7 nap alatt 7 film 1992-ből

A születésnapom közeledtével kitaláltam egy egyedi kihívást saját magamnak. A születésem évéből, vagyis 1992-ből kiválasztottam 7 filmet, amiket még nem láttam (így a Reszkessetek betörők! 2 és a Batman visszatér kiesett), és 7 nap alatt, vagyis 1 héttel a nagy nap előtt egyesével, egyfajta visszaszámlálásként megnéztem. A 7 film, amit kiválasztottam, imdb és trakt.tv-s pontszámok és százalékok összege alapján kerültek be a top7-be. Voltak ugyanis számomra hívogató alkotások is, de inkább minőségibb filmeket szerettem volna nézni, sem mint élvezhetetleneket. A Felhőkarcoló óta tudom, hogy nem minden film guilty pleasure, aminek alacsony a pontszáma.

Szóval a 7 film: Halálos Fegyver 3, Egy becsületbeli ügy, Hullajó, Az utolsó mohikán, Aladdin, Komputerkémek, Kutyaszorítóban. Megnézési sorrendbe soroltam fel őket, bár a pontszámok alapján se lenne nagyobb a kavar a rangsort illetően. A tovább mögött mindegyik filmről és napról leírom a tapasztalataimat. Ha gondoljátok, csináljatok ilyet ti is a saját születési évetekből!

1.nap – Halálos Fegyver 3: Előtte nap néztem meg a Halálos Fegyver 2-t, ami nagy meglepetésemre sokkal jobban bejött, mint az 1.rész. Így aztán vártam, hogy talán a 3.rész is többet tud nyújtani, mint az első film. Végül is több volt, de nem sokkal. Jóval alulmaradt számomra a 2-től. Megint egy izgalmas akcióval, robbanással, és még ígéretesebb főgonosz belengetésével indult a film, de amikor a jégkorong pályán nem sikerült elkapni a gyilkost, kicsit leült a film. Murtaugh elkezdett lelkizni, amiért lelőtt egy gyereket, Riggs meg kapott egy szerelmi szálat, ami szerintem a 2-ben szintén jobb volt. Legalábbis a kémia a két szereplő között. Leo Getz nem tudom, hogy mit keresett itt megint, belőle most már kezdett sok lenni. Szóval kicsit untam a közepét, és a vége is túl látványos akart lenni, de ezt már megszoktam. Mindenesetre nem bántam meg, hogy megnéztem ezt a három részt. A negyediken még gondolkodom, mert úgy tűnt sokáig, hogy szépen lezárják a trilógiát… aztán Murtaugh nem vonult vissza. És van stáblista utáni jelenet! Emberek, mindig nézzétek végig a stáblistát, ha van utána jelenet, ha nincs! A kihívás kezdetének és a hét indításának megfelelt. 6/10

2.nap – Egy becsületbeli ügy: A héten ezt volt az egyetlen olyan nap, amikor a legtöbb időm volt délután, munka után, úgyhogy a leghosszabb filmet, a maga 2 óra 18 percével előre hoztam erre a napra. Az utolsó mohikán és a Komputerkémek mellett ettől féltem a leginkább, hogy nem fog tetszeni, vagy unni fogom. Tisztában voltam vele, hogy egy jogi dráma lesz, és felkészültem, hogy 2 órán át egy tárgyalóteremben fognak beszélgetni, de szerencsére ennél színesebb lett a dolog. Magam is meglepődtem, hogy mennyire leköt a film, és érdekel, hogy mi történt valójában, és hogyan oldják meg.
Tom Cruise nagyon jó a szerepében és Kautzky Armand annyira jól ráérzett a karakterére, hogy teljesen elfelejtettem, hogy Rékasi az állandó hangja a színésznek. Jack Nicholsonnak megszólalnia sem kellett, elég volt néznie vagy mosolyognia és máris csontig hatoló rémület futott át rajtam. Parádés! Az utolsó fél óra, a csiki-csuki játék kettejük közt pedig az egyik legpazarabbul megírt párbeszéd, amit valaha hallottam. Nem mertem levegőt venni. Ha gyenge pontot kéne említenem, akkor a főszereplő két segédjét mondanám, akik azon kívül, hogy lökdösték Cruise karakterét a cél felé, és ott voltak neki lelki támaszként, nem sok mindent tudtunk meg róluk, és nem kerültek közel hozzám. Jogi drámának első rangú, színészi játék kimagasló, senki nem lóg ki, és elképesztő forgatókönyv. Nehéz lesz a héten a többi filmnek megugrania ezt a szintet. 8/10

