Soha nem volt még olyan a Call of Duty 20 éves történetében, hogy egy összefüggő történet a következő évben megkapja a folytatását. Ezt most megtörte a kiadó, és a tavalyi Modern Warfare II után idén meg is érkezett a III.rész is. Ezek szerint egyszerre forgatták le a két (három?) részt. Mert az már szinte biztos, bár bejelentve még nem lett, de lesz IV.rész is.
Ahogy az előző írásomban, úgy most is főként a történetet fogom kivesézni, mert én is azok táborába tartozom, akik a kampány miatt várják az aktuális CoD játékokat. Ha jók az információim, akkor ez a rész lett a valaha volt legrövidebb kampány. Mondjuk idén nagyot húztak azzal, hogy visszahozták a klasszikusnak számító Modern Warfare 2 (2009) multiplayer pályákat, de ezért elkérni a teljes árat kicsit szemtelen húzásnak érzem.
A történet onnét folytatódott, ahol a II. befejeződött. Makarov az új célpont. Érdekes, és kicsit érthetetlen volt számomra Makarov szöktetésénél, hogy miért angolul kommunikáltak egymással a katonák. Mindenesetre nagy ötlet volt ezzel a nézőponttal kezdeni. Más kérdés, hogy maga a parancsnok (commanderként hivatkoznak rá végig) kevésbé volt karakteres, és félelmetes, mint az eredeti. Hiányzott belőle az az elemi vadság. Mondjuk azt a velejéig romlott hangot nem lehet utánozni.
A történet szinte végig arról szólt, hogy Makarovot üldözik, és hogy milyen kapcsolódása van a TF-141-hez. Apropó a csapat. Végre szinte csak és kizárólag ők voltak a középpontban. Price, Soap, Ghost és Gaz, vagyis a one-fo(u)r-one. Ez az előző részhez képest mindenképpen előrelépés, bár Alejandro egy jó kis karakter lett, ahogy Valeria is emlékezetes maradt, sajnálom, hogy őket nem hozták vissza. Ellenben Farahból most többet kaptunk, és indokolt is volt, mert Makarov az ő földjén akart háborút kirobbantani.
Amit nagy hibának érzek, hogy azok, akik nem játszottak az előző rész kiegészítőivel, és az Atomgrad pályákról nem is hallottak, azok értetlenül állhatnak az előtt, hogy Alex hogy lehet életben, és Graves miért áll megint a jó oldalon. Bevallom, először én is csak pislogtam, és utána kellett járnom.
A No Russian küldetés újragondolása egy puha, politikailag elfogadott verzió lett. Egyrészt amúgy is feszült a légkör mostanában az orosz közül, nem hiányzik, hogy még tovább ráncigálják az orosz medve szőrét, másrészt a végletekig kitolt ingerküszöbünket nem érte el az eredeti reptéri mészárláshoz képest.
És itt rá is kanyarodhatunk az új franchise hibájára. Egyszerűen képtelen maradandót alkotni. Soap eredeti halála nemes volt, itt viszont a lehető legjelentéktelenebb módon tették. Egy kéziharc során kapott egy fejlövést. Oké, megmentette Price életét, de így is létszámban kevesebb lett a csapat.
A gonoszok. Az eredeti Makarov könyörtelenül megölt mindenkit, aki Price oldalán állt (Sandman, Grinch, Truck). Az eredeti Shepherd megölte Roachot és Ghostot a játéktörténet legnagyobb gyomrosát adó csavarjában. Zakhaev megölte Gazt és Griggset a CoD4-ben. Azért soroltam fel ezeket, mert az új történetben egyszerűen nem merik megölni a főbb karaktereket. Gondolom azért, mert utólag belátták, hogy hiba volt megölni Ghostot, de ettől vált legendává. Ez a Soap viszont nem volt olyan szerethető, és ez talán annak köszönhető, hogy nem vele jártuk végig a kampányt.
Valamint megpróbálták újraalkotni a Call of Duty 1 sokak számára (köztük nekem is) legnagyobb traumáját okozó pályáját, az Eder Gátat, csak itt más volt a helyszín. De ezt is sikerült elrontani az iszonyúan nagy tempóval, ugrálással, csúszással, pörgéssel, és ami számomra a legfájóbb a jellegtelen zenével. Mert bár itt végre egységes a háttérzene, cserébe semennyire nem tud továbbra sem megérinteni.
Végül a pályák. Az egész olyan sietősnek tűnt. Főként a játék elején voltak érezhetően nagyon rövid pályák. Ez mondjuk az előző rész túl hosszú pályái (kamionnal való üldözés/menekülés) után ez üdítő volt, viszont így meg úgy éreztem, hogy átment rajtam az egész. Meg kéne találni az egészséges egyensúlyt. Valamint ez a szinte csak open combat játékmód, amivel a WarZone játékosainak akartak kedveskedni, túl repetitívnek érződött, ezt a II.rész nagyon jól csinálta.
Összességében ez a rövidke, mondhatni átvezető epizód (megj: bakker, ezt írtam az előző részre is) legnagyobb baja továbbra is az írás. Egyszerűen nem tud emlékezetes maradni. A grafikai minőség továbbra is lélegzetelállító, és játékmechanikailag is élvezem, de már most a kritika írásakor se nagyon tudom felidézni, hogy pontosan hogyan üldözték Makarovot. És attól tartok, hogy ez már nem fog változni. Még mindig ez a legjobb kampány, és várom minden új részt, de a szívem csücske akkor is az eredeti trilógia marad. Másrészt viszont szomorú, hogy ez a legjobb, mert a többi még ezt a színvonalat sem éri el.
Ui: Kérdéses, hogy jövőre jön-e a IV.rész, mivel előbb az írósztrájk, most pedig a színészsztrájk miatt áll minden. Ha sokáig így marad, lehet, hogy újra két évet kell várnunk a folytatásra. Ezúttal viszont nem fogom lerágni a körmöm a várakozástól.
negyedikfalblog.wordpress.com 