Három nagy meghatározó sorozat van az életemben. Kettőről már volt írás (24, Smallville), de a harmadikról egyelőre nem. Legalábbis az 5.évadon kívül, hiszen annak létezését szeretném inkább letagadni. Bizony a Prison Break, vagyis magyarul a Szökésről van szó. Emiatt a sorozat miatt döntöttem a mérnöki pálya mellett, mert Michael Scofield ennyire nagy hatást tett rám.
A Disney+ra induláskor felkerült a sorozat, úgyhogy nosztalgiából bele akartam nézni, de azon kaptam magam, hogy elképesztően élvezem, és magába szippant még ennyi idő távlatában is a sorozat. A tempó, a karakterek, és a 10 percenkénti mini-cliffhangerek. Ráadásul az évad közepén is mertek olyan dolgokat húzni, amiket manapság csak szezonfinálékban látunk. És nem éreztem egyetlen jelenetet sem feleslegesnek. Minden karakterépítő pillanatnak jelentősége volt. Hát csodálkozik bárki, hogy számomra a 2000-es évek volt a sorozatok aranykora, nem a mostani évek?
Megfogadtam magamnak, hogy kiszállok a Marvel moziverzumából a 3.fázis végén, mivel a 4.fázis egyáltalán nem volt kecsegtető, egy-két kivétellel (Pókember), ráadásul a legjobb karakterektől és hősöktől elbúcsúztunk a nagy fináléban. Aztán a WandaVision-nek adtam egy esélyt, és végül is bejött. A filmeknek is adtam esélyeket (Fekete Özvegy, Dr. Strange 2), de valahogy nem tudták hozni azt az érzést, ami a Marvel filmekre jellemző volt. Ráadásul nem értettem, hogy hová akar építkezni ez a fázis. A Lokiról annyi szépet és jót hallottam, hogy egy unalmas vasárnap adtam neki egy esélyt, és pillanat alatt beszippantott. De olyannyira, hogy az első 3 részt egy ültő helyemben megnéztem. Innentől spoiler a sorozatra és a filmekre egyaránt.
Mindenek előtt kiemelném, hogy nekem bejött a 2022-es James Gunn-féle Suicide Squad. Pontosan ilyen véres, és vicces, és ennyire vulgáris szuperhős filmet szerettem volna látni, amit meg is kaptam. Amikor viszont bejelentették, hogy a film egyik főszereplője, Békeharcos saját sorozatot kap, nagyon nem villanyozott fel, nem is igazán foglalkoztam vele, hogy elkészült. A karakter sorsa ugyan érdekelt, mert nagyon antipatikus útra terelték, de adtam neki egy esélyt, pláne a kezdeti hihetetlen pozitív visszhangok miatt.
Jed Mercurio neve ismerősen csenghet, hiszen hozzá fűződik a Line of Duty, vagy épp a Bodyguard. Ezúttal pedig egy kirobbanó, vagyis pont, hogy nem robbanó sorozattal érkezett, ahova hozta magával, a lassan az angolok akcióhősnőjévé avanzsáló Vicky McClure-t, aki most egy bombaszakértő bőrébe bújt. Az alap tehát adott, és a végeredmény is többé-kevésbé jóra sikeredett. Szerintem nem fog akkora sikere lenni, mint a fent említett két sorozatnak, de ne kiabáljuk el előre.
Az Amazazon Prime belevágott, hogy ezúttal tényleg a könyvek alapján adaptálja Jack Reacher történetét. Ugyan nem láttam a két Tom Cruise-féle filmet, és egy könyvet sem olvastam, mégis fél szemmel figyeltem, hogy mikor érkezik ez a sorozat. Majd a premier után jöttek a 8 pont körüli értékelések, és olyan kommentek, hogy ‘na ez már az a Reacher, akit ismernek’, úgyhogy ezzel előre is ugrott a nézendőim listáján. Egyelőre jó döntésnek bizonyult.
