Nem terveztem a finálé előtt írni az Agents of SHIELD-ről, de ez a 3×13-as rész annyira kiemelkedően bitang jó volt, hogy muszáj megemlékeznem róla. Tulajdonképpen egy kémdrámát hoztak nekünk az írók, de olyan minőségben, ami nem volt jellemző erre a sorozatra. Komolyan arra gondolok, hogy új írókat fogadtak fel erre a részre.
A rész egy flash forwarddal kezdődött, ahol láttuk, hogy Bobbit kihallgatják egy elhibázott akció után. Aztán visszaugrunk 34 órát, hogy megnézzük, mi is történt. Bobbi és Hunter Malik gépére feljutottak az előző rész végén és most csak ők ketten vannak a terepen. A SHIELD csak a háttérből támogatja őket.
Klasszikus kémkedős sztorinak indult, belecsempészve az emberteleneket. De ami miatt annyira élveztem ezt a részt, hogy rendkívül összetett és átgondolt volt. Mind politikailag, mind kémesdi terén, mind pedig akciók szempontjából. Az is tetszett, ahogy a színekkel játszottak. A kihallgatós jelenetek sötétebb kontúrt kaptak, ami egy borongósabb hangulatot adott neki. Ez már előrevetítette a véget.
Az erőműben játszódó politikai sakkjátszma és puccskísérletnek 24 hangulata volt, úgyhogy ezért is tetszett nagyon. Na mondjuk lehet, hogy a 24 hangulat onnét jött, hogy Malik a 6.évadban az alelnök (majd később az elnök) volt.
Én ugyan nem tudtam, hogy ezt a részt szánták az ABC másik Marveles sorozatának, a Most Wantednak a felvezetésének, éppen ezért meglepett, hogy Bobbi és Hunter kiszálltak a SHIELDből. Most már véglegesen. Ez pedig a sorozat eddigi legmeghatóbb pillanatában csúcsosodott ki, amikor a végén elbúcsúzott tőlük a csapat. Bevallom, hogy sírtam a Szökés végén, és a 24 végén (a 8.évad végén és nem a LAD végén), de itt most küszködtem. A zene, a néma összenézések, tökéletesen volt megkomponálva. Fáj kicsit, hogy pont mire megkedveltem ezt a két karaktert, ki is írják őket, de gondolom pont erre játszottak az írók.
Abban nem vagyok biztos, hogy nézném velük a Marvel’s Most Wantedot, de hogy ez a rész nekem megért 9/10-et, az biztos. Nagyon szép, amit ebben az évadban a sorozat csinál. Csak így tovább!
negyedikfalblog.wordpress.com 