Supernatural – Ez volt a 14.évad első fele

Milyen bevezetőt is lehetne írni egy olyan sorozathoz, ami 14 éve fut, van egy masszív nézőtábora? Semmi újdonságot. Meggyőzni nem akarok senkit, ajánlani nem fogom, hiszen arra ott vannak a korábbi írásaim. De mégis, ennyi idő után még mindig nem fulladt ki a sorozat, a karakterek is érdekesek és természetfeletti vonalon is van még szufla. Régóta hangoztatom, hogy én akkor is nézném a sorozatot, ha nem lenne fő szál, hanem csak szörnyekre vadásznának minden héten, mert egyszerűen a két főszereplő (de főleg Jensen Ackles) lazán elviszi a hátán a sorozatot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ebben a 9 részben másfél részt csak egy karakter hattyúdalára használtak fel. Más kérdés, hogy egy mozdulattal visszacsináltak mindent, de jó volt látni a színészeket színészkedni, a karaktereket pedig érzelmeket kifejezni. Ja hogy e mellé még kaptunk egy lassúcska főszálat is? Akkor meg is vagyunk! Megint működött a bevált recept.

Supernatural – Kezdett a 14.évad

Nehéz objektívnek lenni egy olyan sorozat esetén, amit 11 éve követek (a 3.évad végén csatlakoztam, azóta nézem hetiben). A két főszereplő testvérpár betonbiztos szórakoztatást nyújt lassan másfél évtizede. Volt kibillenés a 6-7.évadnál, de azóta megtalálta az új stílusát, az egyedi hangját a sorozat, azt pedig dekára kimérve hozza hétről-hétre, évadról-évadra. Az egyetlen nagyobb bajom az, hogy nem mertek huzamosabb ideig belenyúlni a status quo-ba. Az alapfelállást, miszerint a két tesó szörnyekre vadászik, és közben megmentik a világot, nem akarták megbolygatni. A 13.évad fináléjával adódott egy lehetőség, de lássuk, hogy volt-e annyi vér az írók pucájában, hogy ne oldják fel a cliffhangert azonnal a premierben.