Eléggé a sötétben tapogatózom a karakter és a története kapcsán, de összeszedem, amit láttam. Jack Reacher leszáll egy buszról a semmi közepén, és elindul gyalog Margrave kisvárosába, mert úgy emlékszik, hogy a bátyja szerint itt halt meg a híres blues énekes Blind Blake. Azonban mielőtt elmerülhetne az emlékekben, a rendőrség ráront egy étteremben és letartóztatják gyilkosság vádjával. Habár nem ő tette, az ő nyakába akarják varrni. Ez nem olyan egyszerű, így börtönbe dugja a helyi rendőrség, hogy megtörje. Viszont a hórihorgas Reacherről egyre több minden derül ki, köztük az is, hogy a hatalmas izmai mellett az eszét is jól tudja használni. Az epizód végén lévő esemény pedig végleg berántja az események sűrűjébe, és innentől személyes üggyé válik számára, hogy megtalálja a valódi gyilkost, vagy inkább gyilkosokat.
Igazából csak jót tudok írni róla. A helyszín atmoszférája jó volt, nekem bejön ez a látványvilág. Egyébként nagyon Amazonra jellemző. Valamiért minden streamingszolgáltató saját gyártású filmjei/sorozatai egyfajta jellegzetességet mutatnak. Ránéz az ember egy Netflix sorozatra, és tudja, hogy azt ők készítették. Ugyanez igaz az Amazon Primera is. Kicsit olyan, mint a gyorséttermi kaják. Mindegy mit eszel, ugyanaz az alapíz, ami alapján be tudod határolni. Nálam a Prime hangulata az, ami betalált. És ez már jó alap.
A párbeszédek pörögtek, még akkor is, amikor csak az egyik fél beszélt. Nem tűnt műnek, és nem a vágás miatt lett feszes, hanem a karakterek jellege miatt. Ez pedig vitt magával. Az akciók kellően brutálisak voltak, bár a Banshee ezt valahogy jobban csinálta. Nem tudom miért, de végig az járt a fejemben, hogy ez egy picit lazább hangulatú Banshee. Lehet, hogy Varga Gábor miatt, aki megint tökéletesen hozza a macsó akcióhőst, lehet, hogy a kisváros miatt, lehet, hogy a hasonlóan leosztott szerepek miatt.
Magam is meg vagyok lepve azon, hogy mennyire bejött a pilot, noha ez egy nagyon alap szinten mozgó nyomozás eddig, nem pedig egy globális, vagy legalábbis országot érintő fenyegetés. Abból valószínűleg már mindent láttunk, az ilyen kisvárosi nyomozás most kifejezetten jól esik. Bensőséges és kézzel fogható az egész. Biztosan maradok, és remélem tartogat egy-két meglepetést, mert eddig ígéretes. 7/10 a kezdés, de az erősebbik fajtából.
Ami sokak számára a Jóbarátok, az a 2000-es évek fiataljainak, és egyben nekem is az Így jártam anyátokkal volt. Nagyon szeretem azt a sorozatot, és végtelenszer újra tudnám nézni, és hála a Comedy Centralnak, ezt be is bizonyítottam magamnak, hiszen amíg ott adták, addig rendületlenül néztem. Amikor viszont jött a hír, hogy érkezik ennyi idő elteltével az Így jártam apátokkal, a másik szemszögből, egyszerre érdekelt, és féltem tőle. Az első előzetes nem győzött meg, és a karakterek sem voltak túl szimpatikusak.
A végeredmény azonban jobb lett, mint vártam. Sokkal jobban megvan az eredeti (ANYAsorozat haha) hangulat, látvány és dinamika, mint ahogy azt előre sejtették a nézőkkel. A karakterek nem elrugaszkodottak, de nyilván a humorforrások kedvéért muszáj kikarikírozni a sztereotípiákat. A konzervnevetés hál’ istennek megmaradt, hiába nem utalt rá előtte semmi. És a látvány is illeszkedik abba a világba, ahol Tedék éltek. Apropó, ez ugyanabban az univerzumban játszódik, ahol ők is léteznek, szóval remélhetőleg majd valamikor látunk ismerős arcokat, ha már a legismertebb helyszínt rögtön az első rész végén el is lőtték, ami nagyot dobbantott a szívemen.
De hogy ne csak éltessem a sorozatot. Annyira azért nem volt jó, inkább csak közepes. A karakterek ugyan jók, de mindet láttuk már. Van olyan, aki két karakter egybegyúrása, míg másnál csak a nemet változtatták meg. Hilary Duff Sophieja ugyan jó, de nem tudok az érzéseivel azonosulni, holott amikor az eredeti széria futott, akkor a közelében nem voltam a szereplők életkorához, és mégis át tudtam érezni Ted vívódását. Ellen egyelőre teljesen felesleges karakternek tűnik, amolyan kötelező LMBT szereplő. Sid eljegyezte a barátnőjét, de utána teljesen parkolópályára tették ezt a szálat és a lányt (és a 2.részben sem volt, sőt, szóba se került). A legjobb, vagyis legtöbb humorforrást magában rejlő szereplő szerintem Charlie, de félek, hogy gyorsan el fog fogyni a puskapor nála.