3.nap – Hullajó: Ez Hullarossz volt inkább. Na jó, nem túlzok ennyire, de tény, hogy számomra ez a film rettenetesen félrement. Az elején még vicces volt a groteszk humor, az arcba mászó kamera, és kaptunk egy klasszikus zombi apokalipszis felvezetést is. De ahogy haladtunk előre az időben, úgy egyre inkább nem azt kaptam, amire vártam és amire vágytam. A főszereplő és az anya szál rettenetesen túl lett húzva. Az első zombira utaló jelenetek valahol a 30.perc után érkeztek. Ekkor még legyintettem, mondván volt felvezetés, jöhet a hentelés. De nem. A történet és a főszereplő mindent megtett, hogy ne legyen itt zombis mészárlás. Szerencsére a legvégére megérkezett, és az elképesztően kreatív volt, vicces, és trutyis véres. A baba zombitól szerintem a mai napig félnék, ha gyerekként látom először. Így is elég para volt. A végére teljesen elszállt a film, és bár slasher horror paródia volt, nekem ez túl sok volt. Ráadásul igazán össze sem állt a film, a szerelmi szál értelmetlen volt. Ez sajnos nagyon nem jött be. 4/10

4.nap – Az utolsó mohikán: Hát ez a film nagyon furcsa nyomott hagyott bennem. Pontosabban majdhogy nem semmit. Nem váltott ki belőlem semmit. A legendás zene valóban legendás, bár szerintem kicsit túlhasználták. A történet nagyon klasszikus, valószínűleg ebből (a tengerből) merített a Karib-tenger kalózai (:D), csak egy comic relief karakterrel. Itt sokkal komolyabbra volt véve a hangnem, és ennek az eredménye egy elég lendületes kalandfilm lett. De senkivel nem tudtam azonosulni, senkinek nem tudtam szurkolni, csak sodródtam az árral. Igazából látom, hogy ez a film jó, és miért szeretik sokan, csak engem nem tudott megfogni. Lehet, hogy olyan kedvem volt, vagy fáradt voltam, nem tudom. Ez a pontszám az én véleményemet mutatja, nem a film minőségét. Egy átlagosnál azért jobb volt. 6/10

5.nap – Aladdin: Bevallom, az egész hétből ezt a filmet vártam a legjobban. Nem csak azért, mert csupán 90 perces (amiből 5 perc volt a stáblista), hanem mert az Aladdin volt az a rajzfilm gyerekként, ami tetszett is a rajzfilmsávból. Nekem kimaradt a Disney filmes időszak a gyerekkoromból, az Oroszlánkirályt is csak 22 évesen láttam először, az Aladdint pedig most. Persze, lehet, hogy láttam részleteket belőle korábban, de így egyben most először. És pontosan olyan jó volt, mint amilyenre számítottam. Sőt, kicsit talán felül is múlta az elvárásaimat. Nagyon jó, vívódó karakterek, könnyed hangulat, jó történetvezetés, és az animáció a mai napig megállja a helyét. Ahogy repültek a szőnyeggel a kincseskamrában, az elképesztő volt! Szóval összességében eddig ez tetszett a legjobban. És kétlem, hogy a továbbiakban a maradék két film meg tudná szorongatni. 9/10

6.nap – Komputerkémek: Kicsit féltem ettől a filmtől, mert ezzel a magyar címmel nem sok jót sejtetett. Mint valami idióta vígjáték. Szerencsére gyorsan bebizonyította, hogy ilyenről szó sincs. Sőt! A Szökés 4.évada szerintem innét merített ötleteket. Nagyon durva belegondolni, hogy ez a 26 éves film a mai napig aktuális tud maradni, és az amerikai orosz ellentét és kémkedés még mindig fennáll. Egy nagyszerű film lehetett volna belőle, de sajnos Füttyösből egy comic relief karakter lett, pedig nagyon kreatívan volt megalkotva ő, és a film legvége pedig konkrétan el lett viccelve, így megtörve a film dinamikáját és erősségét. Ezek sajnos lehúzták a pontszámot, de amúgy egy rettentő kreatív és jó filmről van szó. 7/10

7.nap – Kutyaszorítóban: Nem véletlenül hagytam ezt a filmet az utolsó napra. Egyrészt ez kapta a legmagasabb pontszámokat, másrészt biztos voltam benne, hogy Tarantino nem fog csalódást okozni. És óóó igen! Olyannyira nem okozott, hogy bőven néztem volna még tovább a filmet, és sokkal jobban tetszett, mint a Ponyvaregény. Számomra ez lett a kedvenc film ettől a rendezőtől. Hiányosságként csak annyit tudnék elmondani, hogy az elején bemutatott számos karakter közül nem mindenkinek a karakterét bontották ki. Pedig engem igenis érdekeltek volna a többiek is, akik képernyőn kívül tűntek el. Habár nagyjából egy helyszínen játszódik a film, de a parádés színészi alakítások és casting, valamint a Tarantinotól megszokott brutalitás elvitte a hátán a történetet. Tudtam izgulni a karakterekért, még a legjelentéktelenebbekért is, és érdekelt a sorsuk. És ehhez nagyon ért az amerikai rendező. Kihagyhatatlan alkotásként kell számon tartani, ha a filmográfiáját vesszük Quentin Tarantinonak. Csak ajánlani tudom a Kutyaszorítóban című filmjét. 8/10