. Azóta nem kerestek egészen februárig. Megkérdezték, hogy ráérek-e hétfőn és kedden, mert forgatás lenne, én pedig nagy örömmel mondtam igent. Vasárnap hívtak a részletekkel, hétfő hajnalban pedig már kelhettem is, hogy útnak induljunk busszal Fertődre.

Őszinte leszek, az első forgatási napon nem igazán történt semmi. Megmondták a magyar stábtagok, hogy van olyan, amikor a rendező úgy dönt, hogy egy adott jelenethez nincs szükség háttéremberekre. Reggel 7-re odaértünk, és kezdődött az átöltöztetés. Mivel utólag hívtak be, én is a “backup”-osok közé tartoztam. Négy ember nem is tudott eljönni a forgatásra, így nyolcunk közül kellett kiválasztani azt a négy szerencsést, aki maradhat a forgatáson. A többiek mehettek haza ebéd után. A beszámoló folytatását a Továbbra kattintva találjátok…

Néha jó, ha az ember nem nagy darab. Pont nem érem el a 180 centimétert, és ez most a hasznomra vált. Nem voltak már nagy méretű ruhák, és a finom brit akcentussal rendelkező öltöztető hölgy kiválasztott engem is. Maradhattam. Igazából a nap, egészen fél 6-ig úgy zajlott, hogy néha felállítottak minket, kiválasztottak pár embert, akik bementek a díszletbe, és velük forgattak. Aztán este volt egy nagy közös jelenet, ahol mind a 140 főt mozgósították.

A kastélyban volt a halotti tor. A történet szerint II. Erzsébet német ági rokonai repülő-balesetben életüket vesztették, és mi az ő temetésükön vettünk részt. Átvitt értelemben. Egy honlap arról számolt be, hogy nem látták a királynőt a forgatáson. Nos, valóban nem volt ott az igazi és a sorozatban őt alakító Claire Foy sem, de a 10 éves Erzsébet “jelen volt”. Amikor vártunk a szereplésre, aközben érkezett meg, mi pedig sorfalat álltunk neki. Fél óra forgatás után 100 ember el is indulhatott haza. Nem volt annyira rossz ez a nap sem, mert a német tisztek és SS katonák gyakorolták az éneket egész nap, így volt egy kis hangulat a sátrunkban. Ők kiemelt szerepet kaptak a vacsorán.

A második nap már jóval mozgalmasabb volt. Főleg ezekről vannak képek szerte az interneten. Amint Sopronba értünk, vittek is minket öltöztetni. Elég gyorsan és rugalmasan ment a dolog, így fél 10-kor már a horogkeresztekkel tarkított soproni utcában voltunk. De a tényleges forgatás csak valamikor fél 11 után kezdődött el, mert addig a rendező és a stáb beállította a jelenethez szükséges embereket, többször elpróbálták a lovaskocsikkal az érkezést. Én egy pódiumon kaptam helyet, ahol a gyászoló tömeg egyik tagja voltam. Mellettem állt pár magas rangú német tiszt is, úgyhogy remélem, hogy bekerülök legalább egy snitt erejéig a sorozatba. Egyébként az epizód valószínűleg a második évad 9. része lesz, mert a csapó táblán az EPS felirat alatt a 209-es számot láttam.

A felső sorban a jobb szélső vagyok én a háromból. Egy másik beállásból vágtak be engem jó 1-2 másodperc erejéig. (A kép a ‘The Crown’ – 2×09-ből lett kivágva.)

Azt el kell ismernem, hogy a casting remekül sikerült. Akik német SS tiszteket alakítottak, félelmetesen úgy néztek ki, mintha ténylegesen azok lennének. Tekintélyt parancsoló ruha, kihúzott hát és tekintet. Az egyik fiúnak már a Kincsem forgatásán is megjegyezték, hogy nagyon németes feje van. Ő lett az egyik középen álló SS katona. (A végleges epizódba is bekerült többször is.) De azért ki kell térnem a stábra is. Az első napon a külföldiek semmit nem mondtak arról, hogy kellünk-e, és ha igen, mikor, így a magyarok sem tudtak nekünk információval szolgálni, ami elég idegőrlő volt. A második napon viszont pont fordított volt a helyzet.

Közölték, hogy nem lehet se telefonálni, se képet készíteni, mert elveszik a telefont, nem kapunk fizetést és még haza is küldenek. Ahhoz képest folyamatosan készültek a fényképek, és csak a magyarok voltak azok, akik görcsösen figyeltek erre. A brit és amerikai stábtagok nagyon lazán kezelték a dolgot. Szerintem nekik is jó, ha ezeket közzé teszik, mert ez reklám a sorozat számára. Egyébként a civilek, a járókelők is folyamatosan készítettek fényképet, ablakokból videóztak, ezeknek már szintén láthattuk az eredményét.

Ez volt életem második statisztálása, és ezt is élveztem, bár a Kincsemnél sokkal jobban pörgött a dolog és hasznosabbnak éreztük magunkat. De jó volt újra találkozni az ottani csapat számos tagjával. Mintha nem is másfél év telt volna el a két felvétel között. Az ilyen forgatások mindig elvarázsolnak, pláne, hogy számunkra érthetetlen apró felvételekből a végén milyen csoda alakul ki.