Az viszont érdekes koncepció, hogy ezúttal magát az idős Anyát látjuk, hogy elmeséli a fiának az apjával való összejövés történetét, így kevesebb a probléma az öregedő tinikkel. Ráadásul az is jó ötlet, hogy már tudjuk, hogy valaki az első részből lesz Sophie párja, tehát párhuzamosan tudják megkedveltetni a nézőkkel a két karaktert, akik a végén egymásra találnak, és nem az utolsó pillanatban rántják be, hogy tessék, itt van, őt kell szeretni. Emellett az is kényelmes az írók számára, hogy ha mindenkivel egyesével összehozzák Anyut, és mondjuk elkaszálják idő előtt a sorozatot, mondhatják, hogy eredetileg is őt tervezték Apunak.
Szóval elkezdődött az új párkeresés, de úgy érzem, hogy ez nem fog 9 évadig tartani, mint a HIMYM, márcsak az újdonság varázsának hiánya miatt sem. Ha viszont tudnak valami mást, frissességet vinni, akkor talán el tud jutni sokáig a sorozat. A kezdésre 6,5/10-et adok. Egyébként az eredeti sorozat 1.évadát se kedveltem, legalábbis az elején. Úgyhogy mindenképpen adok neki még esélyt, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.
Számomra a Netflix inkább sorozatokban tud nagyot alkotni, filmekben kevésbé. Bár mostanában úgy érzem, hogy előbbiek is egy kaptafára épültek. Mostanáig. Megérkezett az Arcane, vagyis a League of Legends nevű játék alapján készült sorozat, amit hatalmas várakozás övezett, ami miatt magasan voltak az elvárások. És hihetetlen, de sikerült megugrani ezeket.
Én 2013 végén kapcsolódtam be a 2009 óta futó játékba. Eleinte nagyon jó közösségkovácsoló ereje volt, néhány barátomat is ennek köszönhetem, de minél nagyobb lett a játékosszám, annál jobban megromlott a viselkedés. Habár a játék mellett kidolgozták a karakterek háttértörténeteit is, hogy miért néz ki úgy ahogy, miért használ olyan fegyvert amilyet, de én sosem olvastam el ezeket, mert nem tartottam fontosnak. Lehet, hogy hiba volt, ugyanis az első 3 rész után (ami tulajdonképpen az act 1-nak felel meg), azt kell mondanom, hogy itt sokkal komplexebb történeteket kapunk, mint amilyenre számítottam.
Amikor bejelentették, hogy érkezik a LoL sorozat, ráadásul animációs formában, nem nagyon lelkesedtem az ötletért. Mindig is látni szerettem volna a karaktereket élőszereplős valójukban. Ráadásul, ahogy fentebb is írtam, nem gondoltam, hogy a sablonos sztorikon felül tudnak bármi újat mutatni, pláne a Netflixen, akik megadják az alkotói szabadságot, és a büdzsé is elég nagy rá, de valahogy mégis ugyanolyannak érződik minden. De szerencsére nem így történt.
A történet középpontjában több a játékból ismert karakter is van, de nem feltétlenül az ismert formájukban, és ez teljesen rendben van. Kíváncsi vagyok, hogy akik semmit nem tudnak a játékról, azok milyen szemmel nézik Vi, Powder vagy épp Jayce fejlődését. Mert bizony bőven nem járunk még a végén, ahova el fognak jutni.
Ami lenyűgözött, hogy mennyire okosan fel van építve a világ. Tény, hogy az alapanyag megvolt hozzá, de még a háttérben álló alakokról, vagy a falon lévő tárgyakról, feliratokról is meg tudom mondani, hogy az miért lett úgy, ahogy képernyőre vitték. Emellett több társadalmi problémát is feszeget a sorozat, a leghangsúlyosabb a gazdagok és szegények közti különbség, de a személyes drámák is ütnek. Nem csak a véresség és erőszakosság miatt (hiszen ilyen ez a világ), hanem dráma miatt sem való gyerekeknek. A történetfolyam pedig egy másodpercre nem ereszt, pedig engem általában könnyű ilyennel elveszíteni.
Lehet, hogy azért, mert ismerem az alapot, és elfogult vagyok, és ezért ténylegesen érdekel, de jól vannak adagolva az akciók, és a karakterépítések. Egyszerűen nem unatkozik a néző egy pillanatra sem. De ha valakinek túl érthetetlen a történet (amit kétlek), akkor is a látvány önmagában elviszi a hátán az egészet. Mint említettem, fintorogtam az animációs megoldás hallatán, de amit végül kaptunk, az gyönyörű lett, és friss.
Csak áradozni tudok a sorozatról, és szerencsére a második és harmadik részekre sem ült le, ahogy a legtöbb sorozat teszi, hanem folyamatosan pakolt rá újabb lapátokkal. Aki nem játszott a játékkal, nem ismeri a karaktereket, annak is egészen nyugodtan tudom ajánlani, mert az easter eggek nem fontosak a sztori szempontjából, azok értése nélkül is élvezhető.
Ki akartam emelni egy-egy jelenetet, de képtelenség. Mindhárom részre 8/10-et adtam, mert bár tényleg nagyon jó volt, tudom, hogy még mindig tud hova fejlődni, és remélem fog is az Arcane. Illetve azt is remélem, hogy lesz 2.évad, vagy egy spin-off, vagy egy másik terület, más szereplőkkel, mert a történetmesélés és az animáció olyan profi szinten van megvalósítva, amilyet ritkán látni.
A 24 a kedvenc sorozatom, és kár is lenne tagadni. Habár fejből tudom nagyjából az összes részt, tavaly mégis úgy döntöttem, hogy újranézem a sorozatot, nagyjából 10-12 évvel az első rátalálása után. És ha már így tettem, akkor bőszen jegyzeteltem. Ennek eredménye, hogy most viszonylag frissen (azóta már a 2.évaddal is végeztem) tudok nyilatkozni a sorozat nyitó szezonjáról. Érdekes, hogy mennyi mindent máshogy láttam tizenéves fejjel, mint most, a 30 küszöbén. Részletek a tovább mögött. Egyébként úgy tervezem, hogy mindegyik évadról lesz írás, de az évadértékelők úgy fognak következni, ahogy haladok az újranézéssel.
Te jó ég, milyen régóta vártam már egy ilyen sorozatra! Vicces, misztikus, és odaszögez a képernyőhöz. Nagyon szükség van manapság az ilyenekre. Talán jobban, mint valaha.
A sztori röviden arról szól, hogy egy űrlény érkezik a Földre, mert van egy küldetése, de az űrhajója lezuhan, és betemeti a hó. Meg kell találnia, mielőtt más találja meg, de közben az álcaként felvett kisvárosi doktorként is szükség van rá, miután az elődje rejtélyes módon meghalt. Eközben pedig folyamatosan tanulnia kell az emberi életet, viselkedést, és a legfurcsábbat számára: az érzelmeket.
A főszereplő, Alan Tudyk, akit a legtöbben talán a Kisvárosba száműzve sorozatból ismerhetünk, megcsillogtatta, hogy még annál is jobb színész, mint gondoltuk. A grimaszok, mozgása, az egész habitus, ahogy átadja, hogy ő egy emberbőrbe bújt űrlény, hát zseniális. Meg se kell szólalnia, már nevetsz. Pedig megszólal. És az írók olyan dumákat adnak néha a szájába, amitől aztán lefordulunk a székről.
Az már látszódik, hogy a másik kiemelt főszereplő Sara Tomko lesz, aki az asszisztensét játssza, és súlyos terheket cipel a vállán, amit az erőszakos ex szálával mutattak be. De van még réteg a felszín alatt. Ezen kívül találkoztunk egy kocsmárossal, valamint egy gyerekkel, aki látja az igazi arcát… pardone formáját.
Külön plusz pont a maszkmestereknek, és hogy nem CGI-jal oldották meg az összes űrlényes jelenetet, ami még egy lapáttal rádob az élvezhetőségre.
A pilotra 8/10-et adok, mert érzem, hogy lehet és valószínűleg lesz is ennél jobb. Várom a folytatást, és nagyon remélem, hogy nem kaszálják el, mert a SyFy sajnos erről híres.
negyedikfalblog.wordpress.com 